Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Tavaly nyáron került a ciprusi Nea Szalamisz csapatához Graszl Károly. A 28 éves védő itthon a Kaposvár és a Siófok együttesében is játszott az élvonalban. A Rangadó.hu megkereste a szigetországi légióst, aki elmondta, nem csak a meleg, de a pénzhiány is nehézséget okoz az ottani labdarúgók számára.
– Miért Cipruson kötött ki?
– Törökországban egy azerbajdzsáni csapatnál voltam próbajátékon, amely éppen ott edzőtáborozott – mesélte Graszl Károly. – Tetszett is, én is tetszettem nekik, már a szerződésről is szó volt, de aztán folyamatosan ment a hitegetés meg az ígérgetés, miközben vészesen közeledett az átigazolási időszak vége. Törökországból hazaérve visszamentem Kaposvárra edzeni, és még azon a héten szólt a menedzserem, hogy lenne Cipruson ez a lehetőség, a bemutatkozó DVD alapján tetszettem az edzőnek, próbajáték sem kellett, már kész szerződés várt, amikor megérkeztem a görögországi edzőtáborba. Ott még egész kellemes volt az idő, de miután hazament a csapat, és otthon kezdtünk edzeni… Nem mondom, hogy nem volt melegem.
– Kezdetben egy másik magyar játékos, Kovács Zoltán is a csapattársa volt. Sajnálja, hogy ő már távozott?
– Zolival régóta ismerjük egymást, úgyhogy nagy könnyebbség volt, hogy ő is itt van, és mivel ez már a második szezonja, jobban átlátja a dolgokat. Sajnáltam, hogy télen elküldték, nagyon jól együtt tudtunk működni a kapu előtt, meg aztán így már senki nincs a csapatban, akihez magyarul lehetne szólni. Zolin kívül nagyon sok játékost küldött el a klub, szinte újjá kellett építeni a csapatot januárban. Valószínűleg ezért is jutottunk oda, ahol vagyunk, a kiesés ellen küzdünk, jelenleg nem sok eséllyel.
– Hogyan jellemezné a ciprusi bajnokságot?
– Itt sajnos teljesen más a foci, mint Európában… Rettentő nagy összegek mozognak a fociban, de sajnos csak néhány olyan csapat van, amely tényleg fizetőképes, a klubok nyolcvan százalékában hónapok óta nem volt fizetés. Amikor ideigazoltam, tudtam, hogy vannak késések a kifizetéseknél, de hogy ekkorák, azt sosem gondoltam volna. Úgyhogy emiatt nem tervezünk itt maradni. Maga a sziget nagyon kellemes, el tudnánk itt képzelni hosszabb időre is az életet, de ahhoz pénz is kellene, amit itt nem osztogatnak két kézzel…
– A családja megszokta már a ciprusi életet?
– A feleségemmel együtt jöttünk ki még tavaly augusztusban, Hanna lányunk pedig már itt kint született január 23-án. Ők is nagyon jól érzik magukat, ki szoktak jönni a meccseinkre. Rengeteg magyar van kint egyébként, de megmondom őszintén, ritkán mozdulunk ki, élvezzük a babázás minden percét.
– Nem volt nehéz áttérnie a baloldali közlekedésre?
– A baloldali közlekedést egyébként hamar meg lehet szokni. Nem azzal volt a problémám. A csapat bérel nekünk autót is, de eleinte hetente más-más kocsit kaptunk. Mire megszoktam az egyikben, hogy az ablaktörlő van baloldalon, addigra kaptam egy másikat, amiben eleinte állandóan ablakot töröltem indexelés helyett, mert abban meg a jobb oldalon volt… Majd a jobboldali közlekedésre lesz nehéz visszaszokni!
