A péntek esti magyar–román Európa-bajnoki selejtező (0-0) után a mérkőzést végigjátszó Tőzsér Dániel úgy vélekedett, hogy egyáltalán nem volt verhetetlen a vendégcsapat, de a mieink erőnléte a játékhiány miatt nem volt megfelelő ahhoz, hogy a masszív védekezés mellett a hatékony támadásokra is legyen lehetőségük. Az angol másodosztályú QPR légiósa szerint ha egy hónappal később rendezik ezt a találkozót, hazai siker születhetett volna.
– Hogy értékeli a gól nélküli döntetlent?
– Egy nem túlságosan acélos román csapatot nem sikerült megverni, tehát tisztában kell lenni vele, hogy ez az ellenfél szerintem – minden tiszteletem mellett – nem volt jó. Úgy gondolom, ha figyelembe vesszük, hogy milyen állapotban voltunk egyénileg, akkor az iksz teljesen elfogadható a mérkőzés képe alapján. Közel sem volt optimális a helyzetünk, bár nyilván próbáltuk ezeket helyrehozni, ahogy lehetett, de ismerjük az előjeleket… Saját magamról is beszélhetek, hogy mikor dőlt el a sorsom, mennyit edzettem. Ez egyáltalán nem kifogás, mert szerintem a csapat abszolút emelt fővel jöhetett le a pályáról, de ha mindenki fitt állapotban lett volna, úgy gondolom, meg tudjuk verni ezt a román csapatot – kezdte Tőzsér Dániel.
– Bernd Storck azt kérte a csapattól, hogy leginkább a biztonság legyen meg, a biztos egy pont?
– A mi játékunk abból indul ki, hogy próbálunk masszívak lenni védekezésben. Szerintem ez ma is sikerült, hiszen ezúttal sem kaptunk gólt, de sajnos előrefelé nem tudtunk beletenni túl sok minőséget, ez abszolút a csapat erőnlétének tudható be. Ha ez a meccs mondjuk egy hónappal később van, akkor lehet, hogy másképp alakul, de még egyszer mondom: ez nem kifogás. Büszke vagyok a mai estére, mert ami tőlünk telt, azt megtettük, ahogyan a szurkolók is.
– De sajnos nagy esélyt szalasztottak el a felzárkózásra…
– Csak pozitívan szabad gondolkozni, mert úgy gondolom, nincs okunk negatívnak lenni. Sajnos Juhász Roland kidőlt, és pedig „kisárgultam”, közel is van az észak-írországi mérkőzés, ami az erőnléti dolgok miatt nem szerencsés, de azt garantálhatjuk, hogy mindent el fogunk követni, megpróbáljuk megnyerni a hétfői meccset, és tovább küzdünk a második helyért.
– A meccs előtt csak terelés volt a kapitány részéről, hogy jó a döntetlen? Hiszen a hajrában előrefelé cserélt…
– A román válogatott a hetedik a világranglistán, és véletlenül egyik csapat sem kerül oda, de még egyszer mondom, hogy nagy sanszot szalasztottunk el. Szalai Ádám lövésénél az első félidőben nem is tudom, mekkorát védett a kapus, az tényleg óriási bravúr volt. Nem volt látványos mérkőzés, egyik csapat sem kockáztatott túl sokat. Nyilván szerettünk volna nyerni, hiszen hazai közönség előtt játszottunk, de ebben most ennyi volt, sajnos.
– Lehet örülni az egy pontnak?
– Személy szerint nekem abszolút hiányérzetem van, de semmiféleképpen nem szabad elkeseredni, hiszen nem kaptunk ki. A célkitűzés a selejtezősorozat előtt a harmadik hely volt, ami abszolút megvan. Csináljuk tovább a dolgunkat, amit elkezdtünk, de ebben a meccsben több lehetett volna, ha minden optimális.
– Hogyan hatott a játékosokra a szurkolók hangpárbaja?
– Belülről jó hangulatú mérkőzés volt, én azt hallottam, hogy a magyarok minket biztatnak. Szerintem nem volt semmi probléma a találkozó során a szurkolók részéről, amit meg kellene említeni. Ezért, és a biztatásért is külön hálásak vagyunk. Úgy gondolom, ez egy jó futballeste volt, de szerintem mindenkiben van egy kis hiányérzet, amiért nem tudtuk megverni őket.
– Az észak-írországi mérkőzésig miben kell javulniuk?
– Most csak a pihenéssel kell foglalkoznunk, minél jobban regenerálódni, ahogy csak lehet. Gera Zoltán szerencsére már játszhat, én viszont kiestem, tehát nyilvánvalóan váltani fogjuk egymást azon a poszton. Juhász Roland kiesése nyilvánvalóan nagy veszteség számunkra, hiszen ő a vezér hátul, de nem keresünk kifogásokat, eddig sem tettük. Készülünk az északír meccsre, és megpróbáljuk megnyerni.
– Hogy tetszett a négy-négy-kettes hadrend?
– A saját játékunkat játszottuk, ahogyan eddig is. A védekezés része megvolt – egy helyzetük volt talán, nekünk is volt –, de sajnos ennyi volt a mai estében.
