Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Augusztus végén, sajnálatos módon ismét elhunyt egy labdarúgó a pályán. A 28 éves argentin játékosnak a mi Fehér Miklósunkhoz hasonlóan látszólag semmi baja nem volt, de vajon észreveszünk-e minden apró jelet? Merre tart a sportorvos-tudomány ezen a téren. Erről beszélgettek a Digi Televízió szerda reggeli adásában dr. Szilágyi György sportorvossal, aki egyben az MTK csapatorvosa, illetve a válogatott mellett is tevékenykedik.
A focidoktorral természetesen a magyar válogatottal kapcsolatos legfrissebb eseményeket, eredményeket, fejleményeket is alaposan kitárgyalták.
– Milyen volt a kedd esti hangulat, legfőképp a román meccs utánihoz képest? Mennyire lehetett érezni a közönségen a jóindulatú várakozást és a valódi háttértámogatást?
– A közönséggel kapcsolatos jóindulat megoszló, mint ahogy az emberek is különbözőek. Voltak, akik pesszimisták voltak és rosszindulatú megjegyzéseket tettek, de ezzel nem kell törődni – mondta dr. Szilágyi György.
– Ezt meg lehet tanulni, vagy egyéni habitus kérdése, hogy ki mennyire veszi ezeket magára?
– Ez bizonyos fokig pszichés, lélektani dolog. Ebben óriási szakember Egervári Sándor, aki jól kommunikál, kiváló szürkeállománnyal megtalálja azokat az áthidaló megoldásokat, amelyekkel a szakadékból újra felvezet a csúcsra. Kedden is bizonyította, hogy ez megtörtént nem egészen három nap különbséggel.
– A pálya mellett hogy érezte, mikor történt meg valójában az áttörés?
– Úgy érzem, hogy már akkor, amikor elindultunk Telkiből. Az előző edzésen már lehetett látni lélektanilag és a játékosok egyéniségéből is, hogy tényleg mindent megtesznek, és próbálják elfelejteni a negatív élményt. Így aztán teljesen csúcsra értünk, amikor beértünk az öltözőbe, és onnan ki a pályára. Ezt bizonyította az eredmény is.
– Egy ilyen nagyarányú győzelemnek van plusz hangulatfokozó hatása a csapaton belül, ami későbbiekben építő jellegű lehet?
– Egy szorosabb eredmény nem biztos, hogy nem okoz egy tudatalatti rizikófaktort. Az a biztos, ha két-három góllal vezet egy csapat, ami megnyugtató. Ez természetesen kicsit felszabadítja a játékosokat, a felszabadult játékos mindig jobban tud improvizálni, és a sikerhez vezető utat is könnyebben találja meg.
– Térjünk vissza a bevezetőtémára. A hirtelen szívleállás a sportolóknál egy olyan történés, amivel együtt kell élnünk, el kell fogadnunk, hogy ez része a megfeszített ütemű és nagy energiákat megmozgató sportteljesítménynek, vagy lehet megoldás?
– A rizikófaktort el kell fogadni, mert gyakorlatilag a mindennapi életben is benne van. A sportorvoslás szempontjából az a legfontosabb, hogy a minimális rizikófaktorra próbáljuk csökkenteni azokat a tényezőket, amelyek ezt esetlegesen kialakítják.
– A játékosok előszűrésére gondol?
– Pontosan! Szívgyógyászatilag vannak olyan szempontok, amelyek centrálisan az egyik legfontosabb tényezők. Ebből adódóan mindent meg kell tenni, és a tudomány fejlődésének köszönhetően minden lehetőség megvan arra, hogy ezt kiszűrjék. Természetesen ennek meg kell lennie a kiváló szakmai hátterének. A magyar válogatott vonatkozásában is egy szakmailag kvalifikált kardiológiai intézet áll a csapat mögött, ami annyit jelent, hogy bármikor bármilyen probléma, vagy minimális jelzés van, akkor lehet odafordulni.
– Például milyen jelzések? Mondjon néhányat, hogy még a civil szemlélő is fel tudjon rá figyelni, hiszen nem csak a profikkal eshet meg ez meg, hanem sokszor hallunk olyan eseteket, amikor hobbiszinten űző személyekkel is meg tud történni a baj.
– Ezt a kettőt külön kell választani, mert hobbiszinten nem mindig tudjuk a hátterét, hogy például volt-e korábban szívpanasza, vagy rendszeres gyógyszerszedő, stb., ami esetlegesen a rizikófaktort megemeli. A profi sportolóknál azért százalékos relációban kisebb, hiszen állandó sportorvosi ellenőrzés alatt állnak, ami annyit jelent, hogy rendszeresen meg kell csinálni az alkalmassági vizsgálatot.
– Ezek a jelek csak a vizsgálatokon szűrhetőek ki, vagy a vizsgálatokon túlmenően is lehetnek olyan jelek, amik akár az edzésmunkában, vagy a civil életben jelentkezhetnek?
– Az alapvizsgálat koncentrikusan a keringésre vonatkozik. EKG, labor és egyéb dolgok, amiket meg kell csinálni. Ha ebben vannak esetleg olyan paraméterek, amelyek a normál fiziológiai értékektől eltérnek, akkor ennek utána kell menni, és jelezni kell az edző és egyesület felé, ami mondjuk a terheléses vonatkozásban számít. Ha van ilyen jel, akkor a sportszakorvosnak az a feladata, hogy indítson olyan vizsgálati igényt, ami a részletekbe is belemegy. Például egyes esetekben nem biztos, hogy elég egy általános vagy terheléses EKG, mert ha ezekben valamilyen eltérés van, akkor vannak a modernebb vizsgálatok. A szívultrahang, szív-MR, ami természetesen sokkal több választ ad arra vonatkozóan, hogy mire kell vigyázni a rizikófaktor szempontjából. mi az , amit figyelembe kell venni.
– A törekvés, hogy minden labdarúgópálya közelében legyen egy újraélesztésre alkalmas berendezés, ez mennyire segítheti a túlélés esélyét?
– Ha tragikus állapot van, akkor nagyobb a sansz a túlélésre, ha a közelben van a készülék, mintha meg kellene várni a mentőegység kiérkezését.
– Az orvostudomány fejlődősének köszönhetően egyre hamarabb kiszűrhető az esetleges rizikófaktorral élő emberek veszélye, és ki lehet őket emelni, mielőtt bekövetkezik a tragédia, vagy kezelni lehet, hogy ez ne következzen be…
– Természetesen a tudomány és technika is halad. Ha meglesznek azok a modern körülmények, amik ebből a szempontból óriási segítséget nyújtanak a szakorvosoknak, akkor még jobb eredményeket tudunk elérni. Természetesen mindent kiküszöbölni nem lehet. Emlékszem Fehér Miklós esetére, én akkor már a válogatottnál voltam, és sajnos vannak, amiket nem lehet megelőzni.
