Nemzetközi foci

Elhagyja szerelmét, a csúcson távozik a leghagyománytisztelőbb futbalklub ikonja

DAX Images / NurPhoto / NurPhoto via AFP
DAX Images / NurPhoto / NurPhoto via AFP
A kétszeres spanyol válogatott Iker Muniain 31 évesen az Athletic Bilbao történetének második legtöbb mérkőzéssel rendelkező játékosa, és valószínűleg már ő lenne a klubrekorder, ha két súlyos térdsérülés nem vonta volna ki a forgalomból hosszú hónapokra. Így is van olyan rekord, amelyet a népszerű csapatkapitány tart, aki a társaknak sírva jelentette be, hogy elhagyja a klubot, amelyet egyszerűen csak a szerelmének titulált. A könnyek mellé jutott azért mosoly is, Muniain ugyanis távozása előtt még megnyerte a Király Kupát a Bilbaóval, a baszk csapat negyven évet várt erre a sikerre, ennek megfelelően hatalmas fieszta kerekedett, amely beillett az elköszönő csapatkapitány búcsúbulijának is.

„Nem akarom, hogy a klub megszabja a kivásárlási áramat, mert nem szeretném, ha eladnának. Kéz a kézben akarom folytatni a klubbal, és egy napon majd itt szeretném befejezni a pályafutásomat, de remélem, addig még számos szép élmény vár rám. Ez a csapat az otthonom, és ez az a hely, ahol lenni akarok.

Az utóbbi években több játékostársamért is letették a kivásárlási árat külföldi csapatok, és a távozásuk mindig fájdalmat és csalódást okozott a szurkolóknak.  Én nem szeretném őket elszomorítani, ezért döntöttem a maradás mellett

– nyilatkozta az Athletic Bilbao futballistája, Iker Muniain 2018-ban, amikor több Premier League-csapat, köztük a Jürgen Klopp által irányított Liverpool is szemet vetett rá.

Ugorjunk vissza 2018-ból a mába, és hallgassuk meg, mit mond most a 31 éves Muniain, a Bilbao csapatkapitánya, a baszk szurkolók egyik kedvence.

„12 éves gyerekként kerültem a klubhoz, és most azért vagyok itt, hogy bejelentsem, az idény végén távozom. Boldog vagyok, hiszen a Király Kupa megnyerésével teljesítettük az álmunkat, és negyvenévnyi várakozás után kihajózhattunk a La Gabarrával.  Az ünneplés hihetetlen élmény volt, az a kötelék, ami a szurkolók és a csapat között van, megmutatta, hogy a világon egyedülállónak számítunk. Nagyon nehéz volt meghoznom a döntést, de úgy érzem, ez a legjobb az Athleticnek és nekem is.

Életem legszebb napjait töltöttem itt, de most, szerelmem, eljött az idő, hogy elváljunk egymástól

– tudatta a szurkolókkal a támadó középpályás, hogy már csak néhány meccsen húzza magára a Bilbao mezét.

Ha a tavaly visszavonult Betis-legenda, Joaquín esetben azt írtuk, véget ért a modern futball egyik legelbűvölőbb szerelmi története, akkor most csak ismételni tudjuk magunkat, hiszen Muniain nélkül elképzelhetetlen volt a Bilbao az elmúlt másfél évtizedben.

Muniain már az érkezése után az idősebbek között, az U14-eseknél szerepelt a Bilbao akadémiáján, a Lezamán, de nem sokáig maradt a kicsik között, mert 15 évesen az első csapat akkori edzője, Joaquin Caparrós a felnőttekhez vezényelte, ami jelezte, hogy mocorog valami a srácban. Caparrós két felkészülési meccsen is megnézte a nagyok között az ifjoncot, és bár igaz, hogy az ellenfél két kiscsapat, az Amurrio és a Portugalate volt, Muniain lubickolt a mély vízben, és igencsak meggyőző teljesítményt nyújtott, a Portugalate ellen például hátrányban ő egyenlített.

Hogy beleszokjon a felnőttfociba, a 2008-2009-es idényben a Bilbao második csapatával a harmadosztályban szerepelt, tizenhárom meccsen kapott több-kevesebb szerepet, és a Racing Ferrol elleni 4-1-es győzelem alkalmával meg is szerezte első gólját.

