Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Rangadó.hu majdnem napra pontosan egy hónappal ezelőtt, július 24-én írta meg, hogy már nem Frank Tamás a magyar teremlabdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, mert a szövetség Tomas Rivera Amoros személyében spanyol edzőt kért fel a posztra. A budaörsi Aramis csapatát is irányító magyar szakember azt mondta, egészen addig nem szeretne nyilatkozni, ameddig az MLSZ hivatalosan be nem jelenti a váltást.
Nos, a sajtótájékoztató csütörtök délelőtt lezajlott, Frank Tamás pedig ígéretének megfelelően készséggel állt a Rangadó.hu rendelkezésére, és elmondta, már május óta hallani lehetett, hogy nem vele képzelik el a folytatást.
– Ki, mikor és hogyan közölte, hogy vége?
– Az MLSZ főtitkára behívott július közepetáján az irodájába, és ott közölte, hogy július harmincegyedikével felment a munkavégzés alól. A döntést semmivel nem indokolta – mesélte Frank Tamás.
– Hogyan fogadta a döntést?
– Szerintem ez olyan kérés, amire nem feltétlenül tudok úgy válaszolni, hogy újat mondjak. Állítólag mindennel meg voltak elégedve, mégsem velem képzelték el a folytatást. Egyébként ezt már május óta lehetett hallani innen-onnan. Véleményem szerint nem feltétlenül volt normális eljárás, ahogy ez a váltás történt.
– A szövetség új összetételű futsal bizottsága van a váltás hátterében?
– Bizonyára igen. Nagyon jól tudom, hogy egész tavasszal voltak próbálkozások ebben az ügyben, eleinte még nem ezzel az edzővel, hanem mással. Nem mindig találtak rést, de a bizottsági váltással együtt lehet, hogy ez a döntés is kézenfekvő volt.
– Hogyan tekint vissza erre a hároméves munkára?
– Az egész időszak alatt talán csak az első selejtezőtorna lógott ki egy kicsit a sorból. Ukrajnában szerepeltünk, és Törökországgal szemben buktuk el a továbbjutást jelentő második helyet, úgy, hogy a szünetben még kettő-nullra vezettünk, tehát maximálisan a miénk volt a meccs, mégsem sikerült. Ezen az egyen nagyon szívesen változtatnék, a többi mérkőzésen maximálisan kihoztuk a válogatottból, ami benne van. Sokat láttam és sokat tanultam. Azt tapasztaltam, hogy külföldön sem megy teljesen másként minden. Az edzői, taktikai dolgokban Magyarországon is egyre több jó edző van és lesz. Amit láttam, illetve a kellemes élményeket, és a keserűbb tapasztalatokat is elraktároztam magamban. Az utóbbi három-négy hónapban történtek ellenére úgy érzem, hogy megtiszteltetés volt a magyar válogatott élén dolgozni. Sajnálom, hogy tipikusan magyarosan ért véget a dolog.
– Kinek mondana köszönetet a közös munkáért?
– A futsal válogatott mindig mostohagyerek volt, ezért nem nagyon volt állandó stábunk. Szeretném megköszönni azoknak az embereknek a munkáját, akik három évig mellettem és Márkus Ákos kapusedző mellett dolgoztak. Volt jó néhány orvos és gyúró, éppen azért nem mondok neveket, mert nem szeretnék senkit kihagyni. Szeretném megköszönni klubom, az Aramis vezetőségének, és az ottani játékosoknak, hogy végig nagyon sokat segítettek, remélem, valamit ők is visszakaptak tőlem. Köszönettel tartozom a családomnak, bár szerintem nekik most lesz a legnehezebb elviselniük engem, de remélem, hamarosan ez is kiegyenesedik…
