Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Már csak két forduló van hátra a másodosztályú bajnokságból. A Nyugati-csoportban a Gyirmót feljutási reményei viszonylag hamar, a tavaszi időszak elején szertefoszlottak. A kisalföldi együttesnek immár az ezüstéremért kell hajtania, de jelenleg lépéshátrányban van a Kozármislennyel szemben. A legutóbbi, 28. fordulóban hazai pályán 2-2-es döntetlent játszottak a Videoton-PFLA ellen. Csank János vezetőedző már előretekint, hiszen az is foglalkoztatja, a következő idény elején, nyáron kikkel indulhat harcba az élvonalbeli tagság megszerzéséért. A mester a meglehetősen lehangoló Vasas–Kaposvár meccs után nyugatról, keletről, és az angyalföldiekről is beszélt a Rangadó.hu érdeklődésére.
– Hazai pályán játszottak, mégis kétgólos hátrányból kellett visszakapaszkodniuk a Videoton fiataljai ellen. Mi volt a baj?
– A csapatjátékkal különösebben nincs baj, sokszor bejutunk az ellenfél tizenhatosára, rengeteg helyzetet kialakítunk, de ezeket rendszeresen kihagyjuk, hátul viszont eléggé gólképesek vagyunk. Most egy nagyon jól eltalált lövésből kaptuk az első gólt, mindkét kapufát érintette a labda! Az ellenfél második találata a mi támadásaink közepette született. Öngól volt, mert a védő elrúgta a kifutó kapus mellett a labdát. Nem tudom, mit akart, de nem a hazaadást választotta. A hatvanharmadik percben nulla-kettő volt egy-egy helyett, akkor úgy éreztem, hogy meleg lesz… Szerencsére azonban sikerült egyenlíteni, sőt a végén tovább folytattuk azt a tendenciát, hogy az ellenfél kapusát kihoztuk hetes-nyolcas osztályzatra, aki egyébként tényleg jól védett. Fejlődés a csapat játékában, hogy birtokoljuk a labdát, gyorsan játszunk. Ebben az időszakban ki kell próbálnom, kire számíthatok a következő szezonban, hiszen nagyon nehéz dolgunk lesz a Tatabányával, a Zalaegerszeggel, illetve a rendkívül kiegyensúlyozott Ajkával, Kozármislennyel, és tuti, hogy a Sopron is rá fog erősíteni, ha bennmarad. Nagyon nehéz lesz tartósan jól szerepelni.
– Keleten viszont a Szolnok és a Békéscsaba versenyfutásába alaposan beleszólt egykori csapata, az Eger! Örül neki?
– Nyilván szorítok a csapatnak, hiszen éltem ott, illetve élek is részben, de mindhárom edző az én játékosom volt, aki most ott harcol az elsőségért. A Békéscsabában és a Szolnokban igazából nem éreztem azt az acélos akaratot, az ő gyengébb teljesítményük miatt került képbe az Eger, amelyet ősszel többször is láttam játszani. Masszívak voltak, jól mentek, de nem éreztem rajtuk azt, hogy oda tudnak kerülni, és akkor jött a tavasz… Gondolom, jól sikerült a felkészülésük, a két riválisuk sokat hibázott, a Békéscsaba például sok ikszet játszott, amiről tudjuk, hogy nem rossz, csak sok belőle nem jó! Szerintem inkább odatolták az Egernek ezt a lehetőséget. Persze, a hevesiek tavaszi mérlege kiváló, rengeteg meccset nyertek, ez nagyon nagy bravúr. Az is kellett a sikerhez, hogy ez Eger zsinórban ilyen jó teljesítményt nyújtson. Az Egernek azért is szurkolok, mert Ózdon lakom, és onnan sűrűn átjárok a városba.
– Ózdhoz közelebb van Putnok, amely egy új színfolt lesz az NB II-ben! Figyelemmel kíséri a borsodiak szereplését is?
– Voltam már meccsen ott! Én mindig úgy nevezem: Várady-falva, hiszen annak idején onnan jött Ózdra egykori játékostársam, Várady Béla. Nagyon összeszedték a csapatot, és hallottam, hogy elég jól sikerült megtalálni a pénzügyi forrásokat. Nagyon stabilnak mondják őket anyagilag, NB III-as szinten. Nekem kiváló lenne, ha feljutnának, mert ha másodosztályú meccset akartam nézni, akkor eddig vagy Egerbe, vagy Kazincbarcikára kellett mennem, vagy korábban Bőcsre, most viszont Putnok közelebb lesz, és ha szerencsés leszek, és jó a sorsolás, akkor több meccset is láthatok a szabadnapomon.
– Mivel Vasas-meccsen találkoztunk, kíváncsi vagyok, hogy látja az angyalföldiek tragikus vesszőfutását és kiesését.
– A fővárosi csapatoknak vannak gondjaik… A befektetők eltűntek, a területek eltűntek, de nem tudom, mitől van, hogy nem annyira kapósak, mint néhány vidéki csapat. A múltkor beszéltem egy külföldre szakadt híres edzővel, aki szintén azt mondta, amikor szóba került a Vasas, hogy Európában nem sok helyen játszanak elsőligás meccset ilyen környezetben… Ahol van pénz, ott általában foglalkoznak az ilyen dolgokkal is. Aztán olvastuk folyamatosan, hogy kik jöttek, hogy mentek, mit csináltak. Ez valahol várható volt, már majdnem tavalyra is. Idén már lehetett érezni, hogy amennyiben nem betlizik még valaki úgy, mint a Zalaegerszeg, akkor nem tudja megúszni. A Pápa kigyalogolt belőle nagy nehezen, pont itt nem verte meg őket a Vasas, hiszen az is kellett volna. Végignézve a csapatokat, azt kell mondjam, hogy ez a leggyengébb a Zalaegerszeg után. Nyugodtan mondhatom, mert nem vagyok benne, de nem akarom még én is beléjük ütni a szöget, mert már úgyis bennük van. Ahol nincs pénz meg nincs koncepció, csak problémák vannak a csapat körül állandóan, ott ez lesz, hogy a játékosok elmennek. És elég kettő-háromnak elmennie sok esetben, és utána nagyon nehéz megállítani a folyamatot.