A nagy áttörést a következő idény hozta meg Muniain számára, Caparrós ugyanis már élesben is számolt vele, és a Young Boys elleni Európa Liga-selejtezőn beválogatta a keretbe.

Amikor a párharc hazai meccsének 60. percében Muniain beszállt Gaizka Toquero helyére, máris történelmet írt, 16 évesen 7 hónaposan és 11 naposan ugyanis ő lett a Bilbao történetének legfiatalabb debütánsa tétmeccsen.

Ennyivel azonban nem érte be, és visszavágón – amely egygólos svájci előnyről indult – három perccel a becserélése után egy szöglet után bevágta azt a gólt, amellyel a Bilbao kiharcolta a továbbjutást – 2-2-es összesítéssel, idegenben lőtt góllal.

5:35-nél látható Muniain győztes és továbbjutást érő gólja:

Augusztus végén Caparrós az Espanyol elleni bajnokin is beküldte a 89. percben amolyan időhúzó cserének, és ezzel Muniain kipipált egy újabb mérföldkövet, mert a La Ligában is ő lett a legfiatalabban bemutatkozó bilbaói játékos.

Két héttel később az Európa Liga csoportkörében is emlékezetessé tette a debütálását, mivel az Austria Wien elleni, 3-0-ra megnyert hazai találkozón ő állította be a végeredményt. A 2009-2010-es idényben minden sorozatot számolva 35 mérkőzésen kapott bizalmat, és ezeken hat gólig jutott, nem is csoda, hogy példaképe, a klublegenda Joseba Etxeberria is elismerően szólt Muniain teljesítménye láttán.

„Azok a futballisták, akik hozzá hasonló képességekkel bírnak, nagyon könnyen beilleszkednek a csapataikba. A futballnak mindössze egy nyelve van, és Iker ezt tökéletesen elsajátította”.

Etxeberria szavai összecsengenek azzal, amit Muniain amolyan ars poeticaként fogalmazott meg a játékáról.

Amikor felmegyek a pályára, mindig azon vagyok, hogy élvezzem a focit. Nem gondolom, hogy attól, mert a spanyol élvonalban szerepelek, változtatnom kellene a stílusomon. Olyan játékos vagyok, aki sokat találkozik a labdával, és az ellenfelek a legkülönfélébb módon próbálnak megállítani

Alacsony termete, dinamizmusa és a labdával ápolt barátsága miatt ráragasztották a Spanyol Messi becenevet, amiről azt mondta, túlságosan aránytalan volt az a hype, amit az újságok csaptak körülötte.

„Sosem befolyásolt, hogy másokhoz hasonlítanak, mert mindig tisztában voltam azzal, ki vagyok. A szurkolók tudták, hogy nagy potenciál van bennem, de én a saját utamat jártam” – vallotta Muniain, akit Baszk Rooney-nak is becéztek.

Hogy milyennek látta a focistát valaki, aki éveken át testközelből figyelhette, arról a fanatikus Bilbao-drukker Galkó Máté – aki tagja a klub magyar szurkolói csoportjának – osztott meg velünk egy sztorit.

Kiss Zoltán barátunk, aki utánpótlásedző, kb. 10 éve edzéslátogatáson járt a Lezamában, és megkérdezte a Bilbao korosztályos csapataival nagyszerű munkát végző José Maria Amorrortutól, hogy Muniain-e a legnagyobb tehetség, akivel valaha dolgozott? Mire Ammorrortu azt mondta, az, de nem tudtuk megtanítani arra, hogy a bal lábát ne csak támaszkodásra használja” – mondta a Bilbao magyarországi szurkolói csoportjanak egyik tagja.

Ha egy meccset kellene kiemelni Muniain pályafutásából, bizonyára sokan a Manchester United elleni Európa Liga-nyolcaddöntő angliai felvonását mondanák a 2011-2012-es idényből.

