Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Szent István-bazilikában pénteken délben megkezdődött Kocsis Sándor, az Aranycsapat legendás, 1979-ben Barcelonában elhunyt labdarúgójának búcsúztatása.
Délután négy óráig különböző szervezetek, iskolák, csoportok képviselői állnak díszőrséget a 68-szoros magyar válogatott csatár urnája előtt, amely mellett Kocsis egy fiatalkori fényképe áll. Az urna mellé az érkezők egy-egy virágot, koszorút, fényképet, különböző emléktárgyakat helyeznek el.
Volt olyan idősebb szurkoló, aki ritkán látható, 8-as számú, Kocsis feliratú Barcelona-mezben érkezett. Az idősebb korosztály többsége könnyeivel küszködve emlékezett a Magyarországon Kockának, Spanyolországban Aranyfejnek becézett futballistára: „Ötvennégyben is sírtunk, amikor kikaptunk a világbajnoki döntőben, én akkor 17 éves voltam. Elképesztő futballista volt, szerintem minden idők egyik legjobb csatára” – mondta az MTI-nek az egyik gyászoló.
A sorban többször is lehetett hallani egy-egy régi történetet Kocsisról, fejjátékára eképpen emlékezett egy idősebb szurkoló: „Emlékszem, az osztrákok ellen egyszer olyan erővel fejelte meg a labdát, hogy az odanyomta a kapus kezét a kapufához, a hálóőrnek pedig eltört a keze.”
Kocsis Sándor, az 1954-es világbajnokság gólkirálya (11 gól) volt. Pályafutása során a Ferencvárosban, a Budapesti Honvédban, a svájci Young Fellows Zürichben és az FC Barcelonában játszott. A csatár a válogatottban 68 mérkőzésen 75 gólt szerzett, a magyar bajnokságban, a Ferencváros és a Honvéd színeiben 247-szer, míg a spanyolban 42-szer volt eredményes. Az 1954-es világbajnokságon meccsenként átlagban szerzett 2,2 gólja a mai napig a leghatékonyabb csatárteljesítmény a világbajnokságok történetében.
