Ezzel a néhány játékossal csodára lesz szükségünk
– mondta Jürgen Klopp, a Liverpool vezetőedzője a Southampton elleni FA Kupa-mérkőzés előtti sajtótájékoztatón.
Ez könnyen tűnhet barokkos túlzásnak a Premier League listavezetőjétől, azonban a sérülés miatt hiányzó játékosok listájára pillantva kiderül, nagyon is jogos volt az óvatosság. Ezzel egyúttal az edző minden vélt vagy valós terhet levett a játékosai válláról.
Liverpool’s injury list on Sky Sports
“Tonight?” is killing me 😭😭 pic.twitter.com/qdqZLYebCh
— Jürgen (@Jurgegenpress2) February 28, 2024
Három nappal korábban, a Ligakupa döntőjében hasonlóan foghíjas csapattal győzött hosszabbítás után 1-0-ra a Chelsea ellen, ahhoz a csapathoz képest még Ryan Gravenberch és Wataru Endo hiányzott pár nappal később az FA Kupában, mégis sikerült az újabb bravúr, és hat akadémiai növendékkel a kezdőjében, lassú kezdés után 3-0-ra nyert a Liverpool.
A Pool egész szezonban folyamatosan épített be jobbnál jobb fiatal játékosokat, közülük Conor Bradley-ről és Jarell Quansah-ról korábban már mi is megírtuk, mennyire tehetségesek. A szerda este után pedig a világ ámuldozva figyelte, hogy egy rakás tinédzserrel is meccseket nyer Klopp.
Nem volt azonban mindig ilyen sikeres a liverpooli utánpótlás. Az akadémia első formája 1999-ben indult, és olyan futballistákat köszönhetett neki a klub, mint Michael Owen, Jamie Carragher vagy Steven Gerrard. Az első csapatba áramló játékosok azonban egyre inkább fogytak, sőt, 2015-ben Gerrard távozásával lényegében el is tűntek egy rövid időre. Jon Flanagan úgy számított a legtöbb lehetőséghez jutó saját nevelésnek, hogy 2011 és 2016 között összesen negyven mérkőzésen jutott szóhoz. Ez azért távol van az optimálistól. Amikor azonban 2015 októberében Jürgen Klopp megérkezett, drasztikus változások kezdődtek a csapatnál.
Újra megtalálni a liverpooli identitást
Klopp már érkezésekor erősen lobbizott azért, hogy a felnőtt csapat tagjai ne legyenek elérhetetlen messzeségben a fiatalokhoz képest. 2015-ben ugyanis még Melwoodban zajlott a Liverpool FC felkészülése, miközben az utánpótláscsapatok nyolc kilométerrel odébb, Kirkbyben készültek. Melwood egyébként is kezdett szűkössé válni a mai futballhoz elengedhetetlen háttérstábok bővülésével, ráadásul nem állt rendelkezésre elég hely a bővítésére sem. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbb rivális klubnak fényévekkel nagyobb és modernebb sportközpontok álltak rendelkezésükre.
A tulajdonosi kör eleinte nem akart belemenni, hogy nagyszabású átalakításba fogjon, de miután Klopp 2016-ban hosszú távú szerződést írt alá, az FSG Group úgy látta, hogy támogatni kell az edzőt, ami beszámolók szerint 50 millió fontos ráfordítást jelentett. 2017-ben elfogadták a terveket, 2018-ban pedig megkezdődött az AXA Sportközpont átépítése, amelybe a koronavírus-járvány miatt egy kicsit késve, 2020 októberében költözhetett be a Liverpool valamennyi csapata.
Ezzel a húzással Klopp elérte, hogy közelebb érezzék magukhoz az első csapatot az ifisták, ugyanakkor számára is segítség volt, hogy bármikor megnézhette akármelyik liverpooli együttes edzését, ha kíváncsi volt egy-egy játékosra. Ez azonban önmagában még mindig kevés lett volna ahhoz, hogy a ma látható eredményeket hozzák a nullkilométeres focisták.
