NB I

„Zavaros ez a szezon…”

Bodor Boldizsárnak nagyon jól esett, hogy érezte, a pécsiek mindenképp szeretnék megszerezni.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Nem kezdte rosszul a jelenlegi szezon őszi időszakát a KFC Germinal Beerschot csapata. Bodor Boldizsár együttese a belga bajnokságban augusztus közepe és októbert eleje között négy győzelmet, három döntetlent és két vereséget könyvelhetett el, utoljára viszont november közepén nyert, azóta csupán két döntetlenre volt képes a megannyi kudarc mellett. Időközben edzők jöttek és mentek, a harmincéves magyar védő pedig hol a lelátón, hol a kispadon, hol a kezdőcsapatban találta magát. Idehaza felvetődött az átigazolása nevelőegyesületénél, a PMFC-nél, és mint kiderült, majdnem valósággá is vált a dolog…

A Rangadó.hu először mégsem erről, hanem hétéves hollandiai légióskodásának tapasztalataira alapozva az FTC egyik kiszemeltjéről kérdezte Bodor Boldizsárt.

– Mit szól hozzá, hogy Evander Sno a Fradiba igazol?
– Ő egy erős, jó játékos! Nem is tudom, hogy Magyarországra szerződne-e… Ha igen, a Ferencváros számára mindenképpen erősítés lenne, bár nem ismerem a Fradi játékoskeretét. Remek középpályás, akinek Hollandiában is jó neve van – magyarázta Bodor Boldizsár.

– Önnel kapcsolatban viszont a PMFC élénk érdeklődéséről lehet hallani…
– Volt kapcsolat köztünk, közel is álltunk a megegyezéshez, végül mégis úgy döntöttem, most még nem jövök haza. Ebben a szezonban jól indult minden, de aztán nem játszottam egy darabig. Az edzőt elküldték, az asszisztense vette át a csapatunkat, s nála elkezdtem játszani. De hamarosan őt is elküldték, s jött egy új edző, nála viszont megint nem játszom. A kinevezése után a keretből is kirakott. Korábban már két éven keresztül dolgozott itt, és inkább azokat favorizálta, akiket ismert, meg a fiatalokat. Eléggé felkaptam a vizet, és azt mondtam, hogy mindenképp elmegyek. Tárgyaltunk a Péccsel, de végül úgy döntöttem, hogy most még nem megyek haza. Lehet, hogy fociszempontból jobb lett volna, ha megyek, de egyébként nem biztos. Több körülményt is mérlegeltem, nem csak az anyagiakat. Úgy vélem, még nem érkezett el az idő, hogy hazamenjek. Jó volt érezni, hogy az edző akar, és a klub is szeretne. Régen éreztem ilyet, és mindenképp jól esett. Nem mondom, hogy nem lehet semmi a dologból, én továbbra is nyitott vagyok a PMFC felé, de előbb meg szeretném nézni, itt hogy alakulnak a dolgaim.

– Mi lesz a csapattal, hogyan kerülhetik el a kiesést?
– Elég nagy a káosz a klubnál, az újságok is sokat írnak róla, negatív felhanggal. Anyagi gondokról is szólnak a cikkek, bár mindig időben megkapjuk a fizetésünket, tehát ez nem igaz. Sok mindennek köszönhető, hogy itt tartunk, legfőképpen annak, hogy az első edzőnk nem tudta fegyelmezni a csapatot. Amikor jött az első vereség, azt hitte, hogy magától jobb lesz minden. A játékunk viszont nem fejlődött, nem lehetett látni struktúrát a csapatjátékban, mindenki magának játszott. Zavaros ez a szezon… A lényeg, hogy rendben legyen a csapat, és ne essünk ki. A keret jó, erősek vagyunk, de nem mindig a jobbik csapat marad benn. Ha bekerülünk egy negatív spirálba, nagyon nehéz kijönni. Ha baj van az önbizalommal, a labda hajlamos szerencsétlenül pattanni az utolsó pillanatban. A reális esélyünk továbbra is megvan, hogy az alsóházi rájátszásba kerüljünk, és a folytatásban ne kelljen a kiesés ellen küzdenünk.

– Bár már hosszú évek óta játszik légiósként, csupán három klubban szerepelt. Hogy csinálja?
– Volt róla szó, hogy a Rodából előbb elmegyek, de a francia és az orosz szerződés sem jött össze. Maradtam, aztán egy idő után elég volt. Mindenki másmilyen, nekem két-három év után kell a váltás, mert a váltás jó. Új csapat, új edző, új atmoszféra, új társak. Nem mondom, hogy rossz volt a Hollandiában töltött hét év, mert jó emlékeim vannak, és máig azt a klubot tartom a legjobbnak, amelyben szerepeltem, de talán jobban tettem volna, ha előbb elmegyek…

Nem vándormadár

A harmincéves balhátvéd szülővárosa csapatában, a PMFC-ben kezdte karrierjét. 2000-ben a belga élvonalbeli Germinal Beerschot játékosa lett, négy esztendő elteltével pedig a holland Roda JC együtteséhez szerződött. Itt nem kevesebb, mint hét évet töltött. Legnagyobb sikerét 2008-ban érte el, amikor kupadöntőt játszhatott csapatával. A 2011–2012-es idényt a görög OFI-nál töltötte, majd visszatért Belgiumba, a Beerschothoz. A magyar válogatottban 2003-ban mutatkozott be, legutóbb 2010-ben léphetett pályára címeres mezben. A két dátum között 24 találkozón kapott lehetőséget.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.