Jóllehet 2017-ben igazolt Hollandiába, először 2015-ben járt az Ajaxnál próbajátékon.
Amikor a Honvéd játékosa voltam, a holland Jasper de Muijnck volt a klub utánpótlás-igazgatója. Ő tartotta a kapcsolatot a hollandokkal és amikor fölmerült a lehetőség, hogy az Ajax megnézne néhány játékost, három név került szóba: Szerető Krisztofer, Pisont Patrik és én.
Milyen volt az első benyomás?
Nekem már akkor nagyon tetszett az egész. Csodálatos edzőközpontjuk van, a társak rendkívül nyitottan fogadtak minket. Pedig akkor még angolul sem nagyon tudtam, mégis mindenben segítettek. Az edzés is nagyon intenzív volt. Ekkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy egyáltalán szóba kerüljön a leigazolásom, csak egy rövid kiránduláson vettünk részt. Később aztán Szerető Krisztofert és engem is visszahívtak még egyszer 2016 elején és akkor már jelezték, amint betöltjük a 16. életévünket szívesen látnának a csapatban.
Pedig Angliában is jártak próbajátékon.
A Chelsea-ben kétszer is, de kaptam ajánlatot a másodosztályú Nottinigham Forresttől is.
Miben különböztek a klubok, mi billentette a mérleg nyelvét végül az Ajax javára?
A hollandok edzései a játékosságra épültek. Rengeteg apróságot gyakoroltunk, mint a labdaátvételeket, passzokat, kapura lövéseket, egy az egy elleni játékot, ilyesmiket. A Chelsea-nél ezzel szemben óriási hangsúlyt fektettek a párharcokra, ütközésekre. Erőszakosabb jellege volt az Ajaxhoz képest. Hozzám közelebb áll az amszterdamiak stílusa, ezért is választottam őket.
Utólag nem gondolt rá, hogy talán a Chelsea-ben jobb volna?
Amikor nagyjából egy éve már Hollandiában éltem egyszer megfordult a fejemben, mi lett volna ha? Ez volt az egyetlen alkalom. Ha már döntöttem, nem szoktam visszafelé tekintgetni.
2017 januárjában az Ajax játékosa lett, 16 évesen ott találta magát egy idegen országban, Európa egyik legpatinásabb akadémiáján. Mennyire volt megszeppenve?
Úgy emlékszem szerdai napon érkeztem meg és szombaton már edzőmeccset játszottunk, ahol egy félidőt kaptam. Persze izgultam és megmondom őszintén az első néhány hónap nehéz volt. Amikor kimentem angolul sem tudtam jól, először azt kellett megtanulnom és csak ezután kezdtem el a hollandot. Emellett a társaimat sem ismertem jól és a családom sem lehetett velem. Kellett egy kis idő, míg belerázódtam.
Hol lakott Amszterdamban?
Van a városban 50-60 család, akik vagy Ajax-szurkolók, vagy a gyerekük játszott a csapatban és így kerültek kapcsolatba a klubbal. Egy ilyen családnál helyeztek el engem is. Mindent megtettek értem, nagyon megszerettem őket, fájt is a búcsú a „pótszüleimtől”.
A 2017-es szép év a pályafutásában; az Ajax játékosaként 35 meccs, benne a Future Cup győzelem, majd nyáron a magyar U17-es válogatottal az Európa-bajnokságon a negyeddöntőig jutottak.
Jól sikerült az év, én már annak is nagyon örültem, hogy ez Eb-re kijutottunk. Már az elitkörben is rettentő nehéz ellenfeleink voltak. Az Európa-bajnokság sikere óriási csapatmunka volt. Úgy mentünk ki a pályára, hogy lesz, ami lesz, beleadunk mindent.
Sikerült is legyőzni az egyik legerősebbnek tartott francia csapatot.
Pontosan ennek a hozzáállásnak és csapatmunkának hála. Már vezettünk 3-1-re is, csak a hajrában szépítettek. Az akkora siker volt, hogy még a csapattársaim és az edzőim is gratuláltak az Ajaxnál.
Edzőként kik feleltek a képzéséért?
Az elmúlt két évben John Heitinga volt a vezetőedzőm. Ő egy klublegenda, aligha kell bemutatni bárkinek.
Érdekes egyébként, hogy a specifikus edzők sokkal szigorúbbak voltak Heitingánál, főleg amikor még 16 évesen éretlenül viselkedtünk. Helyre kellett minket rakni néha edzéseken.
Mi a legnagyobb különbség a Honvéd és az Ajax akadémiája között?
A Honvéd nemrég átadta ugyan az akadémiáját, de amikor én ott játszottam, 3-4 edzőpályánk volt csupán. Ehhez képest az Ajaxnál 12-13 remek minőségű pálya található az edzőközpontban. A másik fontos különbség a játék tempója. Itthon az U17-es meccsen gond nélkül belefért 3-4 labdaérintés, kint azonban a második után odaér az ellenfél. Az edzők is előrébb tartanak és az is sokat számít, hogy óriási játékosmúltjuk van.
Mi a legnagyobb tanulsága az elmúlt két évnek?
Magánemberként és futballistaként is sokat fejlődtem. A legfontosabb lecke számomra az, hogy a pályán nincs barátság.
Milyen az ifjúsági Bajnokok Ligája, vagy a Future Cup színvonala a holland utánpótlás bajnoksághoz képest?
Az ifi BL-ben a világ legjobb csapatai játszanak, azt mondanám durván kétszer-háromszor megterhelőbb egy meccs, mint a holland U19-es bajnoki.
