Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Prukner László, a Rákóczi régi-új vezetőedzője a 2010–2011-es szezonban még a Ferencváros trénere volt, és bajnoki bronzérmet szerzett a fővárosiakkal. Már a kezdősípszó elhangzása előtt rendet kellett tennie a biztonsági szolgálatnak a vendégek szurkolótáborában, ugyanis pirotechnikai eszközökkel dobták fel a találkozó hangulatát – tudósít a sonline.hu.
A mérkőzés is egy bombával kezdődött, a negyedik percben Csukics lőtte a labdát a saját szurkolói közé. A 13. percben jött a hazai válasz, Horváth Tamás lőtt nagy erővel, azonban pont középre, ahol Jova Levente állt, így a kapus ki tudta ütni a labdát. Dinamikus, jó iramú találkozót láthatott a népes közönség. A vendégek többet próbálkoztak, de Csukics és Józsi György sem tudta eltalálni Hajduch kapuját. A meccs színvonala nagyot zuhant a kezdeti lelkesedés után, és a helyzetek is elmaradtak. A negyvenedik percben Kovács Olivér húsz méterről elvégzett szabadrúgása jelentette a játékrész legnagyobb hazai lehetőségét, de Jova könnyedén fogta a jobb alsóba tartó lövést.
A fordulás után a Fradi kapott ugyanonnan szabadrúgás, mint az első félidő hajrájában a Rákóczi, a történet vége is ugyanaz lett, de most Jenner és Hajdúch szereplésével. Böde Dánielé volt a következő próbálkozás, a vendégek támadója nem sokkal tévesztette el a jobb alsó sarkot. A 61. percben Szafarics vette célba az FTC kapuját harminc méterről egy szabadrúgásból, amely megpattant a sorfalon, de így sem kerülte el sokkal a jobb felső sarkot. A következő percekben több labda is elment keresztbe Hajdúch kapuja előtt, de nem használták ki a lehetőséget a vendégek. Majd az eső is elkezdett szakadni, ezzel nehezítve még jobban a csapatok dolgát.
Pavlovics adott be a baloldalról egy szögletet a 71. percben, Oláh Lóránt jól érkezett a labdára, a fejese a jobboldali kapufán csattant, a visszalőtt labdára Balázs Benjámin érkezett, és lőtt a bal alsóba, de a játékvezető lest ítélt. A következő akcióból viszont már megszerezte a vezetést a Rákóczi: Horváth Tamás ívelt középre, a csereként beállt Pavlovics pedig a rosszul kifutó Jova felett a kapuba fejelt (1-0).
Egy perc múlva duplájára növelhette volna előnyét a Kaposvár, Balázs Benjámin szerzett erőszakosan labdát, és hozta ziccerbe Oláh Lórántot, de a támadó nem tudta kihasználni a lehetőséget. Az ellentámadásból pedig Böde lőtt félfordulatból kapura, Hajdúch viszont fogta a kísérletet. A gól kifejezetten jót tett az összecsapásnak felgyorsultak az események, a Fradi támadott az egyenlítés érdekében, a Kaposvár pedig kihasználva, hogy kinyílik hátul a fővárosi gárda több veszélyes támadást is vezetett. A 83. percben Balázs Benjámin cselezte ki emberét, a tizenhatos bal oldalánál, de a lövés helyett a középre akart adni, így oda lett a lehetőség.
Ezután Haruna és Jova párharca következett, amiből mindkét esetben a Ferencváros kapusa jött ki győztesen. A hajrában már Jova is előrement fejelni, de nem tudta bevenni egyik ferencvárosi játékos sem Hajdúch kapuját. A Rákóczi nagyon fontos három pontot szerzett, amivel megelőzte a Ferencvárost. Jogosan ünnepelte a hazai publikum perceken keresztül a csapatot.
A Rangadó.hu állandó szakértőjének, Őze Tibornak játékosként a Ferencváros volt a nevelőegyesülete, edzőként pedig megfordult Kaposváron is, így tehát kézenfekvő volt, hogy ő készítse el a mérkőzés szakmai elemzését:
Lehet, hogy a szurkolók számára nem volt fantasztikusan élvezetes a találkozó, de nagyon érdekes mérkőzés volt. A Kaposvár négy-négy-kettes felállásban kezdett, a Ferencváros pedig négy-kettő-három-egyben. Az várható volt, hogy a Rákóczi szervezett védekezéssel próbál eredményt elérni, de az a várakozás nem jött be, hogy ezt saját térfelén teszi, mert feltolta a hátsóalakzatát a középpályára, illetve sokszor az ellenfél térfelére. Vrucina, illetve Balázs Benjámin posztváltásaival átváltottak háromcsatárosba, bármilyen meglepő, elsősorban védekezésben. A védekezés első vonala sokkal hatékonyabb így, mert nem kell tolódni.
A szervezett védekezés során mindig többen voltak a labda körül, nem hagyták kibontakozni az FTC-t. Nem volt túl sok esemény, a Kaposvár annyiban volt jobb, hogy többször eltalálta a kaput. Böde Dánielnek ezúttal is felpasszolták a labdákat, de most nem érkeztek mellé emberek. Igazi helyzetet nem alakítottak ki, bár a Kaposvár sem, de legalább bátrabban és pontosabban lőtt.
A szünetben a Ferencváros a győzelem érdekében erősített, és úgy tűnt, a második félidőben közelebb áll a sikerhez. Döntetlenre hozták volna a meccset, ha nem akarják megnyerni. Kétcsatáros játékra álltak át a vendégek, de a középpályás-soruk védekezésben kevésbé játszós emberekből állt, és ezt kihasználta a Kaposvár, amelynek rögtön lettek helyzetei. Azért érdemelte meg a minimális győzelmet a házigazda, mert a taktikai csatában jobban bejöttek a dolgai.
Utak…
A Kaposvár nagyon jó utánpótlás-rendszeréről keveset beszélünk, pedig évről-évre nagyon jó játékosok kerülnek a felnőtt csapathoz. Azért tanulságos ez, mert bizonyítja, hogy nem mindig a pénz dönt! A relatív pénztelenségben ők egy jó utat választottak, ez pedig a saját nevelés, gondoljunk csak Balázs Benjáminra, Horváth Tamásra, vagy az idősebbek közül Bank Istvánra. A magyar magot viszonylag névtelen, de jó érzékkel kiválasztott légiósok veszik körül. A Ferencváros a másik utat választotta, a külföldi edző hozza a játékosokat, nem is rosszakat, és egy nemzetközi csapatot alakított ki. Ez azt bizonyítja, hogy jó csapatot csinálni csak pénz kérdése. A kaposváriak ezúttal jobban jöttek ki a meccsből, nem biztos, hogy az ő módszerük üdvözítő, de számomra mindenképpen örömteli. Pluszt jelentett még a hazaiak számára, hogy Prukner Lászlóban dolgozott a dac. Visszafogottan, kulturáltan viselkedett, de bármennyire igyekezett palástolni, látszott rajta a feszültség és a győzni akarás.