361 napja nem szenvedett vereséget a Bayer Leverkusen, amely veretlenül menetelve nyerte meg a Bundesliga 2023-2024-es kiírását, és favoritja volt az olasz Atalanta elleni Európa Liga-döntőnek. A dublini finálé azonban nem Xabi Alonso csodacsapatáról szólt, hanem a bergamóiak londoni születésű, de nigériai válogatott csatáráról, Ademola Lookmanről, aki mesterhármasával véget vetett a Leverkusen veretlenségi sorozatának, és főszerepet játszott abban,
Lookman nagyon hosszú és még annál is kacskaringósabb utat járt be, mire eljutott oda, hogy a Leverkusen ellen egy igazán szemfüles és két gyönyörű góllal örökre emlékezetes győzelemre vezesse csapatát.
A 26 éves támadó tíz éve még az amatőr ligában szereplő Waterloo FC-ben játszott, és úgy tűnt, nem kerül fel a nagy klubok radarjára. A nagy lehetőség 2013-ban jött el számára, amikor az amatőr ligaválogatott tagjaként pályára léphetett a Charlton akadémiai csapata ellen, és teljesítményével egyből felhívta magára a figyelmet, így a Charlton ösztöndíjat ajánlott neki.
A srác, aki egészen odáig csak az utcai meccseken edződött, hirtelen belekóstolhatott a profi futballba.
„Sokszor játszottunk az utcai dühöngőkben idősebbek ellen, akik nem szeretik, ha bohócot csinálsz belőlük egy-egy trükkel vagy csellel, és ha úgy van, simán odapakolnak egyet. Úgyhogy élesnek és ébernek kellett lenni, de bárki állt ki ellenünk, mindig azzal a mentalitással játszottunk, hogy elsöpörjük őket.
Ebből hitet és önbizalmat merítettem, úgyhogy amikor a Charltonhoz kerültem, nem tojtam bele, azt mondtam magamnak, itt az esély, gyerünk, csináld meg
– mesélte Lookman.
És a pályán tényleg hozta magát: 2015 novemberében, alig egy évvel azután, hogy a klubhoz került, már be is mutatkozhatott a Charlton felnőttcsapatában. Ami még ennél is menőbb, hogy egyszerre játszott a felnőttben, az U18-as és az U23-as csapatban, és 2015 decemberében mindhárom korosztályban ő állt a házi góllövőlista élén! Első Championship-idényében 24 meccsen 5 gólig jutott, ám a szezont mégis keserű szájízzel zárhatta, mivel a Charlton a 22. helyen végzett, és kiesett a másodosztályból.
Lookman viszont elérte, hogy odafigyeljenek rá, és 2017 januárjában az Everton közel 9 millió euróért lecsapott rá. A liverpooli klubnál igazán álomszerű lett a debütálása: a Goodison Parkban már amúgy is emelkedett volt a hangulat, mivel az Everton 3-0-ra vezetett a Manchester City ellen, amikor a csereként beálló Lookman John Stones nagy hibája után lecsapott a labdára, és éles szögből ellőtte Claudio Bravo lábai között.
2:30-nál látható a Lookman-gól:
Hiába azonban a mesébe illő kezdés, Lookmannek nem sikerült egyenletes színvonalon teljesítenie, és emiatt nem is tudott stabil kezdő lenni az Evertonban, pedig a tehetségét a 2017-es U20-as vébén is megvillantotta: három gólt szerzett az aranyérmes angol válogatottban.
A klub az országon belül akarta kölcsönadni, ő azonban gondolt egy merészet, és inkább külföldön próbált szerencsét, így került Willi Orbán és Gulácsi Péter klubjához, az RB Leipzighez.
A nyitány Lipcsében is parádésra sikerült, a Borussia Mönchengladbach ellen a 78. percben, 0-0-nál állt be, és a nyolcvankilencedikben ő jegyezte a győztes gólt, így 2005 óta – akkor Owen Hargreaves talált be – első angolként tudott eredményes lenni a Bundesligában. A német csapatban 11 meccséből hétszer kezdő volt, és meg is hálálta a bizalmat, öt gólt és négy gólpasszt pakolt a közösbe. A Lipcse szerette volna megvenni, ám nem sikerült nyélbe ütni az üzletet, így Lookman visszatért az Evertonhoz, de a liverpooli klubnál ezúttal sem sikerült maradandót alkotnia, 21 bajnokin mindössze 2 gólpassz került a neve mellé, egyetlen gólját a Lincoln City elleni szerezte az FA Kupában.
