Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Holtversenyben az élre került a norvég bajnokság külföldi góllövői között (74 találattal) a korábbi tízszeres magyar válogatott Kovács Péter, aki mostanában csak csereként termeli a gólokat. Csapata, a Strömsgodset viszont nem védi meg bajnoki címét az idei szezonban. A 36 éves támadó a DigiSport reggeli műsorában beszélt a rekordjáról és pályafutása utáni terveiről.
– A hétvégén csereként pályára lépve duplázott. A hetvenötödik percben beszállva tudatában volt annak, hogy két gólra van a rekordbeállítástól?
– Természetesen egész évben tudtam, és egyéni célom volt a szezonra, hogy ezt a rekordot megdöntsem. Jelenleg hetvennégy-hetvennégy az állás, és van még két meccsünk. Remélem, hogy már vasárnap meglesz a hetvenötödik – kezdte Kovács Péter.
– Gondolta volna, hogy ezen a meccsen negyedóra alatt sikerülhet az, amit az idény végéig határozott el?
– Ez egy olyan meccs volt, amely nagyon feküdt nekem. Vizes volt a pálya és rengeteg párharc volt, ez pedig kedvez az én játékstílusomnak. Az utolsó tizenöt percben kicsit kinyílt az ellenfél, és sikerült két gólt lőnöm, de vereséget érdemeltünk, mert nem játszottunk jól.
– Mit mondott a rekordbeállítás után az edző, és mennyire ünnepelték meg a csapattársak?
– Az edzőtől nem hallottam eddig semmit, ő nem igazán gratulált, de talán ha vasárnap is sikerült gólt lőnöm, és egyedüli csúcstartó leszek, akkor kapok valami dicséretet. A társak természetesen gratuláltak, ők tudták hogyan is állok a góllövőlistán.
– Miért nem sikerült idén a címvédés? Gyengült a keret tavaly óta?
– Négy-öt meghatározó játékosunk távozott a csapattól, és nem igazán csinált jó igazolásokat a klub. Meggyengültünk, és a nyáron edzőváltás is történt. Az új trénernek kicsit más elképzelései vannak. Úgy érzem, hogy a következő, és az azt követő szezon lesz igazán jó, mert a fiatal játékosaink akkora érnek be.
– Az nem is kérdés, hogy előrevetített szezonok önnel a fedélzeten lesznek jók?
– Nagyon remélem. Egyéves szerződésem van még, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Harmadik számú csatárként nem igazán van kedvem itt maradni, de van még két nagyon fontos meccsünk. A szezon után leülünk beszélgetni, és kitaláljuk, hogy mi a legjobb a klubnak és nekem.
– Ezek szerint ez a csereszerep hosszabb távon nem felel meg önnek…
– Az új edző azt mondta a nyáron, hogy harmadik számú csatár leszek. Akkor elfogadtam ezt a helyzetet, mert augusztustól novemberig ezt a néhány hónapot elfogadom. Ha januártól is ezt kéne csinálnom, az nem feküdne nekem. Szeretnék még játszani, sok minden van bennem, és van ambícióm, hogy hétről-hétre tudjak játszani kilencven percet.
– Akárhogy is alakul, Norvégiát nem szeretné elhagyni?
– Úgy érzem, hogy itt fogom befejezni a pályafutásomat. A fociban persze sosem lehet tudni, hogy mi fog történni, de februárban már harminchét éves leszek, úgyhogy külföldi csapatok szerintem nem fognak értem kapkodni.
– Az NB I-ben hányadik helyen végeztek volna?
– Ez nagyon nehéz kérdés, mert nincs rálátásom a magyar bajnokságra. Szerintem mindenképp a dobogóért harcolnánk ott is.
– Két fontos meccsük van még két komoly csapat ellen. Hány percet kérne az edzőjétől, hogy a két mérkőzésen meglegyen az egy gól?
– Remélem, hogy minél többet kapok, mert az utóbbi öt-hat meccsen csak két perceket játszottam. A legutolsó tizenöt perc elég sok volt azokhoz képest. Az edzéseken próbálom megmutatni, hogy helyem van a csapatban, és majd meglátjuk, az edző miképp dönt.
– Az Európa Ligára gyúrnak még?
– Igen, a negyedik hely a célunk. Az ötödik helyezett négy pontra van mögöttünk. Két nehéz meccs vár ránk, de ha a Moldét meg tudjuk verni vasárnap, akkor a negyedik hely is le van fixálva, és jövőre Európa Ligás csapat leszünk.
– Nem zavarná, ha jövőre ismét magyar csapat ellen kellene játszania?
– Természetesen nem zavarna. Ha egy magyar csapattal kerülünk össze, akkor ellene kell játszani. Remélem, hogy nagyobb sikerünk lesz, mint ebben az évben, és kicsit tovább tudunk menni.
– Milyenek a benyomásai Dárdai Pál csapatáról?
– Az utóbbi két meccset követtem. A bukaresti döntetlen szerintem nagyon jó eredmény, csakúgy, mint a feröeri győzelem. Olvastam a visszajelzéseket, hogy a Feröer elleni nem a legjobb mérkőzése volt a csapatnak, de ilyenkor csak a győzelem számít. Szerintem elfogadható teljesítmény a négy pont megszerzése, és továbbra is szurkolok a srácoknak, hogy sikerüljön még több pontot szerezni.
– Edzőként vagy sportvezetőként folytatná aktív karrierje után?
– Engem a sportvezetői szakma jobban érdekel, szerintem sokkal izgalmasabb, és talán nem annyira stresszes, mint az edzői. Remélem, hogy még van három-négy évem a fociban. Addig folytatom a tanulmányaimat, és bízom benne, hogy utána sportvezető leszek.