Egyre közeledik a hétvégi Ferencváros–Újpest derbi, ennek kapcsán a Rangadó.hu megkereste Wukovics Lászlót, aki a rendszerváltás utáni években elhagyta csapatát a rivális klub kedvéért. A Fradi korábbi háromszoros gólkirálya 16 évet húzott le a zöld-fehéreknél, amikor 1994 nyarán az ősi riválishoz igazolt. A korábbi válogatott csatár szíve annak ellenére, hogy a lilákhoz szerződött, továbbra is az FTC-ért dobog, hiszen gyerekkora óta ott futballozott, és jelenleg is az egyesület utánpótlásában dolgozik. Az egykori kiváló támadó ma már 43 éves, ám arra még mindig jól emlékszik, hogy sok-sok álmatlan éjszakája volt, de az Újpest ajánlatát nem tudta visszautasítani.
– A rendszerváltás után, amikor ipari méreteket öltött a klubváltás, a játékosok jövés-menése, ön volt az első nagyobb név, aki a Fradiból az Újpestbe ment. Hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?
– Kilencvennégyben történt ez az átigazolás, akkor én a Ferencvárossal már háromszoros gólkirály voltam, és minden a Fradihoz kötött. Tizenhat évet töltöttem a zöld-fehéreknél, ebből hat évet a felnőtt csapatban. Én semmiképp sem akartam elhagyni a Fradit, de ezt a vezetők is így gondolták, és előnytelenebb szerződést kínáltak a riválisoknál. A kíváncsiság kedvéért több helyen is felmértem a terepet. Amikor az FTC-nél közöltem, hogy máshol mik a lehetőségek, akkor közölték, hogy annyit nem tudnak adni. Erre én mondtam, hogy a máshol kínáltak feléért is maradnék, de sajnos ezt sem tudták teljesíteni. Igazából egy lakás miatt döntöttem a váltás mellett, az Újpest egy lakást adott nekem.
– Mennyire volt nehéz döntés Ferencváros nevelésként az lilákhoz szerződni?
– Rettentően nehéz döntés volt, mint említettem, tizenhat évet töltöttem a Ferencváros kötelékében. Ott nőttem fel, minden odaköt a mai napig is. Továbbra is ferencvárosi maradtam, csak mint profi labdarúgó tettem meg ezt a lépést. Az viszont tény, hogy rengeteg álmatlan éjszakám volt.
– Milyen érzés volt ezután a Fradi ellen pályára lépni?
– Nagyon hamar elérkezett az a pillanat. Júniusban igazoltam Újpestre, augusztus végén pedig már rangadót játszottunk az Üllői úton. Az egy borzasztóan nehéz pillanat volt, ráadásul az én góljaimmal vertük meg a Ferencvárost, kettőt rúgtam és három-nullra nyertünk idegenben. Minden voltam akkor, csak rendes ember nem.
– Megbánta ezt a döntést?
– Abban az évben lett bajnok a Fradi, és jutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Ha előre tudom, hogy így alakul, akkor nyilván nem mentem volna el. Sokat gondolkodtam ezen anno, de így döntöttem, nem tudom már visszacsinálni.
– Kinek fog szurkolni vasárnap?
– Egyértelműen az FTC-nek fogok drukkolni. Hangsúlyozom, hogy engem még mindig minden a Fradihoz köt, a Ferencváros U17-csapatának vagyok edzője, és az öregfiúk csapatban is szerepelek.
– Utoljára a Biatorbágy csapatában szerepelt, tart még aktív pályafutása?
– Biatorbágyról már két éve eljöttem, jelenleg az Unione nevű BLSZ első osztályú csapat tagja vagyok. Régi NB I-es futballistákkal játszunk együtt, mint például Szekeres Tamás, Balogh Tamás, Hámori Ferenc és Egressy Gábor. A középmezőnyben állunk, de úgymond öregfiúk csapat vagyunk, úgyhogy ez is nagy szó. A többiekre nézve ciki, hogy még partiban tudunk lenni velük.