A világ egyik leghíresebb bázisa az FC Barcelona műhelye, a La Masia, amely Lionel Messi, Andrés Iniesta és Xavi Hernández kinevelésén túlmenően azzal vált híressé, hogy ugyanazt a stílust oktatja növendékeinek, amit a felnőtt csapata is játszik. A Liverpoolnál az akadémiai munkát vezető Alex Inglethorpe viszont úgy ítélte meg, hogy ez a modell és futballfilozófia nem valósítható meg Angliában, már csak azért sem, mert a Barca képes felszívni egész Spanyolországból a legtehetségesebb gyerekeket, Angliában viszont óriási a tülekedés a játékosok körül. Liverpoolban ráadásul hagyományosan inkább a mentalitáson volt a hangsúly, mintsem a taktikai rendszer elsajátításán.
A középpontban mindig az egyének álltak, a győzelembe vetett hit, az alázatosság és az elszántság, hogy a klubot, a várost képviseljék. Ez a Bill Shankly-féle út
– írta le frappánsan a ThisIsAnfield.com 2019-es áttekintése.
Ebbe a filozófiába tökéletesen illeszkedett Jürgen Klopp és a vele érkező letámadásos futball, a gegenpresszing. Nem azért, mert bele akarta erőltetni a saját elképzeléseit az oktatásba, hanem egyszerűen csak jól passzolt a városhoz és a klubra jellemző stílus is az edzőhöz. Nem is kellett rá sokat várni, hogy a német szakember kinézzen magának egy tehetséget házon belül. Trent Alexander-Arnold emberi oldala, erős karaktere legalább annyira fontos volt Klopp számára, mint a képességei, utóbbiról pedig hamar meggyőződhetett a világ is, hiszen 18 éves korában már megkapta a szabadrúgásokat az első csapatban.
Álszentség lenne azt állítani, hogy a Liverpool nem nézett körül az országban, hogy begyűjtse a fiatal tehetségeket. Harvey Elliott a Fulhamtől, James McConnell a Sunderlandtől, Trey Nyoni a Leicestertől, Kaide Gordon a Derby Countytól, Bobby Clark pedig a Newcastle-től érkezett, hogy csak az elmúlt hét hőseiből említsünk pár példát. Az ő esetükben is döntő faktor volt, hogy milyen személyiségek.
„Jürgen azt akarja, hogy a pályán is legyen karaktere a fiatal labdarúgóinknak. Van benne elszántság mellett alázatosság is? Képes alkalmazkodni és gyorsan rájönni, mit akar csinálni? Akar keményen dolgozni és megküzdeni a helyéért? Ezekre keresi a választ. A világ egyik legjobb edzője ebben” – magyarázta Inglethorpe.
Inglethorpe-nak van összehasonlítási alapja: az akadémiát 2016 óta vezető szakember korábban két évig edzősködött a klub utánpótlásában, előtte pedig hat éven át a Tottenham Hotspur fiataljaival dolgozott. Ennyi idő alatt számos edzővel találkozott, látta a hozzáállásukat, hogyan kezelik a fiatalokat, a nyomást. Klopp azonban a szokásosnál nagyobb szabadságot engedélyez, amíg az nem megy a futómennyiség rovására.
Az egyén van fókuszban, nem az eredmény
Mindeközben a Liverpool egyre jobb eredményeket elérve bebetonozta helyét a világ labdarúgásának top kategóriájában. Megnyerte a Premier League-et, a Bajnokok Ligáját, a magas intenzitású letámadás fogalma pedig eggyé vált a csapattal és az edzőjével. „Az intenzitásunk az identitásunk” mottó elért egészen az utánpótlásig, ahol az egyéni képzésekre fókuszáló rendszer ontja magából az olyan játékosokat, akik alig várják, hogy szétfussák magukat a meccsen.
