Cole Palmer és Joao Pedro szépségdíjas góljai? A döbbenetesen sima döntő? A PSG–Real Madrid meccs, amelyen a madriak beestek a párizsi henger alá? A színvonalában kiemelkedő PSG–Bayern München? A Real Madrid–Dortmund végjátéka? Az al-Hilal Manchester City-verése? Jamal Musiala borzalmas sérülése? A Porto–al-Ahli 4–4? A brazil csapatok fricskái az európai óriásoknak? Mi volt a legemlékezetesebb pillanata a harminckét csapatos, a Chelsea győzelmével véget ért klubvilágbajnokságnak?
Nem könnyű válaszolni a kérdésre. Már csak azért sem, mert a klubvébé ugyan nagycsapatok sorát vonultatta fel, de különböző okokból – fáradtság, éghajlat, motiváció – nem hozott olyan intenzitású meccseket, mint az UEFA Bajnokok Ligája, szellemiségében meg (érthetően) nem olyan, mint a rendes világbajnokság.
„A globális klubfutball aranykora megkezdődött. Biztosan állíthatjuk, hogy a FIFA-klubvilágbajnokság óriási sikert aratott. Az első hatvanhárom meccs átlagosan 33 millió dolláros bevételt generált. Nincs olyan klubtorna, mely akár csak megközelítené ezt” – dicsérte saját találmányát Gianni Infantino, a világszövetség első embere.
Voltak persze problémák – több csoportmérkőzésen bántóan üresek voltak a stadionok, az irdatlan hőségre és a pályák állapotára sokan panaszkodtak, a viharok miatt elrendelt kényszerszünetekre szintén –, de abban igazat adhatunk Infantinónak, hogy bevételgenerálásban valóban nem mindennapi volt a klubvébé. Ennél csábítóbb dolgot pedig aligha lehetne az újabb és újabb forrásokra ácsingózó vezetők fülébe suttogni.
Persze vannak ellenvélemények is.
Ez a valaha volt legrosszabb ötlet, amit a futballban megvalósítottak. A klubvilágbajnokság rosszkor és rossz okokból lett életre hívva
– mennydörgött Jürgen Klopp, a Red Bull labdarúgórészlegének globális főnöke.
„Lehet egy kicsit bírálni, de új és különleges torna. Egy valódi világbajnokság a legjobb csapatokkal és játékosokkal” – kontrázta le Kloppot Arsène Wenger. Persze a FIFA futballfejlesztési korifeusaként aligha mondhatott mást.
Közös nevező nincs, de a megosztottság természetes. Az európai kluboknak kellemetlen időpontban rendezett torna sok kritikát kapott, de a FIFA joggal hívja fel arra a figyelmet, hogy a futball nem csak az öreg kontinensé. Márpedig a más földrészekről érkező csapatoknak egészen ritka lehetőséget kínált a torna: összemérhették erejüket az UEFA topklubjaival, és páratlan plusz bevételekre tehettek szert. A vitának úgysem lesz egyhamar vége, nézzünk meg inkább pár tanulságot!
1. Az európai dominancia tagadhatatlan…
Az talán meglepetés, hogy a Chelsea nyerte meg a klubvébét – döntőbeli fölénye pedig pláne az –, de sok szempontból papírforma eredménnyel zárult a torna.
