Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
José Luque, a DVTK korábbi csapatkapitánya volt a Magyar Lelátó legutóbbi vendége. A 36 éves középpályás továbbra is azt vallja egykori edzőjéről, Szentes Lázárról, hogy jó ember, csak az volt a gond vele, hogy ki akarta kényszeríteni az iránta való tiszteletet. Sisa Tiborról úgy vélekedett, hogy adottságait és szakmai tudását tekintve sem a DVTK szintjének megfelelő edző.
Magyarországról
Magyarország, különösen Miskolc nagyon hiányzik. Az életem nagy vonalakban ugyanúgy folyik, mint azelőtt. Sportolok, mozgok, focizom, és ugye egy futballakadémián gyerekekkel dolgozom edzőként, készülve arra, hogy edző legyek majdan a felnőttek között.
Visszatérni Magyarországra
Hát igen, az nagyon jó lenne. Csodálatos dolog már az is, hogy ennyire emlékeznek rám a szurkolók, a Facebookon továbbra is küldik az üzeneteiket. Aztán később visszatérni edzőként, azt én is nagyon szeretném. És ha az lehetséges lenne, akkor a DVTK edzőjeként. Beszéltünk is erről Paco Gallardóval, hogy szívesen vállalnánk egy ilyen feladatot együtt, Paco és én.
A létesítményekről
Amikor megérkeztem és megláttam az öltözőt, úgy általában a kiszolgáló-helyiségeket, hát, tényleg nem sok köze volt mindahhoz, amit az ember megszokott Spanyolországban, ahol minden helyiség, minden felszerelés tökéletes, hiszen az elitsport kiszolgálására van. Ott mindez nem állt rendelkezésre, de én mindig is azt mondtam, hogy én a focit imádom, a focit pedig labdával játsszák, tehát tökmindegy, milyen a pálya, milyenek az épületek, ha van labda, akkor focizom bárhol, bármilyen körülmények között, mert én ezt szeretem csinálni, ebben akarom a legjobbat kihozni magamból. Szóval rövid idő alatt sikerült alkalmazkodni a körülményekhez, és jól ment a játék.
Benczés Miklósról
Mindig is az volt a véleményem, hogy ő egy kiváló edző, aki nagyon sokat fog még fejlődni. Az egyetlen dolog, ami Miskolcon hiányzott neki, az volt, hogy nyugodtan dolgozhasson, mindig adódtak olyan problémák a klub részéről, amik miatt nem tudott nyugodtan dolgozni. Szerintem Miklósból nagyon komoly edző válik majd, aki bármelyik nagy klub vagy akár a magyar válogatott irányítására is alkalmas lesz.
Szentes Lázárról
Nem gondolom, hogy rossz lenne. Én azt gondolom, hogy jó ember. Lázárral az volt a gond, hogy ki akarta kényszeríteni az iránta való tiszteletet. Én viszont azt gondolom, és ezt magamra nézve is érvényesnek érzem a magyarországi pályafutásomat illetően, hogy a tiszteletet azt érdemekkel kell megnyerni. Én azt gondolom, hogy senkit, abszolúte senkit nem kell tisztelni akkor, ha azt nem nyeri el a pályán, vagy az elért eredményeivel. És Lázár úgy hiszem, hogy úgy várt el tiszteletet, hogy azt nem nyerte el.
Sisa Tiborról
Úgy ítélem meg, hogy Sisa nem volt a DVTK szintjének megfelelő edző, sem adottságait, sem szakmai tudását tekintve. Szerintem ő egy alacsonyabb osztályú csapatnak való, nem a DVTK-nak. De mindegy, a döntéseket nem én hoztam, hanem a klub, az adott helyzetben nem tehettem mást, mint hogy profi labdarúgóként próbáltam a legjobbat nyújtani és vártam…
Miért csak a távozása után beszélt a DVTK körüli problémákról?
Én olyan vagyok, hogy soha nem akartam beszélni a sajtóval a helyzetemről, arról, ami a vezetőség és köztem zajlott. Részemről egy szó sem hangzott volna el arról, hogy Luque miért nem folytatja, miért hagyta el a DVTK-t, vagy miért hagyta abba a futballt. Tudnod kell, hogy én hétről hétre követem az eseményeket Magyarországon, olvasom az újságokat, figyelem a híreket a DVTK-ról. Amikor értesültem arról, hogy énrólam beszélnek a sajtóban úgy, hogy nincs lehetőségem megvédeni magamat , nem maradt más lehetőségem, mint a saját honlapomon, illetve a Facebook-oldalamon elmondani a miérteket, hogy az emberek megtudják az igazságot. Ezt csak ilyen helyzetben tartom indokoltnak a részemről, akkor, amikor az én személyemről beszélnek a nyilvánosságnak a nélkül, hogy előzőleg velem beszéltek volna minderről.
Más magyar csapatokról
Igen, igaz, megkerestek más klubok. Ráadásul fontos magyar klubokról beszélünk. Ami a klubvezetést illeti, ők nem mondták el a teljes igazságot, egyes kijelentéseikben hazudtak, ezért kellett a már említett módon megvédenem magamat. Hogy ők az én ígéretemet a szurkolóknak, hogy nem megyek más magyar klubhoz, kihasználták volna? Szerintem igen. Hiszen én tényleg megesküdtem a DVTK szurkolóknak, minden szurkolónak Miskolcon, hogy ha elhagyom a klubot, nem játszom más csapatban. És ezt be is tartottam, úgy érzem, ha eligazoltam volna, elárultam volna azt a hatalmas szeretetet és tiszteletet, amit a DVTK szurkolóktól kaptam.
Az ellenfél is a levegőbe dobálta
Ahogy vége lett a meccsnek, kifutottam a pálya szélére köszönni a szurkolóknak és elbúcsúzni. Ott voltak még a pályán a pápaiak, is, ők is a szurkolóikat köszöntötték, ugyanis a döntetlennel, amit játszottunk, ők bennmaradtak az első osztályban. Ott volt az edzőjük, és azt hiszem a gyúrójuk is velük. Amikor odamentem hozzájuk gratulálni az eredményhez, és hogy kivívták a bennmaradást, elkaptak, és feldobáltak a levegőbe. Ilyet én még nem éltem meg soha, Spanyolországban sem. Amikor visszamentem az öltözőbe, nagyon meglepett, hogy ott is mindenki mondta, hogy ilyet, hogy az ellenfél játékosai feldobálják a búcsúzó játékost a másik csapatból, még sosem láttak Magyarországon. Ráadásul a játékos még külföldi is, spanyol… Ez nekem nagyon nagy büszkeség volt, hogy egy ilyen dolog történt velem, ami nemcsak az én életemben egyedi és példa nélküli, hanem az egész magyar futballban különleges esemény.
Üzenet a magyar szurkolók felé
Azt üzenem a magyar futballszurkolóknak, hogy tartsanak ki a csapatuk mellett mindig, jóban-rosszban, és mindig őrizzék meg a hitüket a csapatban. Mindig lesznek rossz pillanatok, ahogy jók is, de legyenek mindig hűségesek a csapatukhoz, szeressék, tiszteljék, ne hagyják el soha a csapatukat. Ez az én üzenetem a magyar szurkolóknak.
