Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Múlt pénteken a Rába ETO 4-2-es legyőzésével elhódította a bajnoki címet a Berettyóújfalu élvonalbeli teremlabdarúgó-csapata. A bihariak a döntőben 3-1-es összesítéssel múlták felül a jóval esélyesebb, nemzetközi porondon is vitézkedő győrieket, így öt év után ünnepelhettek újra aranyérmet. A régi-új bajnokcsapat kapitánya, a válogatott 33 éves alapembere, Trencsényi János a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, hogy csak néhány nap után kezd tudatosulni bennük, hogy 2009 után ismét felértek a csúcsra.
– Egy-két napig még fel sem tudtam fogni, hogy bajnokok tudtunk lenni – kezdte Trencsényi János. – Nagyon jó csapatot győztünk le háromszor is. Nehéz ezt feldolgozni, de most már lassan azért kezd bennünk tudatosulni, hogy megnyertük a bajnokságot.
– Hogyan emlékszik vissza a finálé meccseire?
– Visszagondolva a döntő meccseire, sokszor nem is értem, hogyan tudtunk nyerni. Ha elkezdeném elemezni a statisztikákat, hogy ki birtokolta a labdát, meg ki lőtt többször kapura, akkor olyan különbség jönne ki az ETO javára, ami azt jelentené, hogy ők nyerték meg a meccset. Azonban gólra játsszák a futsalt is, és négyből háromszor mi jöttünk ki győztesen belőle. Az utolsó meccsen is körülbelül ötször annyit lőttek kapura a győriek, és mégis mi nyertünk négy-kettőre, ez a hihetetlen kategóriába tartozik még most is. Négy meccset játszottunk a döntőben az ETO-val, és a rendes játékidőben egyszer sem vertek meg minket. Ha ezt az oldalát nézem, akkor mindenképp megérdemelt a sikerünk.
– Miben tudták felülmúlni a győri csapatot?
– Mentálisan nagyon helyre jött a csapat a rájátszásra és a döntőre, mindenkinek a helyén volt az esze és a szíve is. Az akarati tényezőket annyira tudtuk mozgósítani, hogy csak ezzel tudtuk felülmúlni őket, hiszen az egyéni képességekben és az anyagi hátteret tekintve ők sokkal előrébb járnak. Mi a hozzáállásunkkal tudtuk ezeket kompenzálni. Amióta a Győr itt van, szinte mindig ők nyertek, de immáron harmadjára lettünk bajnokok. Nagy dolgot hajtottunk végre, de azt gondolom, ehhez ők is kellettek. Kicsit bosszantó, hogy győriek lekezelnek mindenkit, és még a bajnoki döntő előtt is nyilatkoztak, hogy úgyis három meccsen nyernek, és minél hamarabb mehetnek szabadságra. Ezzel nem mondtak valótlan, mert ez lett volna a realitás, hiszen tényleg három meccsesek voltak az eddigi döntőink. Még ha így is lenne, én akkor sem nyilatkoznék ilyeneket. Számunkra elég nagy elégtétel, hogy visszájára fordult ez az egész. Talán annak is köszönhető, hogy ki tudtuk használni, hogy ők így gondolkodtak. Szerintem ezt ők is érzik, mert ha maximálisan odafigyelnek, akkor nem gondolnám, hogy ilyeneket hibáznának.
– Hogy teltek az elmúlt napok? Sikerült méltóképpen megünnepelni az aranyérmet?
– Az elmúlt napokban elég keveset aludtam, valamint a hangom is elment a sok kiabálástól, meg talán a hideg üdítőitalok elfogyasztása miatt… Nem nagyon készültünk fel arra, hogy bajnokok tudunk lenni, ezért nem volt semmilyen előre tervezett ünneplés, hanem spontán összejövetelek, vagy találkozások a szurkolókkal. Ennyi volt, semmi extra. Tényleg nagyon jó érzés, és most kezd tudatosulni ez az egész. Az elmúlt négy évben sosem tudtuk megverni az ETO-t a bajnoki döntőben, és úgy álltunk hozzá ehhez a fináléhoz, hogy nekünk már az is nagy eredmény, ha csak egyszer győzünk ellenük. Szerintem már az is nagy eredmény lett volna, ha három szoros meccsen kapunk ki. Amikor először nyertünk idegenben, azt gondolom, lebecsültek minket. Utána pedig úgy voltunk vele, hogy ha vendégként le tudjuk győzni őket, akkor hazai pályán, telt ház előtt miért ne sikerülhetne?! Két győzelem után azt gondoltam, ha tényleg olyan csapatuk van, akkor mutassák meg, nyerjenek háromból háromszor, és akkor én ehhez gratulálok nekik. Nem lett volna kis dolog háromszor úgy legyőzni minket, hogy ha egyszer is hibáznak, akkor vége a bajnokságnak. Nekünk már csak egy meccset kellett behúznunk, és úgy voltunk vele, hogy ezt már valahogy csak össze tudjuk kaparni… Győrben nem sikerült újra nyernünk, pedig ott is szoros volt a meccs. Utána pedig hazai pályán az utolsó lehetőségünk volt felérni a csúcsra, hiszen ha otthon kikapunk és kettő-kettő a párharc, akkor újra idegenben minimális esélyünk lett volna a győzelemre.
– Öt év után hódították el újra a bajnoki címet, miben különbözik az idei aranyérem az előzőektől?
– Nem mondok azzal nagy újdonságot, hogy a legszebb emlék mindig az első bajnoki cím, azt nem lehet elfelejteni. Ha azonban szakmailag nézem a dolgokat, akkor ez az a bajnoki arany, amit úgy értünk el, hogy egy nálunk sokkal jobb csapatot győztünk le. Nagy különbség van a győriek javára, de mi ezt valahogy leküzdöttük. Ebből a szempontból ez a legfontosabb bajnoki címünk. Nagyon örülök, és büszke vagyok mindenkire, aki ennek a részese volt. Csodával határos módon kerültünk oda, ahol most vagyunk. Rengeteg munkát, edzést és szenvedést fektettünk bele, és azért mi nem játszottunk annyi sima meccset, mint a Győr. Nekünk mindenki ellenfél volt, és száz százalékban meg kellett küzdenünk az eredményekért. Ami nekik félgőzzel ment, az nekünk néha kínkeservesen sem, és úgy érzem, hogy ezek a nagy dolgok. Annyit tettünk érte, hogy megérdemeltük, hogy öt év alatt egyszer mi legyünk a bajnokok. A maximumot ki tudtuk hozni magunkból a döntőben is.