„Nem számít, hogy ti vagytok az idegenben játszó csapat, és az sem, hogy az ellenfelet Manchester Unitednek hívják” – tüzelte fel a játékosait a kezdőrúgás előtt a baszkok edzője, Marcelo Bielsa. Az Old Trafford lelátóján egyes források szerint nyolc-, mások szerint tizenkétezer Bilbao-drukker foglalt helyet, és lett szemtanúja a csapat történetének legemlékezetesebb idegenbeli produkciójának – legalábbis Rodrigo Errasti spanyol újságíró szerint.

Wayne Rooney góljával 1-0-ra még a MU vezetett, de a pazar támadójátékot produkáló – 23 kaput eltaláló lövéssel záró! – Bilbao 3-2-re nyert, a vendégek utolsó találatát Muniain szerezte, aki nagyon messziről ért oda egy kipattanóra, kihasználva, hogy Rafael csúnyán elbambult.

8:50-nél látható Muniain gólja:

„Nem emlékszem másik csapatra, amelyik eljött az Old Traffordra, és úgy ellopta a show-t, mint mi. Nem szimplán a Unitedet vertük meg, hanem a Ferguson-féle Unitedet!” – lelkendezett Ander Herrera, aki később megfordult a MU-ban, amely 2014-ben 36 millió eurót fizetett érte az Athleticnek.

Az EL-ben végül a döntőig menetelt a Bilbao, de 3-0-ra kikapott a duplázó Falcao vezette Atléticótól, csakúgy, mint a Király Kupa fináléjában, ahol szintén 0-3 lett a vége a Barcelona ellen, amelyben a kétgólos Pedro vitte a prímet.

Bielsát Ernesto Valverde váltotta a kispadon, és a 2013-2014-es idényben nála produkálta addigi legjobb számait Muniain: 35 bajnokin egyéni rekordot jelentő hét gólt jegyzett, és volt mellé négy gólpassza is. Mindegy volt neki, hogy a balszélen vagy a csatár mögött játszott, technikás megoldásai, játékintelligenciája, cselezőkészsége és a sebessége révén mindkét poszton érvényesülni tudott, és fiatal kora ellenére egyértelműen vezérnek számított a pályán.

Fel is figyeltek rá a Premier League-ből, hallani lehetett a MU, az Arsenal és a Liverpool érdeklődéséről is, de ahogy a cikk elején olvasható, a szurkolók egyik kedvence elkötelezte magát szeretett klubjához.

Az első törés 2015 tavaszán következett be a pályafutásában: áprilisban a Bilbao 2-0-ra kikapott a Sevilla otthonában, de Muniainnak nem a vereség fájt igazán, hanem az, hogy hosszú hónapokra kidőlt, amikor Éver Banega szabálytalansága után elszakadt az elülső keresztszalag a térdében.

A visszatérésre egészen decemberig kellett várni, a Levante elleni, 2-0-ra megnyert hazai meccsen a 87. percben beszállva vetett véget a hosszú kálváriájának. A sors azonban nem volt kegyes vele, és hiába rakta össze magát, és produkált egy újabb hétgólos idényt a 2016-2017-es szezonban, 2017 őszén, a Zorja Luhanszk elleni EL-csoportmeccsen ismét elszakadt a keresztszalagja, csak ezúttal a másik, a jobb térdében. 24 évesen két súlyos térdsérülés, nem egy biztató perspektíva, de Muniain újra végigcsinálta a testileg-lelkileg kegyetlenül kimerítő rehabilitációt, és 193 nap kihagyás után, 2018 áprilisában visszatért.

Nem is akárhogyan! A Villarreal otthonában a 76. percben állt be, és a 87. percben ő zárta le a meccset, amikor Raúl García megpattanó lövését testi épségét sem féltve tessékelte a kapuba. A góllal megkoronázott visszatérés itt látható 1:07-nél. A 2017-2018-as idény nemcsak azért volt emlékezetes számára, mert újra felállt a padlóról, hanem azért is, mert ekkor már Markel Susaeta és Ander Itturaspe mögött ő volt a harmadik számú csapatkapitány, és az utolsó három bajnokin az ő karján feszült a csékászalag. Ami jó hatással volt rá, mert a Betis és az Alavés ellen is beköszönt, igaz, a mindössze 16. helyen végző Bilbao e két találkozó közül csak a Betis ellenit húzta be.

