Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Többször írtunk már az 1. FC Veszprém jó szerepléséről. A bakonyi megyeszékhely teremlabdarúgói az előző szezon végén kiestek az élvonalból, de az Üllő FC Cső-Montage visszalépése miatt mégis bennmaradhattak. A nyár folyamán Madarász János vette át edzőként a csapat irányítását. Játékosként többszörös bajnok volt, és a magyar válogatott alapembere. Új csapata két vereséggel kezdte a szezont, azóta viszont egy döntetlenen és egy berettyóújfalui vereségen kívül minden mérkőzését megnyerte, s jelenleg a tabella negyedik helyén áll.
„Hogy reális ez a negyedik hely? A kérdést feltehetném úgy is: létezik, hogy a miénk a negyedik legerősebb csapat? A válaszom: nem! Nem reális, és nem is a miénk a negyedik legerősebb csapat. Viszont morálisan és alázatban benne vagyunk a négyben, ebben száz százalékig biztos vagyok. Ezért úgy gondolom, megérdemeljük ezt a sorstól. Egy biztos, dolgozunk tovább, és megteszünk mindent, hogy mindenki megszenvedjen ellenünk” – írta a vehir.hu oldalon vezetett blogjában Madarász János.
A Rangadó.hu érdeklődésére a Veszprém edzője elmondta, játékosai nem ügyetlenek, de még tapasztalatlanok, ezért nagyon sok közös munkára van szükségük.
– A morális tényezőkön kívül mi a jó szereplés titka?
– A munka! Ezek a srácok most tanulják ezt a játékot. Amikor elkezdtük a munkát, felhívtam a figyelmüket, ha nem tartanak be bizonyos törvényszerűségeket, illetve ha nem alkalmazzák a taktikai elemeket, nem tudunk sikereket elérni. Az eredményeinken látszik, hogy megértették, amit mondtam, nagyon jól állnak a munkához és fogékonyak. Hétfőn pont arról beszéltünk, hogy tavaly tizennyolc pontjuk volt a szezon végén, most pedig tizenkilenc ponttal rendelkezünk. Élvezzük, hogy itt tartunk – mondta Madarász János.
– Önnek mi a szerepe a sikerekben?
– Nem akarok álszerény lenni. Játékos-pályafutásom során nagyon szerencsés voltam, mert sok jó edzővel dolgozhattam együtt. Ami rám ragadt, amit megtanultam, azt igyekszem száz százalékig átadni a csapatnak. Örülök, hogy átvették azt a hozzáállást, ami engem jellemzett. Szigorú vagyok velük, de figyelnek rám, és igyekeznek betartani, amit mondok. Még nagyon az út elején tartunk, sokat kell fejlődnünk. Ez nem hetek vagy hónapok, hanem évek kérdése. Ott a Berettyóújfalu példája, amely évek óta az élmezőny tagja. Láttam a fejlődésüket, hiszen sokat játszottam ellenük. Évek kellettek, hogy eljussanak oda, ahol most tartanak, manapság pedig már a Rába ETO ajtaján kopogtatnak, egyszer talán újra le fogják győzni a győrieket.
– A Berettyóújfalu és a Veszprém csapatában közös, hogy csak magyar játékosokat foglalkoztat.
– Ráadásul én szinte kizárólag veszprémi játékosokkal dolgozom, csak a székesfehérvári Reveland Zoltán számít kivételnek. Abszolút nem ügyetlenek, de még tapasztalatlanok. Eleinte nem nagyon értették ezt a sportágat. Más klubok játékosai már fiatalkorukban találkoztak ezzel a sportággal, és azóta fokozatosan fejlődnek, ebből a szempontból mi hátrányban vagyunk. A mieink a nagypályás futball miatt számos beidegződéssel rendelkeznek. Sokat kell még dolgoznunk, hogy a gépezet ne csikorogjon.
– Hetek óta zajlik a vita, hogy magyar vagy külföldi szövetségi kapitánya legyen-e a labdarúgó-válogatottnak. A teremcsapat esetében ezt csendben és gyorsan lerendezték. Mi a véleménye Sito Rivera kinevezéséről?
– Nagyon örültem neki, hogy olyan szakember lett a szövetségi kapitány, aki jóval többet tud a sportágról, mint mi magyarok. Nekünk még sokat kell tanulnunk, de sokszor azt érzem, hogy a magyar futsal edzők szégyellnek tanulni. Én ennek éppen az ellenkezője vagyok. Ha lehetőségem van, fejlesztem magamat, mert csak így mehetünk előre. A Rába ETO, a MAFC és a válogatott élén is spanyol edző áll, tehát valami megmozdult. Biztos, hogy ők sok mindent le tudnak rakni a sportágban. Amit kaptam, én is próbálom hasznosítani.