A Liverpool stílusa egyértelműen látható, de az igazi terv az, hogy az egyénekre összpontosítanak, ők kapják meg azt a segítséget, amire szükségük van. Ez a klub filozófiája, amire büszkék is. Jóllehet, nem specifikusan a Liverpool találmánya, de hisz benne, a hasonló rendszert alkalmazó csapatokhoz képest sokkal erősebben
– mondta Michael Beale, aki a 2018–2019-es idényben Steven Gerrard másodedzője volt az U18-as csapatnál.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mindig és minden körülmények között a futballista fejlődésének igényét tartják szem előtt. A Liverpool Echo 2019-ben rámutatott például, hogy Curtis Jones és Ki-Jana Hoever kihagyta a korosztályos FA Kupa-döntőt, mert bár az U23-as csapatnak nagy segítség lett volna, úgy ítélték meg, hogy a focisták többet profitálnak abból, ha a felnőttek között maradnak. A klub inkább kockáztatta, hogy lemarad egy trófeáról, minthogy a játékosai fejlődését visszafogja. Ezt a végletekig kitolják Liverpoolban, adott esetben egy rossz meccsen is simán hagyják küszködni a játékosokat a pályán.
„Néha épp erre van szüksége a fejlődéshez. Igaz, hogy ezt akár a csapat is bánhatja, de mi a nagy egészet nézzük, nem csak a meccseket. Ebbe pedig beletartozik, hogy néha meg kell tapasztalniuk a kudarcélményt is, hogy motiválja őket a fejlődéshez” – idézte az Echo Tim Jenkinst, a fiatalok fejlődéséért felelős elemzők vezetőjét. A szakember arról is beszélt, hogy a videók megtekintésekor nem is az egész csapat játékára összpontosítanak, hanem azt mutatják meg a focistáknak, mit várnak tőlük. Végig veszik kínzó részletességgel, hogyan helyezkedtek, mit csináltak a labdával és anélkül, valamint azt is, mit kellene máshogy csinálniuk. Az egyéni képzés tehát nem abban merül ki, hogy külön edzésmunkát végeznek a játékosok, hanem sokkal inkább abban, hogy minden edzés és mérkőzés után útmutatást kapnak arról, mi volt jó és min kellene változtatniuk.
Ez nem csak taktikai utasítás lehet, hanem bármi, amire szükség van. Nem mindig csak a gyengébbik lábat és a fejeléseket gyakoroljuk, előfordul, hogy a mentalitáson kell változtatni, vagy azon, hogy kit mekkora nyomás alá helyezünk. Ki bírja ezt ki? Kiből lehet húzóember, vezéregyéniség? A taktika, technikai képzés és az állóképesség adott, de a mentalitás, az egyéniség a mi fókuszunk, még ha időnként szokatlan is a módszer
– summázta Jenkins.
A fentiekhez pedig jön még Klopp határtalan bizalma – tudja, hogy milyen képzés zajlik a klubban, látja az elvégzett munkát, sőt, abban is biztos lehet, hogy milyen alapelvek mentén válogatták ki a focistákat. Miért is kellene akkor aggódnia? Nem is teszi, hanem hihetetlen magabiztossággal dobálja be őket a mély vízbe, amelyből aztán az ifikre is ragad.
Nem tudom leírni, mit jelent kupát nyerni a csapattal, aminek ötéves korom óta szurkolok. Szerintem ez a főnöknek köszönhető és a bizalomnak, amit a fiatalok kapnak tőle. Annyira különleges egy ilyen vezetőedzővel dolgozni! Minden pillanatát kincsként őrzöm majd, amit még vele tölthetek
– lelkendezett Bradley a Ligakupa megnyerése után.
Ennek a folyamatnak a végeredményét láthatjuk manapság a Liverpoolnál, bár érdemes megjegyezni, hogy az őrült sérüléshullám nélkül – amely miatt cikkünk megjelenésekor 13 (!) futballistára nem számíthat Jürgen Klopp – bizonyára lassabban jutottak volna szóhoz a legtöbben. A tény azonban, hogy szükség volt rájuk, és nemcsak megállták a helyüket, hanem még sikereket is hoztak a klub számára, önmagáért beszél.
A futballban nincs egyetlen garantált út a siker felé, de arra nagyon jó példa az angol élvonal listavezetője, hogy ha egy klub kijelöl saját maga számára egy koncepciót, és végig is járja az útját, akkor lehet igazán emlékezeteset alkotni. Ez lehet egy sztárcsapat összeállítása igazolásokkal, védekező és támadó foci, vagy éppen az, amit a Pool összehozott, hogy kérlelhetetlenül a saját filozófiájának megfelelő stílusban játszik.
