A Liverpool négy fordulóval a vége előtt bebiztosította bajnoki címét a Premier League-ben. Elsőségét gyakorlatilag senki és semmi nem veszélyeztette a szezon folyamán: a második helyezett Arsenal jelenleg is tizenöt pontos hátrányban van a bajnokcsapat mögött, a Manchester City pedig már szeptember végén, Rodri sérülésekor kiszállt a versenyfutásból.
A Liverpoolnak tehát nem volt igazi kihívója idén, de ez semmit nem von le az érdemeiből. Arne Slot együttese a játék összes elemében kiemelkedett a mezőnyből, szinte alig találni olyan mutatót, amelyben ne a Liverpool állna az élen. Ebben a cikkben sorra vesszük, hogy milyen tényezők járultak hozzá a csapat második Premier League-címéhez, és hogy kik voltak a siker kulcsfigurái.
Nem volt jobb csapat a Liverpoolnál
A csapatok teljesítményének elemzéséhez az egyik legjobb mutató a büntetők nélküli várható gólok száma (npxG). Az xG azt mutatja meg, hogy egy csapat milyen minőségű helyzeteket dolgoz ki a kapu előtt, míg az xGA ennek fordítottja, tehát azt jelzi, hogy milyen minőségű helyzeteket enged az ellenfeleknek. Kis mintánál még akár torzíthatnak is a számok, szezonszinten nézve azonban az xG korrelálni szokott az eredményekkel.
Az alábbi ábráról például egyértelműen kitűnik, hogy a Southampton, Leicester City, Ipswich Town trió alakította ki a legkisebb xG-t, és engedte a legnagyobb xGA-t.
A mi szempontunkból azonban sokkal érdekesebb a jobb felső sarok, ahol a Liverpool található. A Liverpool átlagosan majdnem 2-es xG-t alakított ki (büntetők nélkül), és mindössze 0,83-as xGA-t engedett, aminél csak az Arsenal védelme teljesített jobban (0,75-ös xGA).
Slot csapata csupán kétszer kapott ki az idényben, és még csak hullámvölgyei sem voltak. A hónapok során védekezésben és támadásban is megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, így kétség sem férhet a bajnoki cím jogosságához.
A stílus maradt, a teljesítmény javult
A Jürgen Klopp-korszak elején a Liverpool egy elképesztően intenzív csapat volt labda nélkül, amelynek sikere a gyors és hatékony visszatámadásban rejlett. Akkoriban olyan sebességgel és vehemenciával támadtak le a játékosok, hogy szinte lehetetlen volt ellenük kihozni a labdát. Egy fizikálisan ennyire megterhelő focit azonban nehéz hosszú távon fenntartani, így Klopp gondolkodása is sokat változott és tisztult az évek alatt. Az utóbbi években már a Liverpool is inkább tartotta a labdát, és próbálta kontrollálni a meccseket.
A csapatok stílusát leggyakrabban az egy labdabirtoklásra jutó passzok száma és a támadások sebessége alapján szokták meghatározni. Utóbbi egész pontosan azt jelenti, hogy másodpercenként hány métert halad előre a labda.
Ebben az az érdekes, hogy az előző szezonban a Liverpool ugyanígy 4,17-et passzolt labdabirtoklásonként, a támadásainak sebessége azonban jóval gyorsabb, 1,93 méter/másodperc volt.
Ezzel az eredménnyel idén valahol a Bournemouth és az Everton között helyezkedne el a függőleges tengelyen. Egyértelmű, hogy az egész Premier League lassabb lett valamivel, de Slot érezhetően visszább fogta a Liverpoolt, amivel labdabirtoklási fázisban nagyobb kontrollt tett lehetővé.
Hatékonyabb lett a csapat letámadása
Tavaly, amikor még csak szó volt arról, hogy Slot válthatja Kloppot a Liverpool kispadján, írtunk egy elemzést a holland edző Feyenoordjáról, amelyben kitértünk a két csapat közti hasonlóságokra és arra, hogy hogyan javíthatná Slot a liverpooliak játékát.
„Jól látható, hogy a góllal végződő magas labdaszerzések számát tekintve senki meg sem tudja közelíteni a Feyenoordot, még a Liverpool sem a Premier League-ben. Sloték tehát mindenki másnál hatékonyabban játsszák le ezeket a helyzeteket, és minden harmadik meccsükön szereznek egy gólt magas labdaszerzésből. A Liverpool akkor volt igazán jó és sikeres, amikor élni sem hagyta az ellenfeleit, ezért Slot szempontjából kulcskérdés lesz, hogy az új csapatában mit tud megvalósítani ebből a nagyon intenzív és hatékony letámadásból” – írtuk akkor.
