Szabó János paksi nevelés, minden a kisváros csapatához köti. A csapattal van és volt jóban-rosszban, ahogy mondani szokás. Mostanában éppen a jó van soron: a Paks FC Csertői Aurél irányításával jelenleg második helyen áll a táblázaton (szarkasztikusan mondhatjuk: a zöld-fehérek vezetik az NB I-et legyaluló Fradi mögötti külön bajnokságot).
A paksiak egyszer már átéltek egy hasonlóan sikeres időszakot, a klub történetének eddigi legsikeresebb szezonjában. Akkor, a 2010–2011-es bajnokságban a végén is második helyen szerepelt a Paks neve a táblázaton, az ezüstérem nemzetközi kupaindulást ért. Kevesen vannak ma már az akkori csapatból Pakson, Szabó János az egyik közülük (a hétvégén Békéscsabán győztes gólt szerző Bartha László, valamint Kiss Tamás, Báló Tamás és a már kapusedzőként dolgozó Csernyánszky Norbert mellett). A paksi hátvéd a Rangadó.hu-nak elmondta, a „történelmi” párhuzammal még korai lenne foglalkozni, de azért vannak hasonlóságok.
– Sok idő telt el azóta az ezüstérem óta, így nem nagyon lehet összehasonlítani az akkori és a mostani csapatot. Amiben mégis hasonlítanak, talán az, hogy a helyzetkihasználásunk most is jó és akkor is jó volt. Az a 2011-es egy nagyon jó csapat volt, a mostani pedig legalább olyan masszív, ennek a jelenlegi szereplésnek talán ez a titka. Jól védekezünk, egységesek vagyunk, mindenkinek nehéz ellenünk játszani – mondja Szabó János.
A Paks hat forduló óta veretlen, ezalatt vert bajnokot (Videoton, 2-0), nyert otthon és idegenben is. Nagyon nehéz lett őket legyőzni, pedig nem csinálnak semmi különöset: egyszerűen véghez viszik, amit az edző kér tőlük.
– Van egy alapjátékunk, aki látja a meccseinket, szerintem felismeri. Minden meccsre ugyanúgy állunk oda, persze az ellenfélből felkészülünk, de elsősorban saját magunkkal foglalkozunk – magyarázza az „egyszerűt” a paksi hátvéd. Azt sem tagadja, az ilyen sorozatokhoz kell némi szerencsés együttállása a csillagoknak, de azért a javát inkább magukra bízzák:
– Biztosan van benne valami, hogy most velünk van a sors, de szerintem Békéscsabán is voltak előzményei a fordításnak, kapufát is rúgtunk és már korábban is megnyerhettük volna a meccset. A lefújásig bármi megtörténhet, nem mi voltunk az első csapat, amelyik a 96. percben gólt lő. Nyilván kell hozzá a szerencse, de például Bartha Laci eddig is jó rúgótechnikájú játékos volt, hogy belőtte a szabadrúgást, az nem csak szerencse kérdése.
Amikor 2011-ben Kis Károly vezetőedző csapata második lett a bajnokságban (Böde Dániellel a soraiban), ugyanúgy a mezőnyből szinte végig kiemelkedő csapat mögött futottak be, ahogy már most borítékolható, hogy a Ferencváros mögött kell majd valakinek megkaparintani az ezüstérmet. Akkor a Videoton volt a többiek fölött. Szabó szerint nem csak ez a különbség, és nincs is kőbe vésve az akkori eredmény megismétlése…
– Hazudnék, ha azt mondanám, nem lenne jó odaérni a második helyre a végén, de ez most egy másik bajnokság. Most tizenkét csapat van, sűrűbb a mezőny. A kieső helytől 12 pontra vagyunk, közvetlenül mögöttünk lévő csapatokról nem is beszélve. Szerintem ez egy erősebb bajnokság, mint a négy évvel ezelőtti. Nem azt mondom, hogy hátrafelé nézegetünk, de hogy a második helyet még nem érdemes elkönyvelni, az nyilvánvaló – elemzi az esélyeket a játékos.
Akármi lesz a bajnokság végén, jelen pillanatban – hogy a közhelyeknek is adjunk – jó dolog paksi focistának lenni: nyilván a hazai viszonyokra értjük, amikor azt mondjuk, nyugodt kis sziget ez a futballban. Pedig a Kánaántól messze vannak. Szabó Jánost arról is kérdeztük, nem gondolt-e váltásra korábban – például amikor az addigi névadó MVM hirtelen visszalépett. Az egykori U20-as vb-bronzérmes Szabó amondó, még a kevesebb néző és a kisvárosi légkör sem tántorította el soha. A jövő nem tudni, hogyan alakul, de az eddigi hűséget soha nem bánta meg.
– Lehet, hogy nincs nagycsapat Pakson, de akik itt játszanak, azokat nagyon megbecsülik. Én ráadásul itt nevelkedtem, és az ilyen játékosokat különösen szeretik. Aki itt futballozik, mindig biztos lehet benne, hogy nyugodt a háttér, még amikor az említett probléma adódott és elvonták a klubtól a pénzt, akkor is nyugodtan készültünk, mert tudtuk, hogy a vezetők mindent elintéznek. Semmivel sincs rosszabb helyzetben egy paksi játékos, mint bármelyik másik magyar csapatnál lenne. Jó helyen vagyunk és jó kis csapatunk van. Akár lehetünk egy vidéki fellegvár – vázolja a perspektívát a tősgyökeres paksi Szabó.
Ha hét végén a Puskást is legyőzik (visszavágva az ősz eleji vereségért, az volt az egyik az eddigi háromból), ismét ünnepelhet a paksi közönség. Amelynek lelkesedése akkor is magával ragadó, ha nem telt házas arénában játszik a csapat.
– Nyilván jó lenne hétről hétre tízezer néző előtt focizni, de egy húszezres kisvárosban ez nem reális. Úgy gondolom, így is nagyon sok ember szereti a futballt nálunk, és akik kijárnak a meccsekre, például azok, akik most Békéscsabára is eljöttek velünk, igazi kitartó szurkolók, akik akkor is mögöttünk vannak, ha éppen nem játszunk jól. 0-2-nél is buzdítottak minket. Megvannak az előnyei a kisvárosi csapatnak is – szögezi le végül Szabó János.
