Futsal

A sorsszerűség embere

A Cső-Montage új edzője, Jávor István szerint csapatának csak bele kellett kóstolnia, milyen érzés nyerni...

Kapcsolódó cikkek

Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!

Öt vereséggel kezdte a teremlabdarúgó NB I alapszakaszát az Üllő FC Cső-Montage, ezért edzőváltásra került sor a klubnál. Szentandrási Zsolt utódja a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, a klubnál korábban játékosként és edzőként is tevékenykedő, 115-szörös válogatott Jávor István lett. A negyvenéves szakvezető korábban a Rubeola FC Csömör, és az Újpest színeiben is játszott.

Ezúttal nem volt sok ideje, hiszen egy házon belüli edzőmeccs után rögtön a Magyar Kupában kellett irányítani együttesét, amely a vártnál nehezebben búcsúztatta a másodosztályú Törökszentmiklóst, majd pedig következett a szombathelyi túra, az első bajnoki összecsapás az Admiral-Haladás VSE ellen, amelyet nagy csatában, a lefújás előtt két másodperccel értékesített büntetőnek köszönhetően nyertek meg az üllőiek (6-5).

A Rangadó.hu érdeklődésére Jávor István elmondta, sokkal többet szeretne foglalkozni az együttessel, ám a lehetőségek behatároltak.

– Győzelem az első bajnoki meccsen, ez aztán a szép premier!
– Benne volt a szerencse is, de úgy gondolom, abszolút megérdemeltük a győzelmet. Ha azt veszem, mennyit tudtam előtt edzeni a srácokkal… Hát nem sokat – mesélte a Rangadó megkeresésére Jávor István. – Ráadásul előtte nem láttam ezt a csapatot, tehát nem voltam naprakész azzal kapcsolatban, hogy mit tudnak. A szombathelyi bajnoki előtt volt egy edzőmeccsünk az U19-csapatunk ellen, meg egy Magyar Kupa-mérkőzés Törökszentmiklóson. A lényeg, hogy úgy állt mindenki hozzá, ahogy kell. Az első félidőben végrehajtottuk, amit elterveztünk, aztán jött egy kiállítás, ami erősen megkérdőjelezhető. A kiállított emberünk nem is a játékvezetőt sértette meg, hanem egy másik játékost. Tizenhatezer ilyen eset történik minden meccsen. Nehéz helyzetbe kerültünk, mert a második félidőre elég vékonyak lettünk. Nagyon sokat melóztak a srácok, de elfogytunk a végére. Tehetetlenül ültem a kispadon, de végül a szerencse mellénk állt, és sikerült nyernünk.

– Folyamatosan üldözte a balsors a csapatot a közelmúltban, úgyhogy ráfért már a szerencse…
– Mindennek oka van, én hiszek a sorsszerűségben. Azért jöttem ehhez a csapathoz, mert annak idején nagyon sokat kaptam a klubtól, a vezetőktől játékosként és edzőként is. Elkezdtünk dolgozni, de sokkal többet szeretnék foglalkozni az együttessel, ám a lehetőségek sajnos behatároltak. Megpróbálom megtenni, ami tőlem telik. Papíron két edzéslehetőségünk van egy héten, de ebből általában csak egy szokott összejönni a nagypályás elfoglaltságok miatt. Tegnap is lett volna edzésünk elméletileg, de csak három játékos volt ott azok közül, akik Szombathelyen játszottak. A többi csapat ennél jóval többet tesz bele. Persze, nem panaszkodni akarok.

