2009, 2010, 2011, 2012, 2015 és 2019 után 2021-ben is Lionel Messi kapta a futballvilág legrangosabb egyéni elismerését, a France Football által létrehozott Aranylabdát.
Hogy jogosan került-e a díj Messihez? Az internetes reakciókat látva talán még soha nem okozott ekkora felzúdulást a győzelme, mint idén, amikor sokan úgy érezték, a Bayern München lengyel válogatott csatárának, Robert Lewandowskinak kellett volna kapnia a díjat.
Mivel egy szubjektív szavazásról van szó, nem lehet igazságot tenni, de azért megpróbáljuk összeszedni, miért végzett végül Messi az élen, de megindokoljuk azt is, miért lett volna jó helyen az Aranylabda Lewandowskinál.
Kezdjük azzal, hogy személy szerint nekem már a jelöltek harmincas listájával is problémáim vannak, mivel a neveket végignézve az jön le, hogy az egész csak egy jópofizás. Hiszen, hogy is készül ez a harmincas lista?
A spanyol bajnokságban a Barcelonát és a Real Madridot megelőzve aranyérmet nyerő Atlético Madridból például Luis Suárez került be, aki a góljaival valóban fontos szerepet játszott a bajnoki címben, de a Copán a negyeddöntőig jutó uruguayi válogatottban egyetlen alkalommal sem volt eredményes. Ha már Atlético: nem fért volna-e fel a harmincas listára akár az a Jan Oblak is, aki a 2020-2021-es idényben 38 bajnokin mindössze 25 gólt kapott, és 18 olyan meccse volt, amikor egyszer sem tudtak neki betalálni? Ja, hogy ő kapus, ráadásul még szlovén is, és kihagyta az Eb-t? Akkor tiszta sor, hogy miért nincs ott a jelöltek között.
De mondhatnánk César Azpilicueta nevét is. Persze, tudjuk, ő a BL-győztes Chelsea csapatkapitánya, de őszintén: emlékszik bárki egyetlen emlékezetes megmozdulásra tőle a BL-serleg felemelésén kívül? Suárez egyébként nyolc pontjával a 17. lett, Azpilicueta pont nélkül zárt, akárcsak Luka Modric, aki valószínűleg szintén korábbi érdemei elismeréseként kerülhetett be az idei kiválasztottak szűk körébe.
Miért Messi?
Az argentin zseni utolsó barcelonai idénye a következőképpen alakult: harmadik hely a bajnokságban, győzelem a Király Kupában, elődöntő a négycsapatosra duzzasztott spanyol Szuperkupában, valamint nyolcaddöntős kiesés a Bajnokok Ligájában.
Ne feledjük, Suárez Atléticóba igazolása miatt Messi egyik legjobb barátját, egyben talán legkedvesebb, legfontosabb játszótársát veszítette el, és amíg a harapós uruguayi a madridiaknál 21 gólt szerzett, addig a Barcában Messi mögött Antoine Griezmann volt a második legeredményesebb – 13 góllal.
A 30 gólhoz jön még 9 gólpassz, amivel a ligában holtversenyben az ötödik lett, de a Barcában ezzel is a legjobbnak bizonyult, és csapat bajnoki góljainak majdnem a feléből (85-ből 39, ami 46 százaléknak felel meg) kivette a részét.
A Bajnokok Ligája előző idénye nem Messiről és a Barcáról szólt, a csapat a Juventus mögött másodikként továbbjutott a csoportból, amelyben a Fradi is ellenfele volt, de a 16 között bántóan simán búcsúzott a PSG ellen. Messi öt góllal zárt a sorozatban, ebből négyet tizenegyesből szerzett, és csak egy volt akciógól, igaz, a PSG elleni párizsi lökete igazi ínyencfalat volt.
A Király Kupában öt meccsen három gólja volt Messinek, a 16 között a Rayo Vallecano ellen 0-1-nél ő egyenlített, majd – bár közben volt a Barcának két nagyon emlékezetes továbbjutása, a Granada elleni, hosszabbításos 5-3, valamint a Sevilla elleni, kétgólos hátrányból megfordított párharc – legközelebb a döntőben hallatott magáról, amikor ő szerezte a Bilbao ellen csapata harmadik és negyedik gólját.
Ez volt Messi hetedik Király Kupa-győzelme a Barcával, egyben az utolsó trófea, amit a katalánoknál besöpört. Aztán jött a nyár, és amíg a Barca spanyol, holland, francia focistái az Eb-re készültek, addig Messi hazautazott, hogy megbirkózzon a szokásos teherrel, miszerint egész Argentína tőle várja, hogy megszakadjon a felnőttválogatott 1993 óta tartó rossz sorozata, és a vesztes döntők után sikerüljön ismét megnyerni egy nagy tornát.
