Gólfesztivált, parádés megoldásokat, emlékezetes nagy dobásokat nem hozott a magyar válogatott Európa-bajnoki selejtező-sorozata. Leszámítva az utolsó, athéni „gálameccset”, csupa kevés gólos, szürke találkozó, melyekre igen kevesen fognak évek múlva emlékezni, beszélni róluk még kevesebben. Mégis, akadt pár momentum, amit érdemes feleleveníteni – ha nem azért, mert szép volt, akkor azért, mert fontos.
A Rangadó.hu összeszedte a selejtezők öt legfontosabb, legemlékezetesebb magyar vonatkozású történését, pillanatát. Természetesen szubjektív a válogatás és nem csak az örömteli pillanatok kerültek bele.
5. Az észak-írek fordítása Budapesten
Utólag könnyű mondani, mindent ennek köszönhetünk. Ha Lafferty (és Vanczák) nem hozza össze a hajrában, a Priskin fejesével nagy nehezen előnybe kerülő magyar csapat ellen a fordítást, Pintér Attilát nyilván nem meneszti a szövetség és aligha alakul úgy a történet, ahogyan aztán később alakult. Amennyit vesztettünk pontban ebben a nehezen (vagy legalábbis többféleképpen) értelmezhető utolsó pár percben, annyit nyertünk is vele. Alighanem.
4. Lafferty egyenlítése Belfastban
Megint az észak-írek. Talán nem sok minden múlott rajta, talán belfasti győzelemmel sem előztük volna meg a románokat a második helyen – de akkor is emlékezetes, ahogy képtelenek voltunk kihúzni a végéig, miután némi szerencsével összejött a vezetés, és a 94. percben egy szöglet után végignéztük, ahogy a sorozat egyik legeredményesebb csatára egy méterről kiegyenlít. Mellesleg ezért nem sikerült végül egyszer sem meccset nyernünk a két továbbjutóval szemben, igaz, ez a legkevésbé sem számít újdonságnak.
3. Böde-dupla Feröer ellen
Amiből még sláger is született, No Roxa Áj, Dani itt a király, tudjuk. Önmagában nyilván nem attól lesz „legendás” a történet, hogy a Fradi csatára a feröeri amatőrök ellen két gólt szerzett (a bajnokikon nagyjából hasonló kaliberű ellenfelek ellen is megtette már), hanem az előzmények miatt. Bernd Storckot szinte élve feszítette meg a hazai média egy része és a szurkolótábor, amiért sokáig nem válogatta be az NB I gólkirály-jelöltjét. Böde aztán Feröer ellen is „csak” csere volt, akinek hátrányban kellett pályára lépnie. De ennyi idő alatt is bebizonyította, hogy tényleg érzi a kaput, mindkét gólja szép megoldás volt, és könnyen lehet, hogy ezek a „csakazártis” gólok juttatnak ki minket végül az Eb-re. Naná, hogy Dani a király.
2. Dzsudzsák Balázs szabadrúgása Bukarestben
Erről tudtunkkal nem írt dalt sem Kis Grófo, se más, pedig legalább annyira fontos volt. Egyrészt 1981 óta az első bukaresti sikerélményünket jelentette, másrészt Dárdai Pál sikeres debütálását, harmadrészt egy nagyon fontos, jelzés értékű pontszerzést. Innentől lett a magyar válogatott egy időre „dárdaisan” összerakott, mentálisan is a korábbinál erősebb társaság, és mindez a Pintér-féle (nyilván több okból) szétesett, északírek ellen vesztes csapatból, pár nap alatt. Arról nem is beszélve, hogy a fentiektől függetlenül – gyönyörű gól volt.
1. Dárdai Pál kinevezése szövetség kapitánnyá
Ez nem egyetlen, megfogható pillanat volt, mégis, utólag sok minden ezen fordult meg. Az MLSZ, saját korábbi hibáit kétségbeesve próbálta korrigálni és meglépte azt, amiről elsőre senki sem tudta, mennyire lesz jó húzás. Idő nem sok volt a bukaresti meccs előtt, dönteni kellett: Pintér ment, Dárdai jött. Ideiglenesen. Hogy ez az együttműködés ennyire pazarul beválik, kevesen hitték. Kiderült, Dárdai Pál képes arra, amire „magasan” kvalifikált hazai edzők vagy húsz éve nem voltak, vagy csak részben: hogy hiteles legyen a játékosok előtt és eközben szakmailag is előrelépjen velük. A „Dárdai-éra” történelmi távlatból nézve nyúlfarknyi szakasz volt, de nagyon fontos szerkezeti és mentális átalakulást hozott a válogatottba. Csúnya, harcos játékot ígért, és pontosan ilyennel kapartunk össze annyi pontot ebben a csúnya, harcos csoportban, hogy végül, immáron nélküle is odaérhessünk a továbbjutás küszöbére. Köszönet érte neki és a játékosoknak, akik szövetkeztek vele.
Na meg Kyle Laffertynek és az északíreknek, aki Budapesten megvertek minket, így indukálva a változásokat – hogy végül körbeérjen minden ebben a szubjektív kis válogatásban.
