Nikolics Nemanja a Wisla Krakkó ellen a hajrában döntötte el a mérkőzést, megszerezve idénybeli huszadik bajnoki gólját – a tizenkilencedik mérkőzésén. Hihetetlen formában futballozik a magyar válogatott csatára, az egész szezonban. A Videotonban az előző évadban eggyel lőtt több gólt az egész bajnokságban (huszonöt meccsen), mint most, alig több, mint fél szezon alatt.
A lengyel Ekstraklasa mezőnyében (amelyik pedig nem gyengébb a magyar bajnokságnál, sőt) öt olyan csapat is van, amelyik ugyanannyi vagy kevesebb gólt szerzett összesen, mint Nikolics egymaga. A Legia harmincnyolc bajnoki góljának több mint a felét ő szállította. Mindezt úgy, hogy csak tíz meccset játszott végig, kétszer pedig csak egy félidőt töltött a pályán.
Ráadásul a góljai, kevés kivétellel, mind pontot, pontokat értek a varsói zöld-fehéreknek, csak két meccsen nem szerzett pontot a Legia, ha Nikolics betalált. Ő tehát az ideális csatár, nemcsak a képességeit, de a csapatnak hajtott hasznot tekintve is, nem csoda, hogy sorra választják meg a legjobbnak a lengyel ligában minden szavazáson – és hogy a transfermarkt kanadai táblázatán a világ legjobb formában lévő támadójakéntáll az élen.
Mindez persze a magyar szurkolóknak annyiban nem új, hogy Nikolics az NB I-ben is messze több volt “jó” csatárnál. Az utóbbi négy évben rendre tíz gól fölött termelt, kétszer volt gólkirály. De amit igazán tud, azt nem csak a statisztika mutatja meg. Ahhoz, hogy valaki többféle csapatszerkezetben is ilyen eredményes legyen, biztos, hogy több kell annál, hogy ki tudja használni a helyzeteit.
Nikolics volt egyedüli befejezőcenter és többcsatáros felállásban mezőnyből érkező, kontrákban is használható támadó is pályafutása során. A Legia jelenlegi szerkezetébe is tökéletesen illik. Hogy miért ő a legjobb, azt a Wisla elleni “csúnya” kis gólja is megmutatja. Érdemes megnézni többször a felvételt.
A meccs hajrájában született a gól, Nikolicsra addig eredményesen odafigyeltek Guzmicsék a Wisla védelmében. Ez az akció is, úgy tűnik, elhal már, kifelé mozog a védelem, visszafelé a csatárok. Nikolics is kocog kifelé, hogy ne legyen lesen. A gólpassz egy felpattanó labda után érkezik, szinte nem is látni, hogyan kerül vissza a tizenhatoson belülre a labda.
És az átadás pillanatában – az első lassítást érdemes nézni – még öt (!) védő is közelebb van a kapuhoz Nikolicsnál, aki mégis azonnal visszafordul, amint érzi (mert aligha látta tisztán), hogy a társ be tudja tenni mögéjük a labdát. Majd a labda lepattanásának pillanatában már ott van a kapu torkában, a hosszú saroknál.
Magyarul: tökéletesen kellett olvasnia egy másodperc alatt a történéseket és éreznie, hogy milyen esély adódik. Ezt hívják csatárösztönnek és ez teszi egészen különlegessé a magyar támadót, aki amúgy se nem erősebb, se nem különösebben gyorsabb a riválisainál. Egyszerűen mindig érzi, tudja, hova kell érkeznie. Ezért lő gólt, ha kell, távolról, vagy ezért veszélyes fejjel is.
A magyar válogatott szerkezetében és mostani játékstílusában ugyanakkor nem az ő stílusa érvényesül, Berd Storck a klasszikus centerekben bízik. De talán épp az Európa-bajnokságon bizonyítja Nikolics Nemanja, hogy ebben a felállásban is lehet rá számítani.