A Katalán. Sokáig ezzel a gúnynévvel illették a hazájában Messit, azzal vádolva, hogy a Barcelonában sokkal szenvedélyesebben, és ami talán még frusztrálóbb volt az argentin drukkerek számára, eredményesebben futballozik, mint a válogatottban. A 2021-es Copa América aztán Messi jutalomjátékát hozta, az argentin csapat 12 góljából kilencben benne volt, négyet ő szerzett, ötször pedig ő adta a gólpasszt. Ő lett a torna legjobb játékosa, a kolumbiai Luis Díazzal holtversenyben a gólkirályi címet is bezsebelte, és az asszisztok terén is az élen zárt, sőt, az első olyan játékos lett, aki öt gólpasszal ajándékozza meg a társakat egy Copán.
A tornán összesen 21 helyzetet alakított ki, 81 százalékos pontossággal passzolt, a párharcainak az 54 százalékát megnyerte, a cseleinek közel 60 százaléka sikeres volt, de ami ezeknél a számoknál is fontosabb volt, hogy végre megmutatta, hogy az argentin válogatottal is tud nyerni.
„Hála Istennek mi vagyunk a bajnokok! Le kellett már tennem ezt a terhet a vállaimról, éveken át nagyon közel voltunk ahhoz, hogy nyerjünk valamit, és most sikerült. Tudtam, hogy el fog jönni ez a pillanat, és úgy érzem, ennél jobbkor nem is nyerhettünk volna” – mondta a döntő után a könnyeivel küzdő Messi a Copa-sikerről.
Aztán jött egy újabb sírás, amikor kiderült, hogy elhagyja a Barcát, hogy Kylian Mbappé és Neymar mellé kerüljön a PSG csatársorába. Az ősszel a bajnokságban 1 gólnál és 3 gólpassznál, a BL-ben 3 gólnál tart, de a feltűnően orrnehéz francia csapat még nem fest túl pofásan, és Messi is még erősen az akklimatizáció fázisában van.
Aki a legcsalódottabb lehet
Mit kell ennek az embernek csinálnia, hogy megkapja az Aranylabdát?
– tette fel a kérdést az idei világbajnokságot megnyerő német teniszező, Alexander Zverev, amikor szembesült vele, hogy nem Lewandowski, hanem Messi kapta a díjat.
„Az már senkit nem érdekel, hogy ki mentett az utolsó pillanatban kétszer – csak az maradt fenn, hogy ki döntötte el a találkozót az ellenfél kapuja előtt. Ez a gólfetisizmus talán éppen a mi két kis földönkívülink káprázatos versengése közepette ült tort. Cristiano Ronaldo és Lionel Messi annyira őrült és feldolgozhatatlan mutatókat produkált évről-évre, ami minden mást elhomályosított. Jöhetett akár a tökéletes támadó középpályás teljesítményt elővezető Wesley Sneijder vagy Andrés Iniesta – ez nem érdekelt minket. Minek foglalkoznánk ilyen játékossal, ha a másik 50 gólt vágott abban az évben?!” – írta Vályi Bence abszolút találóan – még a díjátadó előtt – arról, hogyan lett a gólszerzés a mindent vivő faktor az elmúlt években a hasonló szavazásokon.
Így viszont még hangosabban, még inkább értetlenkedve tehetjük fel a kérdést: miért nem Lewandowskinak hívják a győztest?
A lengyel csatár lett az egyértelmű vesztese annak, hogy a France Football meglehetősen érhetetlen módon 2020-ban nem hirdetett győztest a koronavírus-járvány miatti felfordulásra hivatkozva, hiszen még a legnagyobb Messi- vagy Ronaldo-fanok sem hozhattak volna ki mást aranylabdásnak, mint a Bayernnel mindent megnyerő, a gólokat gépként termelő Lewandowskit.
Aki 2021-ben ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta: a klubcsapatában és a válogatottban 54 mérkőzést játszott ebben az évben, és összesen 64 gólt szerzett, ami 1,18-as átlagnak felel meg.
Messi és Lewandowski összehasonlítása a gólok terén:
Hogy mi szólt még Lewandowski mellett?