Hogy két súlyos térdsérülés után is lehet topformában focizni, azt a 2021-2022-es idényben bebizonyította az ekkor már első számú csapatkapitánynak számító Muniain, aki megállt ugyan négy gólnál a bajnokságban, kiosztott ellenben tizenegy gólpasszt. Na és ott volt a Király Kupában a Barcelona elleni nyolcaddöntő, amelyen csodálatos emelésével és a hosszabbításban értékesített tizenegyesével ő lett a Bilbao nyerőembere.

Az idei számai azt mutatják, már messze nem nélkülözhetetlen a csapata számára (18 bajnokin mindössze 458 perc, vagyis átlagban 25 perc jutott neki), de a búcsúra keresve sem találhatott volna jobb alkalmat, hiszen a Bilbao 40 év után lett ismét kupagyőztes.

„Egyszerűen a csúcson akarja abbahagyni bilbaói pályafutását. Idén már inkább csak epizódszerep jutott neki, alig kezdett, én abszolút megértem, hogy nem akar kispadtöltelék lenni. A búcsúbeszédben azt mondta, hogy így a legjobb a klubnak és neki is. A játékosi kapcsolat kezd kihűlni, és egyszerűen nem várja meg, amíg nem kap új szerződést. Beszélik, hogy Szaúd-Arábiába megy, bár nyilatkozta azt is, az az álma, hogy a River Plate-ben pályára léphessen. Én azért remélem, hogy mondjuk az MLS-ben már csináltak neki helyet. Mikel San José szerint Spanyolországban biztos nem marad, mert nem akar az Athletic ellen játszani” – magyarázta Galkó Máté.

Az Athletic különleges csapat, nem csak azért, mert a mai napig tartja azt a hagyományt, hogy csak baszk származású játékosokat foglalkoztat, hanem azért is, mert a város lakosai, illetve a környéken élők közül rengetegen ismernek olyan személyt, aki része a klubnak vagy kötődik hozzá.

„Itt mindenki Athletic-rajongó. Lehet, hogy vannak olyanok, akik nincsenek tisztában a lesszabállyal, de tudják, milyen eredmény született a hétvégi meccsen. Ilyen más helyeken nem fordul elő.

Mivel a játékosok és a stábtagok is innen származnak, sokkal szorosabb a kapcsolatuk a szurkolókkal. Amikor ezt testközelből tapasztalod meg, akkor rájössz, hogy az Athletic több egy futballcsapatnál, ez egy életforma

– írta le a Bilbao-jelenséget Joseba Etxeberria, aki 1995 és 2010 között 501 tétmeccsen húzta magára a Bilbao mezét.

Muniain már 558-nál jár, és ezzel második a klub örökrangsorában José Ángel Iribar mögött (614). Könnyű kiszámolni, ha nincs a két súlyos térdsérülés, a társai által Bart Simpsonnak becézett Muniain lenne a rekorder.

„Ő egyet jelent az Athletic elmúlt 15 keserédes évével. Ahogy Bilbaóban mondják: az Athletic a legjobb klub a világon, és néha meccseket is nyerünk. Tök érdekes, most jut eszembe, hogy a sérülések miatt élőben nem is nagyon láttam Munit, és valahogy sosem hiányzott, hogy láthassam. Adurizért, Iturraspéért, Iraoláért, de még akár San Joséért is sokkal jobban lelkesedtem, mint érte. Eztán a kis hebrencs beérett, és a 2020-as évekre igazi vezérré vált!” – dicsérte a távozó kapitányt Galkó Máté, akiből csak úgy ömlött a szó, amikor arra kértük, sorolja fel, milyen pillanatok ugranak be először Muniain nevének hallatán.

„Elképesztő góljai és gólpasszai mellett számunkra a kupadöntők a legemlékezetesebbek. 2012-ben, az Atlético elleni EL-döntőben már a lefújás előtt – talán a harmadik bekapott gólnál – a fűre rogyott és zokogni kezdett. A Sociedad elleni – hivatalosan 2020-as, de a Covid miatt végül 2021 áprilisában lejátszott – Király Kupa-döntőben a pályán megvárta, hogy a nagy rivális átvegye a kupát, és megtapsolta őket. Felejthetetlen az is, amikor a Szuperkupát bemutatta a Covid miatt tök üres San Mamesben, mintha telt ház lenne. És amikor a csapat buszának hátulján a Szuperkupa mellett lévő kettest egy spray-vel átfújta hármasra.

