Először augusztus közepén vált harcképtelenné, miután a 2-1-es sikerrel záruló tatabányai Magyar Kupa-meccsen erős ütést kapott az arcára. A korábbi arcsérülésének helyén lévő fémpótlást kellett eltávolítani, ez okozta a gyulladást. A beavatkozást követően visszatért a pályára, sőt a Haladás otthonában kétszer is eredményes volt a Ligakupában, de a bajnokságban csak két alkalommal tudott beszállni, csereként, mert egyre erősödtek az Achilles-ín fájdalmai, végül orvosi tanácsra az operáció mellett döntött.
„A korábbi csapataimat most nem akarom elsorolni, mert 5-től edzőmeccsünk lesz…” – Ferenczi így viccelődött egy februári sajtótájékoztatón azzal, hogy a Gyirmót a kilencedik klubja Magyarországon, s emellett négy helyen futballozott külföldön. A Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, melyek voltak eddigi pályafutása legemlékezetesebb eseményei, majd hozzátette, nem engedhetnek meg olyan bakikat, mint a múlt hétvégi, kaposvári döntetlen, mert megint meleg helyzetben találhatják magukat…
– Boldog születésnapot! Bár nyilván boldogabb lenne, ha ott lehetne a pályán a szombati, BKV Előre elleni meccsen…
– Nyilván jobb lenne, de bekövetkezett ez a sérülés, kár rajta rágódni. Miután kivették a lemezt az arcomból, végigjátszottam egy Ligakupa-meccset, a Veszprém elleni bajnokin huszonöt percet, Kaposváron pedig egy félidőt kaptam, tehát folyamatosan próbált visszarakni a mester. Már régóta szenvedtem az Achillesemmel, és most orvosi tanácsra elkerülhetetlenné vált a műtét – mesélte a Rangadó megkeresésére Ferenczi István.
– Nem lett volna okosabb nyáron túlesni az operáción?
– Nyáron nem fájt! Akkor kezdett el fájni, amikor kezdődtek edzőmeccsek. Eleinte kaptam injekciót és attól jobb lett, aztán hol jó volt, hol rosszabb., végül már a pihenés sem tett neki jót. Most még mankózok, szombaton pedig megyek vissza Székesfehérvárra. Az orvos elsőre négy hét kihagyást mondott, de a tervezettél nagyobbat kellett vágni, mert nagyon le volt tapadva. Amikor majd kiszedi a varratokat és elkezdem a gyógytornát, akkor derül ki, mikor edzhetek újra a csapattal.
– A csapattal, amely nem rajtolt tökéletesen a bajnokságban…
– Felemás arcát mutatta az együttes, Zalaegerszegen nagy rangadón ikszeltünk, de legutóbb Kaposváron is otthagytunk két pontot. A játékosállományunk nagyon jó, de mostanság többen is kidőltek. Molnár Balázsnak nem jó a térde, lehet, hogy őt is műteni kell, ahogyan Nagy Gábort is megoperálták. Így is elég erős a keretünk, fel kell jutnia a csapatnak, de ha ilyeneket csinálunk, mint Kaposváron, hogy nem tudunk lehozni egy kötelezőnek tűnő meccset, akkor meleg lehet a helyzet, hiszen ismét ponthátrányunk lesz az éllovassal szemben, mint tavaly az MTK ellen. A kaposvári fiatalok egyébként nagyon jól játszottak, tehát az ős szemszögükből nem érdemtelen a pontszerzés. A Ligakupában két jó meccset játszottunk, erősebb ellenfelekkel szemben helyt álltunk, hiszen a Haladás otthonában például kétgólos hátrányból is képesek voltunk talpra állni. Éppen ezért különösen bosszantó, hogy a papíron gyengébbek ellen nem tudtuk hozni a kötelezőt. Egyébként úgy érzem, még két-három forduló, és kiderülnek az erőviszonyok!
– Születésnapi kérdés: melyek voltak eddigi pályafutása legemlékezetesebb eseményei?
– Nyertem itthon három bajnoki címet, és Bulgáriában is bajnok lettem. Az első válogatott meccsem mindig emlékezetes marad, ahogyan az FA Kupa is a Wembley-ben. Apróbb dolog, de sokszor eszembe jut, milyen volt a Fradival az NB II-ben Csepelen játszani, hétezer ember előtt, olyan hangulatban, amilyen Diósgyőrben szokott lenni! Jó lenne, ha jövőre a Gyirmót bajnoki címével bővülne ez a lista, mert akkor elmondhatnám, hogy két szezont játszottam a másodosztályban, és mindkét csapat feljutott!