Megnyerte a bajnokságot a Bayernnel, és közben új Bundesliga-rekordot állított fel, amikor a liga történetének legjobb góllövőjét, Gerd Müllert lepipálva 41 találattal zárta a 2020-2021-es idényt. A februári klubvilágbajnokságon a duplájával a döntőbe juttatta a Bayernt, ahol a mexikói Tigres ellen az ő fejese utáni lecsorgót vágta be az ezzel nyerőemberré avanzsáló Benjamin Pavard. Az augusztusi német Szuperkupa-döntőben kétszer talált be a Dortmundnak, a Bayern vezeti a Bundesligát, és ötből ötöt nyerve masírozott be a 16 közé a BL-ben, és Lewandowski mindkét sorozatban a góllövőlista élén áll 14, illetve 9 góllal.
A 33 éves Lewandowskira a válogatottban nagyjából ugyanaz a szerep lett kiosztva, mint Messire, lője a gólokat, vegye a hátára a csapatot, és jusson vele minél tovább.
2021 legfájóbb történése nem is az Eb-kiesés lehet Lewa számára, sokkal inkább egy piszlicsáré, Andorra elleni vb-selejtező, amit nélküle is nyert volna a lengyel válogatott. Ő azonban pályára lépett, és bár két gólt szerzett, de megsérült a térde, és hetekre elvesztette őt a Bayern. Amely így kénytelen volt nélkülözni leggólerősebb játékosát a PSG elleni BL-negyeddöntőben, ahonnan 3-3-as összesítés után, idegenben lőtt góllal ment tovább a francia csapat.
A Lewandowski pótlására akcióba dobott Eric Maxim Choupo-Moting ugyan a párharc mindkét meccsén betalált, de a két játékos közti különbséget nagyjából úgy tudnánk érzékeltetni, mintha a hagyományos müncheni Oktoberfesten a csapolt sörök helyet hirtelen mindenkinek csak az alkoholmentes verzió jutna.
„Ha a sérülés miatt nem kell kihagynia a PSG elleni meccseket, akkor a Bayern könnyedén elődöntőbe juthatott volna, és talán meg sem áll a címvédésig” – erősítette meg a teóriánkat a franciák világ- és Európa-bajnoka, Robert Pires, aki a lengyel támadónak adta volna az Aranylabdát.
A címvédő Bayern tehát már kiesett a BL-ből, mire Lewandowski felépült, a bajnoki cím pedig a jelek szerint nem akkora durranás az Aranylabda-szavazóknál, még úgy sem, ha egy szenzációs gólrekord társul mellé.
A Messi-kultuszt nehéz legyőzni
A France Football által felkért újságírók három szempont alapján szavaznak a jelöltekre:
- egyéni teljesítmények és a csapattal nyert trófeák az adott évben,
- a játékos egyénisége, klasszisa (beleértve a pályán mutatott viselkedését),
- a játékos karrierjének általános megítélése.
A kulcs az utolsó szempont. Lewandowski produkálhat szédületes számokat, döntögethet rekordokat, mégsincs az általános megítélés alapján ugyanazon a polcon, mint Messi. Aki idén mindössze 33 ponttal előzte a Bayern gólvágóját, és ugyan a honfitársai szemében még mindig elmarad Maradonától, aki világbajnokká tette a válogatottat 1986-ban, de már legalább eltüntette azt a fehér foltot a karrierjéből, amit eddig mindig felemlegettek.
A Nemzeti Sport labdarúgórovatának vezetőjét, Vincze Andrást nem vakította el a Messi-kultusz, ő ugyanis a következő sorrendet adta le a szavazásnál: Lewandowski, Jorginho, Giorgio Chiellini, Harry Kane, Ronaldo. Vagyis nála az első háromba befért két Eb-győztes,
Jövőre talán még az ideinél is izgalmasabb év lesz, hiszen tavasszal lezajlanak a bajnokságok, valamint nemzetközi kupák, majd az új idényt megszakítja a történelem első téli focivébéje, amelynek december 18-án rendezik a döntőjét, így várhatóan december végén vagy 2023 januárjának elején hirdethetik ki a következő győztest.
Az idei Aranylabda-szavazás 11. helyezettjét, Erling Haalandot már előre sajnáljuk. Norvégia már nem juthat ki a vébére, a Dortmund pedig nem nyerhet BL-t, vagyis emberi számítás szerint semmi esélye felkerülni a harmincas listára. Kivéve: ha megnyeri az Európa Ligát, a Bundesligát, a Német Kupát, meg mondjuk még a két Szuperkupa közül valamelyiket, és rúg olyan 55-60 gólt, ami nála nem is olyan vad gondolat (idén 44-nél tart).
Akkor már csak abban kell bíznia, hogy Messi (netán Ronaldo) nem lesz BL-győztes vagy világbajnok.
