Felcsúttól Egerig, avagy mennyi az annyi?

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebookon!

Ha abból indulunk ki, hogy kis hazánk minden szegletében hasonlóan tehetséges (vagy tehetségtelen) emberek születnek és élnek, nem nehéz kitalálni, hogy egy település a sport terén (is) annál sikeresebb lehet, minél többen lakják. Több emberből nyilván több tehetség kerülhet ki, mint kevesebből… Ha elvonatkoztatunk attól a nem elhanyagolható ténytől (amitől a valóságban persze nem lehet), hogy a települések gazdasági, infrastrukturális, humánerőforrás, stb. háttere nem egyforma, és kizárólag a népességszám alapján alakítjuk a magyar futball legfelső három osztályát, meglehetősen érdekes képet kapunk. Lássuk, mennyire fedi egymást képzeletünk népességalapú futballszüleménye, és a nagy magyar focivalóság!

Építsünk piramist!

A magyar labdarúgás jelenlegi idényében egy NB I-es, egy NB II-es és három NB III-as csoportban küzdenek egymással a résztvevők, csoportonként egyaránt 16 (illetve a Létavértes és a Veszprém visszalépése miatt az NB III Keleti- és Nyugati-csoportjában már csak 15) csapattal. Ha a jelenlegi versenyrendszert vesszük alapul, akkor piramisunk felső felében nyolcvan együttesnek kell helyet szorítanunk, amelyek 66 településről érkeznének. Hogy miért éppen ennyiről? Magyarország népessége a KSH kimutatása szerint 2014. január 1-jén 9.877.365 fő volt. Legnagyobb városunk, Budapest népessége ugyanekkor 1.744.665 fő (az agglomeráció településeivel itt szándékosan nem számolunk, hiszen ők is rendelkezhetnek, sőt rendelkeznek is saját futballcsapattal), vagyis ekkor a fővárosban élt hazánk népességének 18 százaléka. Csoportonként 16 csapattal számolva ez minden csoportban három budapesti csapatot jelent (a fővárosiak részaránya így mindenhol 19%, ami megfelel Budapest országon belüli lakosságarányának). Vagyis a főváros a két legmagasabb osztályban három-három, a harmadik vonalban kilenc, összesen tehát tizenöt csapattal indulhatna NB-s szinten. Budapest, valamint a fennmaradó 65 település adná tehát a magyar futballpiramis csúcsát.

Mivel második legnagyobb településünk, Debrecen népessége (203.914 fő) hazánk össznépességének alig két százalékát adja, így nyilvánvaló, hogy a fővároson kívül az összes többi település maximum egy csapattal képviseltetheti magát a három legmagasabb osztályban. A települések besorolásánál ezúttal eltekintettünk az élvonalbeli egyesületek fiókcsapataitól, mert egyrészt az ő szerepeltetésük zavarná a képet, másrészt így több településnek nyílik lehetősége képviseltetni magát NB-s szinten.

Az első nagy lemaradónk: Érd

A fentiek alapján az NB I mezőnyébe három fővárosi egyesület kerülne. Hogy ezek melyek lennének, azt az esetleges szurkolói felháborodás miatt most ne feszegessük… A fennmaradó 13 helyre így a magyar városok népesség szerinti sorrendjének 2-14. helyezettjei delegálhatnának csapatot, ezek pedig (sorrendben): Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs, Győr, Nyíregyháza, Kecskemét, Székesfehérvár, Szombathely, Szolnok, Tatabánya, Kaposvár és Érd. Az elmélet persze csak részben fedi a valóságot: Budapest négy csapatot ad az élvonalba, ám ez az egycsapatos felülreprezentáltság még mindig sokkal előnyösebb a vidéki egyesületekre nézve, mint a korábbi évtizedekben. A további 13 város közül élvonalbeli csapattal büszkélkedhet Debrecen, Miskolc, Pécs, Győr, Nyíregyháza, Kecskemét, Székesfehérvár és Szombathely, az arány az NB I-ben tehát 16-ból 11 (69%). A kimaradók közül NB II-es csapat van Szegeden (félig-meddig), Szolnokon és Kaposváron, NB III-as Tatabányán (ami a város méretéhez és a helyi futball hagyományaihoz mérve bőven kimeríti a méltatlan jelzőt) és mindössze megye I-es (igaz, ott utcahosszal vezetve) Érden.

