Amikor 2021-ben a Chelsea Kai Havertz góljával 1-0-ra megnyerte a Bajnokok Ligája döntőjét, kevesen tippeltek volna arra, hogy az együttes másfél évvel később a Premier League 10. helyén áll majd, és már nem Thomas Tuchel a vezetőedzője. A siker utáni idényben a Chelsea-re többen egy akár bajnoki címre is esélyes csapatként tekintettek, és bár végül nem lehetett tartani a lépést a Manchester City és a Liverpool észvesztő tempójával, a londoniak megszerezték a bronzérmet.
Csakhogy eközben fenekestül felfordult minden a klubházban. Az orosz–ukrán háború kirobbanása miatt Roman Abramovicsot teljesen ellehetetlenítették Angliában, ez pedig hatással volt a Chelsea-re is: az orosz tulajdonosnak el kellett adnia a klubot. Nemcsak a Chelsea bevételei és gazdasági helyzete sínylette meg a tulajdonos büntetését, hanem sportszakmai veszteség is érte a csapatot, mivel több játékos sem hosszabbította meg a 2022 nyaráig érvényes szerződését. Nem volt garancia a folytatásra, a focisták féltették a karrierjüket, jövőjüket. A védelem oszlopos tagjai, mint Andreas Christensen vagy Antonio Rüdiger ingyen szerződtek a La Ligába (bár utóbbi azt mondta, már a háború előtt sem érezte azt a klub részéről, mindent megtettek annak érdekében, hogy megtartsák), mire a Chelsea ismerkedhetett új tulajdonosaival.
Tuchelnek borzasztó nehéz kihívás elé kellett néznie: 2021-es kinevezésekor januárban fix csapatot, jó keretet kapott kézhez, 2022 nyarán azonban újragondolásra lett volna szükség. Ebben azonban egyáltalán nem segített a Todd Boehly fémjelezte új vezetőség. Azt a Tifo YouTube-csatornának nyilatkozó Chelsea-specialista újságírótól, Liam Twomey-tól tudjuk, hogy már a német edző kinevezésekor is tartottak tőle a klubnál, hogy túlságosan a taktikára összpontosít majd, és kevésbé tudja motiválni a csapatát.
Arról pedig, hogy ez mennyire így történt, a The Athletic számolt be. Mire elkezdődött az új szezon, tucatnyi ellentét okozott feszültséget a vezetőség és Tuchel között:
- Az amerikai tulajdonosok állítólag a labdarúgás alapjaival sem voltak tisztában, ami frusztrálta a vezetőedzőt.
- Az is előfordult, hogy Tuchel az ügynökét küldte az igazolásokkal kapcsolatos meetingekre, ami dühítette az amerikaiakat. Ezalatt ő a csapat edzéseire és taktikájának kidolgozására összpontosított, de úgy érezte, a megbeszélések és egyeztetések soha nem érnek véget, mivel Boehlyék naponta többször is egyeztetést kértek tőle.
- A tulajdonosi kör egyik tagjával, Behdad Eghbalival annyira feszült lett a vezetőedző viszonya már a felkészülés alatt, hogy azt hitte, már nyáron ki fogják rúgni.
- Eközben a keret tagjainak egy része úgy érezte, ignorálják őket, Tuchel pedig csalódott a nyári átigazolási időszakban, mert nem olyan profilú játékosokat kapott, amilyeneket szeretett volna.
Miközben egyre távolodtak egymástól a felek, a bajnokság első hat meccséből csak hármat nyert meg a Chelsea. Miután a Bajnokok Ligájában meglepetésre a Dinamo Zagrebtől is kikapott a csapat, kirúgták Tuchelt. Ez persze nem oldotta meg, hogy pocsék volt a hangulat az öltözőben, ahogyan az új edző, Graham Potter kinevezése sem lehetett varázsütésre gyógyír a klub számára. Az átigazolási szezonnak már vége volt a szeptemberi edzőváltás idején, Tuchel pedig akkoriban már nem is beszélt senkivel a vezetők közül a The Athletic cikke szerint. A vezetőség elégedetlensége is érthető volt, hiszen 287 millió eurót költöttek játékosokra, látszólag semmiért.
Ilyen környezetbe érkezett meg Potter. A 47 éves angol edző Svédországban kezdte a pályafutását, mielőtt a Swansea lecsapott rá, onnan pedig egy szezon után a Brightonhoz került. Utóbbinál fantasztikus munkát végzett, csapata nagyon meggyőző játékot nyújtott, és stabil középmezőnyös együttessé vált. Ez imponáló, de nagy elvárásokkal rendelkező klubnál korábban még nem szerzett tapasztalatot, márpedig ilyen megbízással több Premier League-edző is megégette magát – gondoljunk csak David Moyes manchesteri vagy Roy Hodgson liverpooli edzősködésére.
