Futsal

A kapusok gólkirálya

A meccs hőse, Szalánczi Zoltán maximalista, ezért önmagával sosem elégedett.

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Hat meccs, négy gól. Ez még akkor sem rossz mutató, ha hozzátesszük, hogy nem klasszikus futballról, hanem teremlabdarúgásról beszélünk. Pláne, ha azt is eláruljuk, hogy egy kapusról van szó! Bizony, a futsal NB I-ben szereplő DEAC Armada hálóőre, Szalánczi Zoltán mostanság megállíthatatlan, ha gólszerzésről van szó. Az alapszakasz nyolcadik fordulójában, az Aramis otthonában az első félidő utolsó másodperceiben, a félpályáról bombázott a budaörsiek hálójába, de korábban a Rába ETO, a MAFC és az Admiral-Haladás ellen is eredményes volt, sőt a Hajdú-Bihar megyei első osztály első fordulójában, az Ebesi KKSE – Polgári VSE meccsen (9-1) ő szerezte a hazaiak ötödik találatát, nagypályán.

Az Aramis elleni mérkőzésen a debreceniek nagyon közel álltak a bravúros győzelemhez, hiszen Szalánczi elképesztő bravúrokat mutatott be a kapuban, megbabonázta az ellenfél legjobbjait, ezért akkor sem kapott gólt, amikor már túljutott rajta a labda, vagy kiszolgáltatott helyzetben volt. A hazaiak többször is fél méterről hibáztak. Emellett remekül szervezte együttese védekezését, és csapattársai hatékonyan kontráztak, ezért két perccel a vége előtt még 3-1-re vezettek. Aztán a hajrában kétszer is betalált a házigazda, amely így döntetlenre mentette a találkozót (3-3). Azt a két gólt egyébként már nem Szalánczi kapta… A gólkirály kapus a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, a gólerősség szerencse függvénye is, de ez a mostani volt pályafutása eddig legnagyobb bombája, még edzésen sem lőtt ekkorát soha.

– Bravúrnak számít a budaörsi pontszerzésük, de majdnem győzelemmel távoztak. Elégedett az eredménnyel?
– Az Admiral-Haladás elleni sikerből kifolyólag önbizalommal telten érkeztünk Budaörsre. Nekünk nincs vesztenivalónk egy Aramis-szintű csapat ellen, hiszen mi a kiesést akarjunk elkerülni. Ha a buszon azt mondják, hogy három-három lesz a végeredmény, szerintem mindannyian aláírtuk volna, de a játék képe alapján lehet hiányérzetünk – szögezte le Szalánczi Zoltán.

– Ugye tudja, hogy ön a gólkirály a kapusok között?
– A gólerősség szerencse függvénye is. Azon is múlik, mennyit játszanak öt a négy ellen az ellenfelek. A mostani volt a legnagyobb gólom a nagypályás és a kispályás meccseket is beleszámítva, sőt még edzésen sem lőttem ekkorát soha! Az első félidőben itt is, ott is adódtak helyzetek, mert mindkét csapat vállalta a nyíltsisakos támadójátékot. Egy kapu előtti kavarodásnál megszerezte a vezetést az Aramis, úgyhogy néhány másodperccel a lefújás előtt lélektanilag nagyon kellett az egyenlítés, mert ettől egyrészt megnyugodott a csapat, másrészt, ha a hazaiak előnnyel mehettek volna a szünetre, a második félidőt még agresszívebben kezdik.

– Rendkívül összeszedettnek, szervezettnek tűnt a DEAC védekezése. Mennyit edzenek együtt?
– A körülmények immár megfelelőek, bár eleinte voltak hiányosságok. Heti háromszor mindig találkozunk, mert a játékunk hiányosságait ki kell küszöbölnünk. Sok tanulnivalónk van még, hiszen a keretünk nyolcvan százaléka most játszott először élvonalbeli meccset, a Rába ETO elleni találkozón, augusztus végén. Egyetemi csapat lévén igyekszünk a fiatalokra támaszkodni.

– Parádésan védett a hétfő esti meccsen. Elégedett a teljesítményével?
– Maximalista lévén sosem leszek elégedett magammal, de tény, hogy jó napot fogtam ki, hiszen gólt lőttem, és voltak bravúrjaim. Egy kapus egyedül sosem tudja megváltani a világot, kell a csapattársak segítsége is, hiszen védekezésben könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerül az ember.

– Hangosan irányította, segítette a többieket. Miközben szervezi csapata védekezését, a tapasztalatát is átadja…
– Rutinosnak nem nevezném magam, hiszen ez még csak a harmadik éven a futsal élvonalban, de csapatkapitányként és kapusként muszáj irányítanom, hiszen én hátulról látom az eseményeket. Többen rutintalanok még, ráadásul egy olyan játékrendszert gyakorlunk, amelyben muszáj kommunikálnunk egymás között.

Apja fia

Szalánczi Zoltán, a debreceni teremlabdarúgók kapusa nem más, mint Szalánczi Tamás, az NB II-es DVSC-DEAC vezetőedzőjének fia! Korábban ő is a Lokiban védett, U21-es koráig válogatott is volt nagypályán, aztán a sérülések közbeszóltak.

Volt egy olyan tavaszi idény, amikor előbb a kezem tört el, és tíz hetet ki kellett hagynom, majd szalagszakadás miatt nem játszhattam. Miután felépültem, továbbra is a DVSC-nél edzettem, majd a kevés játéklehetőség miatt elmentem Mezőkövesdre, majd Baktalórántházára, de rá kellett jöjjek, hogy a másodosztály nem éri meg, mert nem összeegyeztethető a munkával. Később az NB III-ban védtem, ahol jó kapusnak számítottam, de időközben jött a futsal, kapusedző lettem a DVSC utánpótlásában, és van egy másik állásom is, úgy döntöttem, hogy a megyei első osztályban folytatom.

Még egy érdekesség: Szalánczi strandlabdarúgásban magyar bajnoknak mondhatja magát, hiszen idén nyáron oszlopos tagja volt az aranyérmes Goldwin Pluss csapatának, ráadásul az Energia SC Gyöngyös elleni döntőben gólt is rúgott Borszéki Csabának, a válogatott kapusának, aki nagypályán az élvonalbeli Kecskemét hálóját őrzi jelenleg.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.