Az NB II-ben is három fővárosi legénység kapna helyet. Az itt szereplő vidéki városok (a népességi rangsor 15-27. helyén): Sopron, Veszprém, Békéscsaba, Zalaegerszeg, Eger, Nagykanizsa, Dunaújváros, Hódmezővásárhely, Dunakeszi, Salgótarján, Cegléd, Baja és Szigetszentmiklós. Budapest három helyett itt csak két csapatot ad, de az NB I-vel együtt ez éppen hat, vagyis elmondható, hogy a főváros éppen annyi egyesületet delegál a két legmagasabb osztályba, amennyire a népességszáma predesztinálja. A vidéki városok közül másodosztályú csapattal rendelkezik Sopron, Békéscsaba, Zalaegerszeg, Cegléd és Szigetszentmiklós, az arány az NB II-ben így már csak 16-ból 7 (44%). Élvonalbeli csapattal bír Dunaújváros, az NB III-ban szerepelnek Veszprém, Salgótarján és Baja legjobbjai, megye I-es Nagykanizsa és Hódmezővásárhely, míg megye II-es a két éve még élvonalbeli Eger (bár ők itt legalább az élen állnak) és Dunakeszi.

Az NB III-ban már cifrább a helyzet, itt ugyanis három, földrajzi alapon felosztott csoportban (keleti, középső és nyugati) küzdenek a csapatok, bár a települések elhelyezkedése alapján ezek a csoportok inkább nevezhetőek délkeleti (a tulajdonképpeni középső), északkeleti (ez lenne a keleti) és nyugati (ez már valóban titulálható nyugatinak) csoportnak. A mi felosztásunk alapján a kilenc fővárosi csapatból négy a keleti, öt a középső csoportba kerülne, így az összes dunántúli (és egyben nem budapesti) város csapata nyugatra kerülne. Ez az aránytalanság (ha nem is ilyen mértékben) a valóságban is fennáll, hiszen a nyugati csoportban öt, a középsőben kettő, a keleti csoportban pedig egy fővárosi egyesület szerepel. A budapesti csapatok aránya egyébként az NB III-ban is majdnem tökéletes (kilencből nyolc), összességében pedig a számukra „juttatott” 15 helyből 14-et foglalnak el NB-s szinten, tehát a főváros országos súlyának szinte tökéletesen megfelelve képviseli magát a három legmagasabb osztályban.

Fót is alaposan lemaradt

Ha elfogadjuk ezt a felosztást, az általunk kreált keleti (északkeleti) csoportba kerülnének a négy budapesti egyesület mellett a következő települések csapatai: Ózd, Vác, Gödöllő, Hajdúböszörmény, Gyöngyös, Kazincbarcika, Jászberény, Hajdúszoboszló, Törökszentmiklós, Hatvan, Karcag, valamint Fót. Közülük jelenleg is harmadosztályú csapattal bír Hajdúböszörmény, Gyöngyös, Kazincbarcika, Jászberény, Hatvan (minő véletlen, egyébként is a keleti csoportban), valamint Vác (középső). Budapest két, a középső csoportban szereplő egyesület (illetve az ő „indulási joguk”) átsorolásával négyből három csapatot ad. A kimaradók közül a megyei első osztályban vitézkednek Gödöllő, Hajdúszoboszló, Törökszentmiklós és Karcag legjobbjai, Ózd megye II-es, Fót pedig mindössze megye III-as. A keleti csoport aránya így 16-ból 9 (56%).

A középső (délkeleti) csoportba kerülne az öt budapesti csapat mellé Gyula, Kiskunfélegyháza, Orosháza, Szentes, Kiskunhalas, Nagykőrös, Makó, Gyál, Dunaharaszti, Vecsés és Békés. Közülük jelenleg is NB III-as Gyula, Orosháza és Dunaharaszti (egyaránt középső csoport) legénysége. A megyei első osztályban rúgják a bőrt Kiskunfélegyháza, Szentes, Kiskunhalas, Nagykőrös, Makó, Vecsés és Békés játékosai, míg Gyál megye II-es csapattal bír. Ha az öt budapesti, a nyugati csoportban szereplő csapatot ide csoportosítjuk, a középső csoport aránya összességében 16-ból 8 (50%) lesz.

A nyugati csoportba kerülnének Szekszárd, Mosonmagyaróvár, Pápa, Ajka, Esztergom, Budaörs, Siófok, Szentendre, Komló, Tata, Keszthely, Várpalota, Paks, Komárom, Dombóvár és Százhalombatta legjobbjai. Jelenleg is NB III-as csapatot ad Szekszárd, Mosonmagyaróvár és Budaörs, az NB I-ben szerepel a Pápa és a Paks, NB II-es az Ajka és a Siófok, a megye I-ben küzdenek Esztergom, Komló, Tata, Várpalota, Komárom, Dombóvár és Százhalombatta labdarúgói, megye II-es a Keszthely és mindössze a megye III-ban vegetál a Szentendre. Nyugaton az arány mindössze 16/3 (19%).

Bár az NB III ilyen felosztása nyilvánvalóan önkényes, de erre a fajta területi felosztásra valószínűleg nem létezik tökéletes recept, hiszen mindig lesznek kevésbé elégedett egyesületek.