Az Everton ekkor már nem ragaszkodott hozzá, a Lipcse viszont továbbra is látott benne fantáziát, így 2019 nyarán 18 millió euróért megvette Lookmant, akinek a második lipcsei időszaka azonban nyomokban sem emlékeztetett az elsőre.
„A probléma abból adódott, hogy Timo Werner volt az első számú csatár, a helyettese pedig a cseh Patrik Schick volt, így Lookman gyakran csak csereként lépett pályára, és az érződött rajta, hogy a kevesebb játéklehetőség miatt nincs elég önbizalma.
Olyan volt, mintha mindig rosszul döntene: amikor lőnie kellett volna, cselezett, amikor ki kellett volna cseleznie a védőt, passzolt vagy lőni próbált. Pedig mindenki tudta róla, hogy nagyszerű képességekkel rendelkezik, a csapat edzője, Julian Nagelsmann azt mondta róla, hogy a Leipzig legjobbja, ha egy az egyben kell megverni az ellenfelet.
Nagelsmann kedvelte Lookmant, és mindig megjegyezte, hogy a játékos az edzéseken jól teljesít, de élesben ezt nem tudta kihozni magából” – nyilatkozta az Athleticnek Guido Schäfer, a Leipziger Volkszeitung újságírója.
Jason Euell jól ismerte Lookmant, mivel ő volt az edzője a Charlton U23-as csapatánál, és szerinte az általa intelligens játékosnak tartott támadó túlzottan kritikus volt magával, és ezzel sokszor megnehezítette a saját dolgát.
„Mola egy nagyon csendes, félénk srác, viszont sokat kellett foglalkozni vele, mert ha nem ment neki a játék, az teljesen kizökkentette. Másodéves ösztöndíjas volt a Charltonnál, amikor egy felnőttcsapat ellen vívtunk edzőmeccset, és Lookman csereként állt be, adott egy gólpasszt, majd a következő támadásnál kiosztott egy látványos kötényt, úgy tűnt, lubickol a pályán. Aztán volt pár rossz megoldása, és ez annyira rányomta a bélyegét a hangulatára, hogy úgy jött le a pályáról, mintha élete legrosszabb 25 percén lenne túl.
Olyan típus volt, aki sokkal többet rágódott azon, amit rosszul csinált, ahelyett, hogy a jó dolgokra fókuszált volna. Folyton túlagyalta ezeket a szituációkat, annyira szerette volna, hogy mindent jól csináljon
– jellemezte korábbi játékosát Euell.
Második németországi idénye után visszatért Angliába, a Fulham vette kölcsön, ahol 35 tétmeccsen 4 gólt és 4 gólpasszt hozott össze, de a csapat kiesett a Premier League-ből. Lookman azonban maradt az angol élvonalban, mert ezúttal a Leicester tartott rá igényt, és itt végre kijött neki a lépés, a nyolcadik helyen záró csapatban 26 bajnokin hatszor volt eredményes, ezzel holtversenyben a harmadik helyen végzett a házi góllövőlistán.
A Leicesternek opciós joga volt a megvásárlására, Brendan Rodgers edző kifejezetten ragaszkodott hozzá, ám a klub a rozoga anyagi helyzete miatt végül elállt az üzlettől. Lookman így maga dönthetett a sorsáról, ő pedig húzott egy váratlant, és az Atalanta ajánlatára bólintott rá. Utólag azt mondta, már az első egyeztetés meggyőzte arról, hogy jó döntést hoz, ha Bergamóba költözik.
„Minden a támadófociról szól az Atalantánál, és úgy éreztem, pont ez kell nekem. Az edző személye is sokat nyomott a latba, Gian Piero Gasperini nagyon intelligens ember, aki hihetetlenül sokat tett a klubért, elég annyit mondani, hogy a Bajnokok Ligájába vezette a csapatot.
És amilyen vízióval rendelkezik, ahogy ő látja a futballt, az olyan egyedi, amilyet soha nem tapasztaltam korábban
– indokolta Lookman, hogy miért vágott bele az olasz kalandba.
Idén áprilisban, még jócskán az EL-döntő előtt Lookman úgy fogalmazott, a két olaszországi idénye során annyi mindent tanult, hogy azt kívánja, bárcsak korábban csöppent volna ilyen közegbe.
„A Premier League feküdt a stílusomnak, mert gyors, technikás, fizikális bajnokság. De közelről megtapasztalni az olasz futballkultúrát, igazán különleges élmény. A meccsek felvezetése, a stadionok hangulata, a szurkolók rajongása a játék iránt egyaránt lenyűgöző” – áradozott a támadó.
