Válogatott

Guzmics: felértem a csúcsra, Zlatan csapattársa vagyok

Rangadó
Rangadó

2015. 11. 20. 08:41

Két év alatt nagy utat járt be Guzmics Richárd, a magyar válogatott védője. Pokoljárásról, kritikákról, talpra állásról, sikerről beszélgettünk vele.

Kapcsolódó cikkek

Azt mondja, két éve, a bukaresti hibája után divat volt nevetni rajta. Olyanok is gúnyolták, akik nem látták az emlékezetes bakiját. Guzmics Richárd tűrte a kritikát, kettőzött erővel hajtott, és célba ért: eljutott odáig, hogy elképzelhetetlen nélküle az Eb-szereplést kiharcoló magyar futballválogatott védelme. A 28 éves légiós lemosta a bélyeget, s – ahogy azt a Népszavánakelárulta – már tudja, az élet hosszú távon igazságot szolgáltat…

– A budapesti ünneplés minden bizonnyal felejthetetlen élmény marad, ám a norvégok elleni kettős győzelem után gyorsan vissza kellett térnie Lengyelországba. Hogy fogadták Krakkóban?
– Varázslatosan. Vagy tucatnyian kérték, hogy vigyek magyar válogatott mezt. A klub munkatársai, a csapattársak és a szurkolók is gratuláltak ahhoz, hogy kijutottunk az Európa-bajnokságra.

– Annyi bizonyos, hogy a lengyelekkel nem csaphatunk össze jövő nyáron.

– Így van, hiszen mindkét együttes a harmadik kalapból várja a sorsolást.

– Ami azt illeti, két év alatt nagy utat járt be – akárcsak a magyar labdarúgó-válogatott.

– Ma már kijelenthető, hogy a 2013-as, romániai összecsapás fordulópontot jelentett az életemben. A jelenet alighanem minden focikedvelő előtt ismert: a második percben elkövetett hibámból Marica gólt szerzett, három nullára kikaptunk, és a közvélemény számára én lettem az első számú bűnbak. Akkor még Szombathelyen futballoztam, és egy kisvárosban még inkább éreztem, hogy divat lett nevetni rajtam, pillanatok alatt a gúny tárgyává váltam. Kerestem a kapaszkodót, valamit, ami kihúzott volna ebből a szörnyű lelkiállapotból, de sok támaszom nem volt.

– Talán csak az öniróniája, hiszen nem sokkal a történtek után – igaz, végtelenül keserűen – már mosolygott önmagán, és a szituáción, amibe került.

– Nem tehettem mást. Tudtam, többre, sokkal többre vagyok képes, ismertem a céljaimat, s bár azzal is tisztában voltam, hogy nem lesz könnyű, de elindultam az úton. Zavartak a kritikák, de nem reagáltam rájuk. A hibám után igyekeztem javítani a játékomon, rengeteg pluszmunkát végeztem, s amikor ismét megkaptam a lehetőséget, élni tudtam vele. Hozzáteszem, amikor a szeptember eleji, románok – már megint a románok… – elleni mérkőzésen Juhász Roli sérülése után beálltam, pontosan tudtam, még egy baki, és egy életre eltemetnek…

– Remekül futballozott, akárcsak a piros-fehér-zöld nemzeti csapat. Ön tudja, mi a titok, a sikerrecept?

– Ahogy telt, múlt az idő, jöttek a meccsek, egyre inkább éreztük, nem elérhetetlen az Eb-tagság kiharcolása. Összekovácsolódott az együttes, a védekezésünk nagyon rendben volt, Dárdai Pálnak sikerült maga mellé állítani minden futballistát. A helyét átvevő Bernd Storck is ezen az úton haladt tovább.

– A Norvégia elleni pótselejtező-párharcban pedig feltették az i-re a pontot, pedig a legtöbben egy garast sem adtak volna a magyar sikerért.

– Óriási lehetőséget kaptunk, élni kellett vele. Az oslói meccs kemény volt, akadt egy-két veszélyes szituáció, de a budapesti visszavágón már éreztem, hogy nem lehet gond. Pályafutásom legszebb napja, éjszakája volt, amikor kiharcoltuk, majd ünnepeltük az Európa-bajnoki részvételt.

– Nincs vége az elismeréseknek: a labdarúgás statisztikájával foglalkozó whoscored.com – Királlyal, Kleinheislerrel és Dzsudzsákkal együtt – berakta a pótselejtező álomtizenegyébe.

– Felértem a csúcsra: Zlatan Ibrahimovic „csapattársa” vagyok… Komolyra fordítva, örülök, hogy elismerték a teljesítményemet.

– Guzmicsot az olasz Lazio figyeli… Ehhez mit szól?

– Jól hangzik, de semmi többről nincs szó. Valamelyik olasz lap bedobta a nevemet a római csapattal kapcsolatban, ami már önmagában óriási fegyvertény, még akkor is, ha nem igazolok a Lazióba.

– Gyanítjuk, ezt egyáltalán nem bánnák a Wisla Kraków szurkolói.

– Remekül érzem magam a klubnál. A szerződésem további másfél évre ideköt, a csapat jól szerepel, folyamatosan játszom: mit kívánhatnék még?

– A Wisla-rajongói sem vágytak többre, remekül teljesítő külföldi, aki az anyanyelvükön ad interjúkat…

– Szerintem természetes, hogy megtanultam lengyelül. Nem jártam tanárhoz, inkább figyeltem a szituációkat, az embereket.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Finland's midfielder Roman Eremenko (L) vies with Hungary's Vilmos Vanczak (R) during the International friendly football match Hungary vs Finland, Gyor, Hungary on March 5, 2014.  AFP PHOTO / ATTILA KISBENEDEK / AFP PHOTO / ATTILA KISBENEDEK
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.