Romlik az arány

Az NB III összesített mérlege egyébként 48/20, vagyis 42%, a teljes NB-s mezőnyé pedig 80/38, azaz 48%. Kijelenthetjük tehát, hogy az NB I-től lefelé haladva egyre inkább romlik az arány, emellett nagyjából minden második település szerepel abban az NB-s osztályban, ahol lélekszáma alapján helye lenne.

Ha egy település csapata erején (népességén) felüli, vagy legalábbis annak megfelelő osztályban szerepel, az önmagában mindenképpen pozitív jelenség a településre és csapatára nézve, de az sem tragédia, ha az adott csapat esetleg egy osztályt bukik, hiszen a települések népessége és ennek megfelelő országos ranglistahelyezése is folyamatosan változhat. Márpedig ezzel (különösen a hasonló népességű települések esetében) a „besorolásuk” is módosulhat. Ha viszont kettő, vagy még több osztálynyi a „mínusz”, ott már érdemes elgondolkozni a fennálló helyzeten, hiszen valami biztosan nem stimmel. És most lássuk, kik is kerülnek a szamárpadba.

Mínusz két osztály: Tatabánya (NB I – NB III), Nagykanizsa és Hódmezővásárhely (NB II – megyei I.), Ózd, Gyál és Keszthely (NB III – megyei II.).

Mínusz három osztály: Érd (NB I – megyei I.), Eger, Dunakeszi (NB II – megyei II.), valamint Fót és Szentendre (NB III – megyei III.). Utóbbi öt település tehát az, amely népességszámához képest jelenleg a legrosszabbul teljesít a magyar labdarúgásban. Közülük négy Pest megyei, de talán mégis Eger érdemel kiemelést (természetesen nem pozitív irányban), hiszen a hevesi megyeszékhely csapata (ahogyan már említettük) két éve még az élvonalban szerepelt, onnan zuhant egészen a megye III-ig, hogy most egy osztállyal feljebb rúgja a bőrt. Megyeszékhelyként a megye II-ben – azért ez a sokat megélt magyar fociban sem semmi!

Felcsút a leginkább eminens

Persze nem csak bukdácsolókat, hanem igazi eminenseket is találunk a nagy magyar futballtérképen. Ők azok, akik legalább két osztállyal feljebb szerepelnek, mint ahol a helyük lenne.

Plusz két osztály: Paks és Pápa (NB III – NB I), Balmazújváros, Csákvár, Gyirmót, Mezőkövesd (megye I. – NB II), Cigánd, Diósd, Maglód és Tököl (megye II. – NB III). Gyirmót esetében mindenképpen meg kell említenünk, hogy Győr városrészeként (tehát nem önálló településként) a megyei I. osztályban lenne a helyük, hiszen a cikk elején megfogalmazottak alapján egy település csak egy csapatot adhat NB-s szinten (kivéve persze Budapestet). A szegedi illetőségű SZEOL is NB III-as, de ha őket is a megye I-be sorolnánk, az csak egy osztálynyi visszalépést jelentene, amit külön nem tüntetünk fel.

És végül az abszolút mintadiák: Felcsút! A Fejér megyei község 1824 fős népességével a megyén belül is csak az 55. (!), ezzel a megyei versenykiírást figyelembe véve a megyei III. osztályban lenne a helye. Ehhez képest az NB I-ben, öt osztállyal feljebb vitézkednek. A miértre nem e cikk feladata válaszolni, az már egy egészen másik történet…

Végül hirdessünk versenyt a megyék között aszerint, hogy ki ad több, avagy kevesebb csapatot az általuk kapott helyeknél NB-s szinten.

A perjel előtti számok a kapott helyeket, a mögöttiek pedig a valós állapotokat tükrözik.

Ahogy az a táblázatból is kiolvasható, az NB I-ben Fejér megye gazdálkodik a legjobban a településméretekkel, az NB II-ben nincs kirívó eset, az NB III-ban Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg jelentősen felül, míg Jász-Nagykun-Szolnok alulteljesít. Összesítésben BAZ és Fejér a legjobb, míg Pest a leggyengébb. Utóbbi annak fényében kissé meglepő, hogy a főváros után Pest megye adja a legtöbb NB-s csapatot a jelenleg futó idényben. Ami még feltűnő: míg Budapest hat csapatot ad a két legmagasabb osztályba, addig négy megye (Heves, Komárom-Esztergom, Nógrád és Tolna) egyet sem.

Bár cikkünk csak játék a számokkal, de az általunk kimutatott 48%-os érték talán megmutatja, hogy valamelyest bizonyítható összefüggés a települések lélekszáma és bajnoki osztálya között (különösen az élvonalban), emellett talán képet ad arról, hogy legnagyobb településeinken milyen is a futball helyzetbe.