A magyar válogatott hazai pályán gól nélküli döntetlent játszott a román csapattal az Európa-bajnoki selejtezősorozat pénteki játéknapján. A szövetségi kapitányként debütáló Bernd Storck együttese küzdelmes, kiélezett harcot vívott a világranglistán hetedik riválisával, de igazi nagy gólhelyzetet egyik csapat sem tudott kialakítani.
Csakúgy, mint Bukarestben, a Groupama Arénában sem tisztelte meg egymást a két szurkolótábor, így a magyarok a románok, a vendégek pedig a magyarok himnuszát fütyülték végig.
Ahogyan azt Bernd Storck, a magyar válogatott debütáló szakvezetője már előre jelezte, csapata a biztos védekezésre alapozva próbált ellentámadásokat vezetni, azonban az első húsz percben ebből inkább csak előbbi valósult meg. A német szakembernek nem sokkal később kényszerűségből változtatnia kellett, a 87. válogatott mérkőzésén pályára lépő Juhász Rolandot sérülés miatt le kellett cserélnie, helyét Guzmics Richárd foglalta el. Az első játékrészben egyedül Szalai Ádám járt közel a gólszerzéshez, de távoli lövését Ciprian Tatarusanu bravúrral hárította.
A fordulást követően nem sokkal Tőzsér Dániel kapott sárga lapot, így neki ki kell hagynia az északírek elleni, hétfői összecsapást. Ezt követően a magyarok percei következtek, előbb Guzmics fejelt veszélyesen kapura, majd egy négy a három elleni szituáció végén Stieber Zoltán lőhetett a tizenhatos közepéről, de a román kapus magabiztosan hárított. A második félidőre kifejezetten harcossá és lüktetővé vált összecsapáson újra a románok kerültek fölénybe, Claudio Keserü 17 méterről végezhetett el szabadrúgást, de célt tévesztett.
A hajrát Gabriel Torje lövése vezette fel, a villámgyors szélső próbálkozását a végig magabiztos Király Gábor védte. A folytatásban ugyan mindkét gárda keményen harcolt, ám az eredmény nem változott.
A magyar válogatott – amely 34 éve nyeretlen a románokkal szemben – így továbbra is harmadik, pótselejtezőt érő helyen áll csoportjában, és hétfőn Belfastban a listavezető északírek vendégeként lép pályára.
A hangulat és a körítés garantált volt az ismert történelmi okok miatt, hiszen magyar–román mérkőzésről beszélünk. A kezdés előtt is biztos volt, hogy nem lesz sok gól. A magyar válogatott úgy állt ki ma este, hogy nem feltétlenül kell nyernie, a döntetlennel is marad reális esély a második vagy a harmadik helyre. Sajnos a középpályás játékunk sok kívánnivalót hagyott maga után, a védekezési részét és a támadások segítését sem tudták megoldani. Ebből adódott a románok nagyobb labdabirtoklása, és az, hogy több veszélyes támadást tudtak vezetni, mert a mieink nem tudták megtartani labdát.
Talán úgy voltak vele a magyarok, hogy ha odakerülünk a kapu elé, és tudunk helyzetet kialakítani, gólt szerezni, akkor jó, de nem adtuk fel a zárt védekezést, és legalább annyira örülünk a döntetlennek, mint a győzelemnek örültünk volna. Bátrabb támadófutballt reméltem, hiszen ha itt nyerünk, az északírek ellen egy döntetlen is siker lehetett volna, most viszont ott kell nyíltan, támadószellemben futballoznunk, mert az ottani iksz csak pótselejtezőt jelentene.
Nagyon jó mérkőzés volt, de hiányzott, hogy nem játszottunk nyíltabban, gólra törőbben, nagyon hamar elvesztettük a labdát, a középpályások nem mentek fel, féltek, hogy ha elveszítik a labdát, nem tudnak visszazárni, és lekontráznak minket.