Idén pedig egy igazi showman és valódi vezér volt a kupadöntő után, elképesztő volt, ahogy a vezérletével együtt ünnepelt és bulizott a csapat a szurkolókkal Bilbao belvárosában. Ilyen csapat nincs még egy!

– visszhangozta Etxeberria mondatát Galkó.

Aki azt is hozzátette, a szurkolók sokszor szidták a Bilbao tízesét, és a nehezebb időszakokban felrótták neki, hogy míg a csapatnak nem megy, ő gyakran Ibizán bulizik a barátaival, esetenként a csapat tagjaival.

„De azt hiszem, Iker a kupadöntő utáni példás és egyszeri viselkedésével minden kritikusát elhallgattatta. És igen, így a csúcson – bilbaói szemmel nézve mindenképp a csúcson – kell abbahagyni!”

A kupagyőzelem után a játékosok és a stábtagok felszálltak a Gabarra nevű bárkára, és 13 kilométert lehajóztak a Nervion folyón, miközben szurkolók sokasága követte őket mindenféle vízijárművel, a folyóparton pedig százezrek ünnepelték őket. Négy évtizeddel ezelőtt a Javier Clemente által irányított Bilbao a Diego Maradonával és Bernd Schusterral felálló Barcelonát győzte le 1-0-ra a madridi kupadöntőben, és a fényes diadallal a baszk játékosok egyből a halhatatlanok közé kerültek, a fotóik azóta is visszaköszönnek az éttermekben és bárokban.

„Az akadémián láttuk a Gabarráról készült képeket, és mindig arról beszéltünk, milyen lenne, ha egyszer mi is átélhetnénk hasonlót” – mondta Ander Herrera, aki most már tudja, milyen, amikor az egész város, sőt egész Baszkföld (Bilbaóban 350 ezren élnek, de közel egymillióan voltak a kupagyőzelem utáni parádén!) őket ünnepli.

De vissza Muniainhoz, aki a társakkal egy érzelemdús monológgal tudatta, hogy a következő idényben már nem lesz köztük.

„Mindig azt képzeltem, hogy hosszú évek után innen fogok visszavonulni. De az élet és a futball néha felülírja a terveket, és új helyzet áll elő, amihez alkalmazkodni kell. De ez egyálalán nem volt könnyű. A döntés nem csak a sportról szólt, hanem sok egyéb másról is, például a családról” – mondta Muniain, aki ennél a pontnál elsírta magát.

„Voltak csodálatos élményeink, voltak kevésbé szépek is, de mindig megtettünk mindent, amit tudtunk. Néhányatokkal hosszú ideje együtt játszottunk, másokkal frisebb volt a kapcsolat, de ez mindegy is, mert az érzés ugyanolyan. Abban bízok, hogy mindenkinek tudtam kicsit segíteni abban, hogy emberileg és játékosként is fejlődjön.

És remélem azt is, hogy sikerült mindenkit közelebb hoznom az Athletic-mentalitáshoz. Az ezzel járó felelősséghez és elhivatottsághoz, ahhoz, hogy milyen érzés jó csapattársnak lenni, hogy tisztelni kell az ellenfelet, hogy miképp kell nyerni vagy épp veszíteni, és hogy mit jelent minden héten felhúzni ezt a mezt.

Egy dolgot szeretnék kérni tőletek, amikor már nem leszek itt, adjátok tovább ezt a szemléletet az újaknak, mert ez generációról generációra öröklődik ennél a klubnál” – hangzottak Muniain magasztos szavai, ami után több harcedzett társa is elérzékenyült.

A spanyol bajnokságból még öt kör van hátra, a Bilbao még kétszer játszik otthon, május 11-én az Osasunát, május 19-én a Sevillát fogadja. Van egy olyan sejtésünk, a Sevilla elleni meccs után a San Mamésben nem csak Muniain fogja majd törölgetni a könnyeit.

Olvasói sztorik