– Optimális esetben mire mehet a csapata az élvonal jelenlegi mezőnyben?
– Két éve, mióta kiestem ebből a dologból, megerősödött sok olyan vidéki csapat, amelyet én annak idején nem láttam, ilyen a Haladás vagy a Veszprém. A többiek kicserélődtek vagy fuzionáltak. Van több tehetséges, ügyes srác nálunk, de azért nem annyira vastag ez a keret, ahogy sokan gondolják, ezt a szombathelyi mérkőzés is bizonyította. Aki pályán volt, nagyon jól futballozott, képesek befogadni, amit az ember mond, de ha nincs két sorom, akkor gond van. Az utánpótlásból még nem sok edzést láttam. Az biztos, hogy tudják a srácok, mi a dolguk, de hogy olyan szinten lennének, hogy stabilan segíteni tudnának az első csapatnak, az elég véleményes. Mindegy, ami van, azzal kell főzni.

– A főzéshez szükséges alapanyag adott, de mi a módszer?
– Hősies volt, amit megtettek, és ami utána történt, hűen mutatja, min ment keresztül ez a csapat. Óriási energiák szabadultak fel a játékosokban. Ennek a csapatnak semmi másra nincs szüksége, csak arra, hogy belekóstoljon, milyen érzés nyerni. A törökszentmiklósi Magyar Kupa-meccsen is bizonyosodott, mekkora katyvaszban van az együttes, hiszen sok góllal nyerhettünk volna, de számos helyzet kihagytunk. Mondtam az öltözőben is, hogy akkor fogunk elkezdeni lépdelni felfelé, ha a győzelem útjára lépünk. Lesznek olyan bajnoki mérkőzéseink, amelyeket meg tudunk fogni, és ha ezt meg tudjuk tenni, a keresztbeveréseknek köszönhetően nem leszünk olyan helyzetben, mint most.

Aki délelőtt megy moziba…

Jávor István először csütörtök délelőtt kerestük telefonon, de a Cső-Montage edzője suttogva türelmet és későbbi visszahívást kért, mondván: moziban van! Alapesetben talán nehéz elképzelni, mit keres egy férfiember ebben a szokatlan időpontban a vetítőteremben? Ez az eset azonban nem szokványos, hiszen ő a lányát nézte: egy nyugatra menekült artistacsalád életéről szól Deák Krisztina Aglaja című filmje, amely csütörtöktől látható a hazai mozikban, főszereplője Ónodi Eszter, címszereplője pedig nem más, mint Jávor Babett.

A rendezőnő az MTI cikkében elmesélte, hogy hosszú keresés után talált rá a kislányra: – Szülei edzők, ő is kicsi kora óta részt vesz tornaversenyeken. Babettet arra nevelték, hogy hosszú hónapokon át gyakorolni kell, de a versenyen majd csak pár perc áll a rendelkezésére. Ez nagyon hasonlít a filmforgatáshoz.

Jávor István a Rangadó érdeklődésére kifejtette, ez egy nagyon szép, nagyon jó film, ami kifejezetten megfogja a nézőt, nehéz róla kijönni.

– Nagyon erős, amit az operatőr és a rendező kihozott belőle. Tele van nagyon jó alakításokkal, az egyik szerencsére éppen a lányomé – mesélte a büszke apa. – A filmszemle és a díszbemutató után most láttam harmadszor, de eddig zavart, ott ült mellettem a lányom, aki még kicsi, és bizony a film második felében vannak olyan jelenetek, amelyek nem neki valók. Most el tudtam engedni magam. Most tizenegy-éves, de film két évvel ezelőtt készült. A forgatásokra és a válogatásra én csak elvittem, de tudatosan távol tartottam magam, nehogy befolyásoljam azzal, hogy ott vagyok. Hangsúlyoznám, hogy ő nem színész. Ő egy kislány, aki egy véletlen folytán került bele ebbe az egészbe. A feleségemmel működtetünk egy fitneszvállalkozást, ahol vannak táncos lányaink. Odajár egy kislány, akinek az anyukája kivett egy képet a fotóalbumunkból. Utána kerestük is sokáig, hogy vajon hová tűnhetett. Kiderült, hogy leadta ügynökségnél, ahonnan végül kiválasztották a lányomat, háromezer jelölt közül! Mondtam, hogy hiszek a sorsszerűségben…

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.