Potter nagyon óvatosan közelítette meg a feladatot. Már az egyeztetések legelején közölte, hogy egy nagyszabású átalakítás időigényes folyamat, így aztán abban egyeztek meg a vezetőkkel, hogy nyárig mindenképpen kivárnak az értékeléssel. A The Athletic szerint januárban is az Egyesült Államokba utazott a vezetőedző, ahol biztosították róla Boehlyék, nincs veszélyben az állása. A terv az volt, hogy 2023-ra, a katari világbajnokság után Potter is alakíthat a kereten, majd a taktikai elképzeléseinek alapjai is megjelenhetnek a csapat játékán. Ez mostanra lehetetlennek tűnik.
Ez a nem várt krízis tovább lassította a folyamatot, az egyébként a labdarúgóival mindig sokat beszélő és nyugalmat árasztó Potter ugyanis hiába tudta megnyerni magának az öltözőt, ha állandóan variálnia kell a kezdőn és a taktikán. Egy csapatra való sérülttel nem lehet állandóság, az már pedig tényleg csak hab a tortán, ha a vadonatúj igazolás azonnal begyűjt egy piros lapot és három meccsre eltiltatja magát – még akkor is, ha egyébként Joao Félix remekül játszott debütáló meccsén.
A Chelsea-t az előző szezonban sem kímélték a sérülések, a Telegraph szerint a 97 eset messze a legtöbb a topligákat tekintve, és ennek következtében több szakembert is elküldtek az orvosi stábtól. A jelenlegi szezonban azonban még rosszabb lett a helyzet, ráadásul a focisták szerették is az elküldött embereket, így a hangulat tovább romlott. Januárban az új vezetőség teljes átvizsgálást rendelt el.
Mindent átnézünk, hogy megértsük, mi történik. Nehéz konkrétumot találni, mert nincs ismétlődő minta. Nem hajszoljuk őket túl edzésen sem, egyelőre úgy tűnik, csak balszerencsénk van, de megpróbálunk rájönni, merre menjünk tovább
– idézte Pottert a Telegraph az egészségügyi krízis kapcsán.
Mindeközben a vb-szünet után folytatódott a szezon, a legutóbbi hat tétmeccséből hármat elveszített a Chelsea, de abból kettőt a bivalyerős Manchester City ellen. Erre Potter is csak annyit mondott: a legrosszabbkor kellett kétszer is a City ellen játszania az együttesének.
A tulajdonosok viszont a nyáron eltapsolt 287 millió euró után is újra megnyitották a pénzcsapot. Félixet 11 millióért vette kölcsön a Chelsea az Atlético Madridtól, David Datro Fofanáért és Andrey Santosért 12-12 milliót, Benoit Badiashiléért pedig 38 millió eurót fizettek, majd jött az újabb bejelentés: az Arsenal ajánlatára ráígérve 70 millióért elcsaklizták Mihajlo Mudrikot is, de ez az összeg különböző kitételek teljesülése esetén 100 millióig is felkúszhat. Az ukrán szélső volt az új vezetés 14. igazolása.
Már 2019-ben is írtunk róla, hogy Anglia egyik legjobb utánpótlás műhelye Londonban van, amikor pedig büntetésből nem igazolhattak új játékosokat, kivirágzott a csapat. Graham Potter egyébként próbál lehetőséget biztosítani a saját nevelésű játékosoknak, ott van például a 18 éves Lewis Hall, akit a legutóbbi meccseken nem félt játszatni a 60 millió fontért igazolt Marc Cucurella helyén. Csakhogy közben a klubvezetés a fiatalhelyzetet is próbálja elsősorban igazolásokból megoldani, Carney Chukwuemeka, Cesare Casadei, Andrey Santos és Gabriel Slonina mind tinédzserként érkezett a Chelsea-hez.
Márpedig a Telegraph beszámolója szerint utóbbi tendencia miatt a saját nevelésű játékosok szülei és ügynökei aggódni kezdtek, fennáll a veszélye, hogy sokkal nyitottabban fogadják majd más csapatok ajánlatait. Todd Boehlyék terve egy fiókcsapat, ahová kölcsön tudnák adni a jövő reménységeit, de egyáltalán nem biztos, hogy erre alkalma nyílhat a klubnak, ha a többség inkább máshol próbál szerencsét.
Itt tart kevesebb mint két évvel a BL-győzelem után a Chelsea, amely péntek este jelentette be az újabb igazolását: a PSV szélsőjét, Noni Maduekét szemelték ki. Az új vezetőség legnagyobb gondja, hogy egyszerre kellene minden krízist megoldani, ráadásul látszólag mindegyiket ugyanazzal az eszközzel: pénzzel. Amikor végre valamire megoldással szolgálnának, csak újabb gondot teremtenek, mintha Boehlyék kezében egy Chelsea alakú Rubik-kocka forogna, de mivel mindig csak az egyik oldalára koncentrálnak, soha nem áll össze egy egésszé a kép.
Egyelőre nehéz elképzelni, hogyan mászhatna ki a gödörből a klub, igaz, alighanem ugyanitt tartana Thomas Tuchellel is. Míg nem jön valami pozitív fordulat, marad a szurkolók tehetetlen dühe és világos üzenete, amit a Stamford Bridge-en énekelnek:
We want our Chelsea back!
