Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar U21-válogatott két győzelemmel kezdte az Európa-bajnoki selejtezősorozatot. Az albánok és a bosnyákok elleni meccsen egyaránt hátrányba kerültek a mieink, de mindkétszer megfordították az állást. Csütörtök délután az első hazai mérkőzés következett, méghozzá az osztrákok ellen, akiktől szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt 3-1-re kikaptak fiataljaink, felkészülési meccsen.
Sajnos a győri ETO Park lelátóin csak lézengtek az emberek, talán ezren sem gyűltek össze, pedig a belépés ingyenes volt. Akik eljöttek, azok sem szurkoltak, csak ültek, és nézték a meccset. Nos, a mieink játékában sem volt túl sok köszönet, nagyon kevés helyzetet tudtak kialakítani, majdnem végig az osztrákok domináltak, s mivel mindkét félidőben szereztek egy-egy gólt, végül magabiztos, 2-0-s sikerrel távozhattak.
A lefújás után Róth Antal, a magyarok szövetségi edzője úgy vélekedett, csapata a lelkesedés miatt csinált butaságokat. Kifejtette: az a legnagyobb baj, hogy nem tudják biztonsággal eljuttatni a labdát azokhoz a játékosokhoz, akiknek erénye a támadójáték.
– Miben látja elsősorban a vereség okait?
– Elsősorban abban, ami az egész mérkőzésre jellemző volt, hogy amit a futballból tanulni lehet, és biztosan kell játszani, abban mi hibáztunk, az osztrákok meg nem – kezdte Róth Antal. – Csináltunk két olyan hibát, amiből gólt kaptunk. Tudtuk, hogy mit játszik az ellenfél, azt gondolom, nem ért bennünket semmi váratlan. Az volt váratlan, ahogy mi játszottunk. Azt gondolom, hogy ennél többe tudunk, bár hozzá kell tennem, a három-egyre elvesztett felkészülési meccsen még távolabb voltunk az osztrákoktól, mint most. De még mindig nem vagyunk elég közel ahhoz, hogy nyerni tudjunk. Nem tudtunk hibátlanul játszani.
– Szembeötlő volt, hogy többen is a tudásuk alatt teljesítettek…
– Ez annak is függvénye, hogy a csapatnak hogy megy. Akartak a játékosok, de bután akartak. Görcsössé tette őket a kapott gól, de engem az bosszant igazából, hogy ettől függetlenül az alapelveinket fölrúgtuk a játékban. A lelkesedés miatt csináltunk butaságokat. Az, hogy technikai hibát követ el valaki, az benne van a játékban, de az, hogy elvi hibát vét, azt mindenképpen ki kellene küszöbölnünk. Az első félidőben tele voltunk elvi hibával, a második felvonásban már mentesebb volt a játékunk ettől, de ez egy ilyen csapat ellen nem elég.
– Ezeket a hibákat a fiatalság okozza?
– Ezt jó lenne megfejteni, de igazából nem tudom az okát, hogy mitől követjük el ezeket a hibákat. Túlakarásnak érzem ezt, és még nem vagyunk teljesen olyan csapat, hogy masszív lenne a játékunk, és mindenki olajozottan tudná a helyét a csapatjátékban. Annyit nem vagyunk együtt. Biztosabb alapelveken nyugvó csapatjátékra van szükség nemzetközi szinten.
– Nagyon erősnek tűnt a csapat támadószekciója, ehhez képest szinte alig jutottak el az osztrák kapu elé…
– Az egyik része az, hogy ők nem hibáznak, nálunk pedig a múltkori mérkőzés első félidejében is hasonló volt a probléma, hogy nem tudjuk biztonsággal eljuttatni a labdát azokhoz a játékosokhoz, akiknek erénye a támadójáték. Nem tudom szétválasztani a védőket a támadóktól, mert ez egy csapatjáték. Védekezésben szükség van a támadóinkra és a középpályásainkra. A középpályán múltak felül bennünket az osztrákok, mert hiba nélkül játszottak. Nagyon kevés lehetőségünk volt, ami kínálkozott, azokat pedig elkapkodtuk. Futottunk az eredmény után, ez okozta ezeket a hibákat, mert az edzéseken szépen lejátsszák a végjátékot, ma ez nem így történt. Tudni kell vesztes állásból is fordítani, ez gyengébb csapatok ellen kétszer is sikerült, de Ausztria nem olyan gyenge, hogy ezt megengedte volna.
– Néhány nap van csak a talpra állásra, hiszen jön egy még nehezebb ellenfél…
– A spanyol csapat teljesen más dimenzió. Túl kell lépnünk azon, ami ma történt. Tanulságként szolgált. Nagy valószínűséggel lényegesebb kevesebbet lesz nálunk a labda, úgyhogy nagyon nagy türelemmel és odaadással kell játszanunk, még akkor is, ha teljesen esélytelennek tartanak bennünket és fiesztára készülnek Spanyolországban. Mi pedig magunkat szeretnénk felépíteni, mert órási lépéshátrányba kerültünk. Novemberben megyünk vissza az osztrákokhoz, és ha nem akarunk kiszállni a versenyből, akkor illik visszavágni. Látjuk, hogy miben kellene előrelépnünk. Az egy hónap ehhez nem sok, de fejben mindenképpen szükségünk van arra, hogy ezeket a dolgainkat rendezzük.
