Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A magyar-líbiai kettős állampolgárságú Nebil Gahwagi korábban megfordult már a Diósgyőrben, a Lombard Pápában és a Szeged 2011-ben is, jelenleg pedig az NB III-as Mórahalom labdarúgója. Mindemellett az Újszegedi TC élvonalbeli teremlabdarúgó-csapatának is tagja. A 23 éves csatár a Rangadó.hu érdeklődésére mesélt eddigi pályafutásáról, családja származásáról és a jövőképéről is.
– Nagypályán és teremben is játszik. Összeegyeztethető a kettő?
– A két csapatnak nagyon jó a kapcsolata, a futsalcsapatból többen is játszanak nagypályán, Mórahalmon. Kicsit nehéz helytállni, mivel vasárnap és hétfőn vannak a mérkőzések, és azért ez néha kimerítő tud lenni. Egyszer volt is olyan, hogy meghúzódtam, amiből azért apróbb incidens és konfliktus támadt a két klub között, de elsimítottuk, és most már beálltam erre az ütemre én magam is. Az UTC-vel eddig nagyon jó szezont futunk, minden dicséretet megérdemel a csapat. A Mórahalommal már annyira nem teljesítünk jól, de tavasszal még javíthatunk.
– Korábban szerepelt az első- és a másodosztályban is. Milyen okai vannak, hogy nem sikerült megragadnia?
– Amikor a Lombardnál szerepeltem, akkor keresztszalag-szakadást szenvedtem, ami miatt háromnegyed évet ki kellett hagynom. Miután felépültem, úgy láttam jónak, hogy alacsonyabb osztályba igazolok, hiszen a karrierem szempontjából fontos volt, hogy sok időt töltsek a pályán. A Szegedhez kerültem, amellyel kiharcoltuk a feljutást a másodosztályba. Az utolsó idényem azonban eléggé felemásra sikerült, közös megegyezéssel távoztam… A lényeg, hogy Mórahalmon kötöttem ki, de nem csüggedek emiatt, s így játszhatok teremben is, amit nagyon élvezek.
– Azért gondolom a jövőben szeretne még magasabb szinten is futballozni.
– Természetesen, hiszen még csak huszonhárom éves vagyok. Vannak céljaim, amiket nem adtam fel.
– Mesélne arról, hogy a családja hogyan került Magyarországra?
– Édesapám líbiai. Tizennyolc évesen jött tanulni Magyarországra. Szombathely mellett lakott, édesanyám pedig szombathelyi, ott ismerkedtek meg. Persze ezután jött az esküvő, majd én is megszülettem. A családom fele Líbiában él, a másik fele pedig Magyarországon, tehát elég vegyes a kép.
– Gyakran utazik a rokonokhoz Líbiába?
– A foci miatt elég kevés a szabadidőm, pár napra kiutazni meg nem sok értelme van. Pár éve voltam úgy, hogy két-három hetet el tudtam tölteni, az nagyszerű volt. Igazából van egy lehetőség is, hogy Líbiában folytatom majd a labdarúgást, de ez azért elég nagy változás lenne az életemben. Más ország, más kultúra. Habár anyagilag jóval kedvezőbb a helyzet ott. Ez a gondolat még érlelődik bennem, de mindenesetre még a jelenlegi dolgaimra akarok koncentrálni.
