Hírek

A nap híre: a magyar edzőképzésről

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

A Rangadó.hu állandó szakértője, a magyar futball iszonyait és viszonyait egyaránt kiválóan ismerő Sport Zoltán minden alkalommal az előző nap általa legérdekesebbnek ítélt focihírét kommentálja.

Íme, a csütörtöki nap híre, miszerint Nyilasi Tibor, Hajdu Attila és Szalai László is véleményezte Szalai Ádám hétfői beszédét:

Szalai Ádám mondandójában én sem értek egyet azzal, hogy a hazai utánpótlásképzés miatt tart ott a válogatott, ahol jelenleg tart.

Az biztos, hogy a magyar edzőképzésnek kapnia kellett korábban egy vizsgálatot, illetve egy akkreditációt. Ha valaki nem tudja, mi az a labda, mi az a bója, és nem tud egy edzést normálisan levezényelni, akkor nem kaphatott licencet. Aki nagyon jól tud malterozni, az nem ment el edzőképzésre, és nem is kapott edzői papírt.

Volt időszak, hogy azok a testnevelő-tanárok, akiknek nem volt kedvük elmenni OKJ-s tanfolyamra, edzői papírt kaptak, de akiknek fordítva van betekerve a lábuk, nem volt képességük és affinitásuk, azok nem. Akik komolyabb licencet kaptak, komolyabb helyen dolgoznak, azokkal nem fordulhat elő, hogy fingjuk sincs a szakmáról.

Nyilasi Tibor is azt mondja, vannak részigazságok Szalai véleményében. Tudom, hogy ez már lerágott csont, és ígérem, részemről is ez az utolsó alkalom, hogy ezzel a témával foglalkozom, mert már túl van misztifikálva. Az is nagy igazság, amit Nyilasi kérdezett: a rossz utánpótlásképzés a hibás azért, mert válogatott játékosaink nem futottak Bukarestben?

Biztos vagyok benne, hogy Szalainál is sok minden kimaradt a képzésből, de most már profi labdarúgó ő is, és a többiek is. Nem érdekel, hogy az orosz másodosztályban, vagy a Bundesligában, mert mindannyian tökéletes felkészültségi állapotban jöttek haza.

A magyar mentalitás, a felkészülés, a felkészítés az oka, hogy a komoly csatákat szinte mindig elveszítjük, nem csak labdarúgásban. Ami az utánpótlásképzést illeti: 7 és 14 éves kor között a tökéletes technikai tudás, utána pedig a profivá válás elsajátításáról szól a történet. Ne kezdjük el visszavezetni a válogatott kudarcát arra, hogy rosszak a magyar edzők. Románia ellen a második percben talán nem kellett volna szétesni, ugyanúgy rajta kellett volna lenni a mérkőzésen fizikálisan, mentálisan és taktikailag…

Persze, ez is lehet szakmai probléma. Ha a kapitány megfelelően fanatizálja a csapatát, lehet, hogy nem ilyen végeredményt láttunk volna. Ráadásul Szalai Ádám is azt mondta korábban, hogy megcsináljuk, a végén pedig közölte, hogy nem is lehetett esélyünk.

Az utánpótlásképzésre visszatérve: a legfontosabb kérdés az, hogy milyen gyerekekből válogathatnak az edzők? Milyen és mekkora a bázis, amiből válogathatnak? Milyen bérezéssel dolgoznak az utánpótlásedzők? Tragédia! A TAO előtti időkben nem volt meg a minimálbér. Pedig őket is csak profi módon, főállásban lehet dolgoztatni. Az nem működik, hogy a buszsofőr leszáll a buszról, és délután megtartja az edzést. A gyerekekkel foglalkozó szakembernek legyen érzéke a pszichés és szakmai felkészítéshez, tehát legyen affinitása a szakmához.

A képzés anyaga nem rossz. Tudom, mert ismerem. De az anyagot le kell vezényelni, át kell adni. Az a baj, hogy egyre fogynak a gyerekek. Régen annyi tehetséges labdarúgó volt, és annyi rossz edző, hogy az förtelem. És mégis eredményeket értünk el. Azóta viszont eltűntek a grundok, bár mostanság szerencsére jönnek vissza a pályák. A fiatalok rászoktak a számítógépre. Fel kell ébreszteni őket, toborzókat tartani, további pályákat építeni. Vissza kell csalni a gyerekeket a sportágba, ezt hívják tömegesítésnek.

Nem a magyar edzőképzés és utánpótlásképzés miatt kaptunk ki, ilyen téren semmivel nem vagyunk rosszabbak az osztrákoknál, a szlovákoknál. A nyugati országokkal szemben az a legfőbb lemaradásunk, hogy arrafelé milliárdnyi euróból és milliónyi gyerekből gazdálkodhatnak.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik