Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Dajka László játékosként 1979-ben került a Honvédhoz és a nyolcvanas években öt bajnoki címet nyert a kispestiekkel. Tagja volt a magyar válogatottnak a mexikói világbajnokságon is. Az 54 éves edző legutóbb az NB II-es Békéscsaba gárdájánál dolgozott, jelenleg munkát keres, és várja az új kihívásokat. A Dinó Sporthíradó című műsorban elsősorban a Ferencvárosról és Ricardo Moniz munkásságáról beszélt, de szó esett a Vasashoz való kötődéséről és az MTK lehetséges kieséséről is.
– Ön most munkanélküli edző?
– Nem hinném, hogy ezzel egyedül vagyok. A szakmánkhoz ez hozzátartozik, így most ezzel nem különösebben foglalkozom. Az utolsó állomásom Békéscsaba volt, azóta várok, szeretnék normális helyen dolgozni és nagyon remélem, hogy ez sikerül januártól.
– Ricardo Moniz távozott a Ferencvárostól. Mit szól hozzá?
– Nagyon érdekes Moniz távozása, mert úgy érzem, hogy sokan elfogadták. Viszont a tavalyi bemutatkozásához, belépéséhez képest azt is hozzá kell tenni, hogy mindegy mik történtek, a mi szakmánkban minket edzőket az eredmények minősítenek. Ezt tudomásul kell venni. Neki semmi mással nem kéne foglalkoznia a nyilatkozataiban sem, mint a labdarúgással. Természetesen mindenki sajnálja és meg van döbbenve Akeem Adams történetén, de a lényeg, hogy Moniz jött, mit csinált, mit ért el a csapat az irányítása alatt.
– Ricardo Moniz azt nyilatkozta, hogy a Fradi mélyrepülését Akeem Adams tragédiájának tudja be.
– Természetesen senki nem mondja, hogy ez az eset javított a helyzeten, de ez nem most történt. Ez már a múlt, és azt kell mondjam, hogy a világban és Magyarországon is történnek hasonló dolgok. A fejeket fel kell emelni, és tovább kell menni. A sérültet az utolsó pillanatig segíteni kell, de Moniz szakmája labdarúgóedző, és a Ferencvárost sikerekre kellett volna vezetnie. A történtek után két-három héttel nem éreztem azt, hogy a csapat a pályán mindent megtesz Adamsért, mint ahogy azt a mérkőzések előtt mondták. Plusz történtek itt más dolgok is. Ott van a győri kosárlabdacsapat buszbalesete is, de ott is teszik a dolgukat tovább.
– Moniznak Adams tragédiája egy jó kapaszkodó volt?
– Nem tudom, miért kéne neki kapaszkodnia. Azt vallom, ha egy labdarúgóedzőnek mennie kell, akkor ott a szakmai dolgokra kell kitérni. Ha van eredményünk, minden oké, ha nincs, akkor miért nincs? Minden vezetőség más. Az egyik több türelmet ad, a másik kevesebbet. Itt azért a Ferencvárosról van szó. Ott a türelem véges.
– Moniz úgy kezdte nyáron, hogy kijelentette, bajnok lesz a Ferencváros.
– A nyári átigazolási időszakban azt hozott, akit akart, és tényleg jó futballisták kerültek a Ferencváros keretéhez. Azt mondom, soha nem szabad előre beszélni. Tenni kell a dolgunkat, becsülettel dolgozni. Úgy ítélem meg, hogy Ricardo Moniz felkészült edző, de hozzá kell tenni, hogy a magyar közeg nem egy könnyű közeg, még a profi edzők számára sem. Szerintem nálunk nem felkészültebb. Az biztos, hogy csak az eredmények számítanak, és a szakmáról kell beszélni.
– Azt lehet tudni, hogy miért forgatta a játékosokat egyik posztról a másikra? A szurkolók nem nagyon értették ezeket a manővereket.
– Egy edzőnek szíve joga kísérletezgetni, de ha kísérletezgetek, akkor jönniük kell az eredményeknek. Sokkal könnyebb akkor kísérletezni, amikor jönnek az eredmények, azzal szemben, amikor nem megy jól a csapatnak. Figyelem a magyar mezőnyt, főleg a külföldi edzőket, hogy mit csinálnak másképp, mint mi. Ha jól emlékszem, Moniz két fontos mérkőzésen is próbálta kihozni Besicset a védelemből, de mindkét meccsen veszítettek. Majd rájött, hogy az ő helye hátul van. Az ilyen kísérletek nem jöttek be neki, és ha az ember egy fonalat elveszít, akkor azt nagyon nehéz visszaszerezni. Kísérletezni lehet, de az nem baj, ha van mögötte hétről-hétre eredmény, mert akkor ezeket a próbálkozásokat könnyebb elfogadtatni bárkivel.
– Tehát akkor nagy dolgok nem történtek a Ferencváros öltözőjében?
– Én Adams balesetét nagy dolognak tartom, de úgy gondolom, hogy az már a dolog másik oldala. A sport és az eredmények szempontjából ott az öltözőben az eseten kívül nagy dolgok nem hiszem, hogy történtek. Ő a vezetőedző, és az történik, amit ő mond. Azt szoktam mondani, hogy ha benne vagyok a győzelmekben, akkor benne vagyok a vereségekben is.
– Vasárnap a Videoton döntetlent játszott az emberhátrányban lévő Haladás ellen. Ott meddig lesz türelem?
– Én semmi különöset nem látok az Videotonnál. Figyelem José Gomes munkáját, és próbálom ellesni a dolgokat. Nézem, hogy miben javul a Videoton hétről-hétre, vagy hónapról-hónapra. A szezon kezdete előtt jött egy csúfos kupabúcsú, amit egy magyar edző nem hiszem, hogy meg tudott volna úszni. Azóta ő elmondta, hogy bajnokok lesznek. Nincs ezzel baj, csak nem látom a játékukban a magabiztos bajnoki címet. Elment egy ősz, de jön egy tavasz. Mindig azt mondom, hogy a hárompontos rendszerben a hat-kilenc pont nem előny, és ne üljön le senki. Lehet még bajnok a Videoton, de ennél mindenképpen jobban kell játszania. Esetlegesnek tartom a futballjukat. Kicsit sok terhet raknak Kovács Istvánra, mert ha neki megy a játék, akkor a csapatnak is megy. Lassan a tizenkilenc éves Kleinheisler László is meghatározó emberré növi ki magát, mert csinál egy-két jó dolgot. A Videoton külföldi játékosai Vinícius kivételével nem emelkednek ki a magyar mezőnyből. Hullámázó teljesítményt nyújtanak. Várom, hogy mi fog történni tavasszal, és bízom benne, hogy lesz egy jó Videoton, egy ragyogó Debrecen és egy magára találó Győr.
– Magára talál a Győr?
– A bajnoki cím után az idei évben nagyon hullámzó a teljesítményük. A közönség is nagyon türelmetlen, és nehezen fogadják el Pintér Attilát, aki bajnoki címet nyert tavasszal. Sokan mondják, és én is így gondolom, hogy a Győrnek talán a legjobb a kerete Magyarországon, így nem lenne szabad ilyen hullámzó teljesítményt nyújtania. Viszont ezzel a játékosállománnyal benne van a pakliban, hogy egy szenzációs tavaszt produkálnak, és harcban lesznek a bajnoki címért. Szerintem a Ferencvárosnak is kitűnő kerete van, a Diósgyőr is felemelkedett az utóbbi időkben. Ennek a négy-öt csapatnak arra kell figyelnie, hogy ne nagyon engedjék meglépni a másikat, és akkor egy ragyogó tavaszi bajnokság elé nézhetünk.
– Vasárnap a Diósgyőr–Győr mérkőzés után Tomiszlav Szivics kifakadt a játékvezetőre, és azt mondta, hogy ami sok, az sok. Egyetért vele?
– Diósgyőrben is volt egy ragyogó győzelmi sorozat. Ha ez megszakad, döntetlenek jönnek, és nem úgy szárnyal a csapat, akkor az edző képes elragadtatni magát. Jól ismerem Szivics mestert, Kecskeméten a másodosztályban még futballoztunk is együtt. Amikor nem megy a csapatnak, hajlamosak vagyunk külső problémákat keresni. Nekem is volt időszakom, amikor mérgesebb voltam, vagy nem értettem egyet minden döntéssel. Szerintem a bírók megpróbálnak jól vezetni, de lehetetlen hiba nélkül megoldani. Vannak időszakok, amikor a bírók többet tévednek a kárunkra, de azt mondják, ez hosszútávon kiegyenlítődik. Erre azt szoktam mondani, oké, hogy kiegyenlítődik, de lehet, akkor már nem én vagyok az edző.
– Csak érdekes a dolog, mert a vasárnapi meccs után a Haladás edzője, Artner Tamás is a bírókra fakadt ki.
– Csak ismételni tudom önmagam. Ott is egy sikersorozat van, és le a kalappal előttük, ahogy építik azt a csapatot. Artner Tamás és a segítői tudatosan építkeznek. Visszatérve a játékvezetőkre, nem hiszem, hogy megengedhetik maguknak, hogy bármelyik csapattal kivételezzenek. Én személy szerint azt díjazom, ha azt fújják, amit látnak. De hangsúlyozom, hogy a Diósgyőr és a Haladás is egy komoly sikersorozat utána van, és szerettek volna még feljebb lépni. Ha ez nem sikerül, akkor könnyen hibáztatjuk a külső tényezőket. Hangsúlyozom, ez előfordulhat, de legközelebb akkor is nyilatkozni kell, amikor úgy gondolom, hogy a mi javunkra tévedett a játékvezető.
– Lemondott a Vasas vezetőedzője, és a tulajdonos egy forintért visszaadta a felnőtt csapatot, de a klub elnöke nem tart igényt rá, így megint befektetőt kell keresni.
– A régi időkben volt hét-nyolc budapesti csapat az első osztályban, de valahogy úgy érzem, mintha a Vasas körül elfogyott volna a levegő. Sokan, köztük én is szeretném, hogy a Vasas visszakerüljön az első osztályba, de mostohagyereknek érzem az angyalföldi csapatot. Nagyon kevesen állnak igazán mellé, pedig egy igazán nagy múltú csapat. Kölyökkoromban a Honvédban futballoztam, de hatalmas Vasas-szurkoló voltam. A bajnokcsapat névsorát is úgy fújtam, hogy az hihetetlen. Egy ilyen klubnak nem lenne szabad addig süllyedni, ahol a Vasas most van. Egy picit kilátástalannak látom a klub helyzetét, de nagyon remélem, hogy mivel most eladó, talán meg fognak jelenni a hiénák, de ezt idézőjelben mondom. Szeretném, ha a Vasast egy olyasvalaki venné át, aki erős gazdasági bázissal rendelkezik, tudatos koncepciót építene fel, és megpróbálná visszahozni a Vasast az első osztályba, de úgy látom, jelen pillanatban, erre nagyon kicsi az esély.
– A Vasasnak nincs szerencséje a tulajdonosokkal.
– Néhány éve zajlik a Vasas vesszőfutása, és fokozatosan omlik össze az egész kártyavár. Ennek nem örülök, mert egy komoly klubról van szó. Úgy gondolom, azoknak az embereknek, akik olyan körökben mozognak, hogy megtehetnék, el kellene dönteniük, hogy vagy megmentik a Vasast és megpróbálnak első osztályú csapatot csinálni Angyalföldön, vagy békén hagyják, és akkor lesz egy fél-profi csapata a Vasasnak.
– Markovits László elhatárolódik a Vasas futballcsapatától. Ki fogja így eldönteni, hogy megmentsék-e a nagy Vasast?
– Úgy gondolom, hogy ezt Markovits úr fölött kéne eldönteni. Nem akarok ebbe belefolyni, de ezt egy magasabb szinten kell eldönteni, és azt is, hogy kell-e labdarúgó szakosztály, vagy nem. Ha nem kell, tudjuk, mi fog történni. Ha kell, akkor meg kell keresni azokat az embereket, akik mögé tudnak állni, legyen Markovits, vagy bárki. A csapathoz komoly edzőt kell hozni, aki fel tudja építeni a játékot, bár ez nem megy egyik napról a másikra. Ez egy hároméves terv körülbelül, de ezt a Vasasnak kell eldöntenie.
– A német befektetők is többéves tervvel jöttek a Vasashoz.
– Úgy gondolom, hogy vagy rosszul csinálták, vagy nem értettek hozzá, de én egy német tulajdonostól és egy német edzőtől mást vártam. Gondolok itt rendre, fegyelemre, de mintha itt is csak a túlélés lett volna a fontos.
– A valós dolgok sosem derülnek ki, így a kívülálló csak találgat.
– A felszínre nem kerül konkrétan a negatívum sem, ha meg pozitívum van, akkor senki nem keres problémát. Ha van egy csapat, felépül, újra NB I-es lesz, és sikerek vannak, akkor minden szép és jó, így senki nem keresi a problémát. De ha teljesen negatív dolgok történnek, eltűnik egy szakosztály, akkor az a csoda nálunk szintén csak három napig tart. Lehet látni a Vasas esetében is, és bármelyik másik csapatnál is, amely eltűnt a palettáról, hogy ez egy folyamatnak a vége. Egy rosszul összerakott, rosszul vezetett, telített folyamatnak a vége, amikor egy szakosztály megszűnik, de ne beszéljünk erről, mert nagyon remélem, hogy a Vasas nem szűnik meg.
– Az MTK jelen pillanatban kieső helyen áll. Követni fogja a Vasast?
– Az MTK kiesett, majd a másodosztályból szinte probléma nélkül visszajutott. Most újra problémák vannak, de még csak félévnél tartunk. Ezek a gyerekek képzett labdarúgók. Nagyon jól ismerem Garami Józsi bácsit, szoktunk beszélgetni, találkozni, és most azt látom rajta, hogy nem nyugodt. Pedig ő ritkán jut el arra a szintre, hogy nagyon feszült legyen. Természetesen ők is megtesznek mindent. Lehet, hogy még fiatal a csapat. Sorra kerülnek fel a tizenkilenc-húszéves srácok, egy-két idősebbel kiegészülve. De nem lehet mindig elvárni Kanta Józseftől, hogy vigye a csapatot. Hozzáteszem, hogy Magyarországon ezek a srácok a legképzettebb gyerekek közé tartoznak, és úgy gondolom, már tavasszal is rutinosabbak lesznek, mint most ősszel voltak, tehát nem várom az MTK kiesését.
