Óriási lendülettel kezdte a mérkőzést mindkét csapat, néhány les és pár távoli lövés mellett a legnagyobb helyzetet a Milan hagyta ki, Brahim Díaz ziccerét Onana kapus hatalmas bravúrral védte.
A negyedórányi őrületet tíz perc nyugalom követte, mindkét csapat rendezte a sorait, hogy aztán felváltva alakítsa ki a helyzeteit.
A Milan-hívők imába foglalhatták volna Rafael Leao nevét, akinek visszatérését megváltóként várták, és aki kidolgozott és kihagyott egy nagy lehetőséget.
A félidőt mégis az Inter zárhatta volna előnnyel: Calhanoglu szabadrúgását Dzeko csúsztatta meg, de Maignan óriási reflexszel védett.
A második félidőt egy kis rugdosódás vezette be, mindkét csapat keménykedett, de Turpin játékvezető nem látott okot, hogy megszórja lapokkal a játékosokat. Az Inter védelme nagyszerűen teljesített, a gólkényszerben lévő ellenfél a 16-ost is alig bírta megközelíteni.
Simone Inzaghi a 66. percben becserélte Gosenst és Lukakut, akik nyolc perccel később főszereplővé váltak. Ketten egymást zavarták a Milan 16-osán belül, végül Lukaku eszmélt, kiugratta Lautaro Martínezt, aki nem hibázott (1-0).
Az összesítésbeli háromgólos hátrányt pedig már megnyugtató maradt, a hajrában már csak a sípcsontvédők zörögtek és nem a hálók, az Inter 3-0-val jutott be a fináléba, és várja ellenfelét, a Manchester Cityt vagy a Real Madridot.