Gasperini híres arról, hogy képes a legjobbat kihozni olyan játékosokból, akikről mindenki tudja, micsoda potenciál rejlik bennük, valamiért mégsem képesek a tudásuknak megfelelően teljesíteni. Ott van például Charles De Ketelaere, akiért a Milan 2022 nyarán 36,5 millió eurót fizetett a Club Bruggének, és első Serie A-idényében 40 tétmeccsen mindössze egyetlen árva gólpasszig jutott
Lookman az első olaszországi évében egyből egyéni rekordot döntött, addig a Leicesternél elért 6 gól volt a legjobbja egy bajnoki idényben, tavaly viszont 13 góllal zárt a Serie A-ban, és volt mellé 8 gólpassza is. Azt mondja, Gasperini sokat segített neki abban, hogy sokkal egyszerűbben gondolkodjon a futballról, és megadta neki a lehetőséget, hogy kifejezhesse magát a pályán – de rögtön hozzátette, hogy az önkifejezésnek passzolnia kell a csapat szerkezetéhez.
„Az első megbeszéléseink egyikén azt fejtegette, hogyan tudom a képességeim révén jobbá tenni a csapatot. És ezt olyan megközelítésben adta át, ami teljesen újszerű volt számomra, és a végén egyből azt éreztem, oké Mister, értem, hogy hová akar kilyukadni. Onnantól kezdve tudtam, hogy Gasperini mit vár tőlem, és teljesen máshogy kezdtem el gondolkodni a játékról” – méltatta Lookman Gasperinit, akit pályafutása legszigorúbb edzőjeként írt le.
A támadó szerint az Atalantánál töltött időszak egyik leghasznosabb hozadéka, hogy a labdával és labda nélkül is sokkal érettebb lett a játéka. „Az én dolgom az, hogy a védőket kijátszva megteremtsem magamnak a szükséges területet, valamint a lehetőséget, hogy minél többször jusson el hozzám a labda. Kulcsfontosságú, hogy a labdabirtoklás és a védekezés esetén hogyan helyezkedem a pályán. Sokszor két-három méterről van szó, de ez el is dönthet akár egy meccset.
Úgy érzem, sokkal jobban értem már a játékot, és ha meccset nézek, akkor is figyelek, hol nyílnak szabad területek, és milyen mozgásokkal lehet megbontani a védelmet. Korábban nem tulajdonítottam ekkora jelentőséget ezeknek az apró részleteknek
Lookman számára a Liverpool és a Bayern München korábbi klasszisa, a jelenleg Szaúd-Arábiában játszó Sadio Mané jelentette az inspirációt, őt figyelte leginkább, és próbálta eltanulni tőle, hogyan kell érkezni a 16-oson belül, és hogyan kell kis területen is veszélyt teremteni. Ma már nemcsak másokat elemez, hanem a saját meccseit is visszanézi, és örömmel tapasztalja, ha a játék egyes elemeiben fejlődött.
„Van néhány mentorom, velük is ki szoktuk elemezni a mérkőzéseket, és mivel ők sokszor más nézőpontból közelítenek meg egy-egy szituációt, ez is segítség számomra abban, hogy javuljon a teljesítményem” – árulta el Lookman.
Az egyik mentora Lee Congerton volt, akit már a Leicesternél megismert, és aki arra hívta fel Lookman figyelmét, hogy mindig a kapu közepét kell megcéloznia, amikor a beadásokra érkezik, mert onnan fogja a gólokat szerezni. Lookman megfogadta a tanácsot, és bár gyakran indul a szélről, az idén számtalan gólt szerzett középről – a legutóbbit épp az EL-döntőben 0-0-nál, amikor Davide Zappacosta beadásánál befelé húzott, és kihasználta, hogy Exequiel Palacios csúnyán eltájolta magát a 16-oson belül.
Lookmannek korábbi állomáshelyein mindig az volt a gondja, hogy nem volt kellően egyenletes a teljesítménye, de Bergamóban ilyen téren sem lehet rá panasz: ahogy tavaly, úgy idén is eljutott minden sorozatot számolva 15 gólig. Abban, hogy egymás utáni két szezonban is ennyire eredményes legyen, az kellett, hogy karrierje során először végre minden összeálljon.
Most értettem meg, hogy minden mozzanatnak jelentősége van, legyen szó akár olyan apróságról, hogy mikor indulok el otthonról, és mikor érek oda a délelőtti edzésre. Korábban nem gondoltam, hogy az időzítés ennyire fontos lehet. De most minden klappol, és ez a pályán is megmutatkozik.