Csupa pozitív dolgot mesél, mégis azért ülünk itt, mert szerződést bontott a hollandokkal. Mi történt?
A szerződésbontás közös megegyezéssel született meg. Én akartam eljönni, mert úgy éreztem, ideje a felnőttek között is kipróbálnom magamat. Az Ajax mostani keretében 5-6 játékos van a posztomon, akik előttem tartanak, sőt a második csapatban is legalább ennyien. Úgy éreztem, itt nem lesz esélyem a felnőttek közé bekerülni.
Nem marasztalták?
Néhány csapattársam és edzőm is mondta, hogy legyek türelmes, várjak még egy kicsit, de úgy hiszem, 18 évesen már nem a 16-17 évesekkel kell meccselnem, a fejlődésem érdeke mást, felnőtt futballt kíván.
Miért éppen Magyarország? Az ember azt hinné az Ajax akadémiájából egyenes az út holland ligába.
Három csapat érdeklődéséről tudtam, kettő magyar volt, a harmadik pedig egy holland másodosztályú. Mindenképp elsőosztályú csapatban akartam játszani.
Kölcsönszerződésben nem gondolkodtak?
Azt nem akartam.
Miért?
Nem tudom. Csak nem akartam.
Honvágya volt?
Két év után mindenkiben lenne, de nem emiatt döntöttem úgy, hogy hazajövök. Felnőttek között akarok játszani és erre tökéletes lesz az MTK.
Miért pont a kék-fehérek?
Úgy hiszem ez a klub a megfelelő lépcsőfok a karrieremben. Már tavaly megkerestek. Rögtön az elején tisztáztuk, hogyha jövök, akkor a felnőtt csapatban kapok lehetőséget. Az MTK-ban pedig a fiatalok is sok időt töltenek a pályán. Láthatjuk, Schafer Andrást is felépítették és most az olasz élvonalba szerződött.
Az MTK-ból vezet az út újra külföldre?
Hosszú távon igen és ez is a célom. Szeretnék majd újra légiósnak állni, de egyelőre 2-3 évet akarok játszani ebben a csapatban. Most az a legfontosabb, hogy minél többet játszhassak. Ha sikerült húzóemberré válnom, esetleg lehet továbblépésről beszélni.
A Honvéd miért nem került szóba? Mégis csak onnan indult a pályafutása.
Édesapámat hívták a Honvédtól, de addigra már az MTK-val mindenben megegyeztünk. Tudta már az egész család, hogy ide jövök, nem akartam másokkal találkozgatni.
Utólag nem bánja, hogy néhány nap várakozással talán a nevelőegyesületébe is igazolhatott volna?
Én az MTK-t választottam, mert Magyarországon belül a legtöbb fiatalt játszatja. Nyolc éven át voltam a Honvéd játékosa, edzettem a felnőttekkel is, amikor Marco Rossi volt az edző. Azt hiszem a Kispest is jó úton jár, de úgy érzem jó döntést hoztam.
Mi az első hét tapasztalata?
Nagyon fárasztó, fel kellett venni az edzések ritmusát. Az első tréning után hatkor bedőltem az ágyba és aludtam! Ugyanakkor biztosan megszokom majd ezt is.
Ennyivel fárasztóbb egy NB I-es csapat edzése az európai csúcskategóriát képviselő akadémiai tréningnél?
Sokkal nagyobb az iram az MTK-nál. Óriási különbség, hogy tapasztaltak a játékosok. Őket már nem lehet csak úgy kicselezni, elmenni mellettük. Az Ajaxnál viszont voltak olyan csapattársaim, akik technikásak és labdaügyességben jobbak a mostani csapattársaimnál. Ezek a lényegi különbségek.
Először Tajti Mátyás került az NB I-be Spanyolországból, majd most Szerető Krisztofer és Schön Szabolcs is hazajött. Itthonról nehéz megérteni ezt a döntést.
Amikor bejelentették az érkezésemet, kíváncsiságból megnéztem az első kommenteket és egész kevés negatív megjegyzést kaptam. Azt hiszem mindannyiunkban az dolgozik, hogy a felnőttek között kapjunk végre lehetőséget. Természetes, hogy a szurkolóknak véleményük van egy-egy klubváltás kapcsán, de én csak azzal foglalkozom, hogy a legjobbamat nyújtsam.
Szóba került, hogy pont az a Marco Rossi hívta föl a felnőttekkel edzeni, aki most a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Előnyt jelent az, hogy már ismeri önt?
Egy válogatott összetartáson pont kilátogatott Marco Rossi az egyik edzőmeccsünkre, ott váltottunk pár szót, de csak arról kérdezgetett, hogy érzem magam, mi van velem? Nála nem előny, hogy ismer-e, vagy sem. Rossinál minden játékos tiszta lappal indul.
A tavaszi szezon már elkezdődött, mire számít?
Nem gondolom, hogy azonnal kezdő leszek. Viszont az első fordulóban, ha csak a véghajrában is, de pályára léptem. Ha eleinte csak csereként is, de minél többször szeretnék szóhoz jutni, mert az visszajelzés az edzőtől, hogy jól teljesítettem az edzésen. Nem az motivál, hogy ellötyögjek a pályán és hátra dőljek. A célom az, hogy fokozatosan fejlődjek, gólokat lőjek, gólpasszokat adjak és szeretném ezt minél előbb elkezdeni!
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás /24.hu