Ezzel a kezdőcsapattal harcolta ki a Bajnokok Ligája csoportkörét a Viktoria Plzen. A névsor kakukktojása a kolumbiai John Mosquera, rajta kívül mindenki más cseh labdarúgó. Ahogy a találkozó négy cserejátékosa közül ketten, a többiek pedig szlovákok voltak. Becserélhette volna a szintén honi vezetőedző, Michal Bilek más náció tagjait is, a padon ült brazil, szenegáli és benini játékos is, de ettől még tény, hogy a klub történetének negyedik BL-csoportkörbe jutását zömmel cseh focisták harcolták ki.
A Viktoria kerete csak magyar szemmel tűnik meglepőnek, a cseheknél nem számít kivételesnek, mivel a liga valamennyi résztvevője hasonló mentalitással irányítja a csapatát. Ez a hozzáállás a válogatottnak is hasznára van, Csehszlovákia 1992-es felbomlása óta mindegyik Európa-bajnokságon ott volt az együttes, sőt egy bronz- és egy ezüstéremig is eljutott. Klubfutballjuk rendszeresen kinevel tehetséges játékosokat, a topbajnokságokban most is találni, elég a West Hamet erősítő Tomas Soucekre, a Torinónál légióskodó David Zimára vagy a Leverkusen reménységének tartott Adam Hlozekre gondolnunk.
Az UEFA módosítását megelőzően még alanyi jogon indulhatott a BL-ben a cseh liga bajnoka, amely azóta visszakerült a selejtezők körforgásába, de a zömmel hazai játékosokra támaszkodó plzeni brigád a Ferencvárost búcsúztató Qarabagot is lelépve odaért a főtáblára. Pedig a Viktoria nem számít az ország kirakatcsapatának, inkább ékes példája annak, hogyan érhető el hosszú, tudatos építkezéssel az, amiről a magyarok jobbára csak álmodnak.
Egy klub, amely száz év jojózás után került BL-be
Az egyesületet 1911-ben alapították, ugyanolyan vasutasklubként jött létre, mint itthon a Debrecen és a BVSC. Sokáig amatőrökként kergették a labdát, de 1929-ben a vezetőség arra az elhatározásra jutott, hogy a profi ligát kell megcélozni, mert ez a jövő. A második idényben már fel is jutott a Viktoria elődje a csehszlovák élvonalba. Ennek ellenére nem számított meghatározó együttesnek, igazi jojó-csapattá vált, ahogy az angolok hívják, azaz hol kiestek, hol feljutottak. Egészen a hetvenes évekig nem tudta megvetni a lábát az élvonalban a Plzen, akkor is a Skoda szponzori támogatása kellett hozzá.
A kétezres évek elején úgy tűnt, nagy fordulat állhat be, mivel az olasz Fotball EAST Ltd. cég megvette a klubot, de ez is kudarcba fulladt. Egyrészt az olaszok minden tehetséget eladtak a prágai csapatoknak, olyan ígéretes fiatalokat elengedve, mint Pavel Nedved és Petr Cech, másrészt a minőségi érkezők hiányoztak, így aztán egy biztató ötödik hely után a plzeni csapat 2002-ben kiesett az első osztályból. Ezután került újra cseh kezekbe az egyesület a Skoda segítségével, mely kulcsfontosságú anyagi támogatást nyújtva stabilizálta a klubot. A stadion felújítása után sikeresen vissza is került az élvonalba a Viktoria, amely aztán 2005-től apró lépésekben, a környékbeli zóna belső piacát kihasználva jobbnál jobb igazolásokkal lépegetett előre.
Vrba érdemei közé tartozott, hogy egyrészt sok gólt hozó támadófutball alapjait tette le, másrészt a fiatalitást maga elé kitűző Sparta Prahától is elcsábított remek játékosokat. Daniel Kolár, David Limbersky, Jan Rezek és a később minden idők legjobb plzeni játékosnak megválasztott Pavel Horváth is így került a klubhoz. Ez a rutinos mag adta meg az alapjait annak, hogy nyugodt körülmények között megerősítsék a csapatot, ezért lecserélésük is zökkenőmentessé válhatott.
Eközben Tomás Paclík vezetésével új, tőkeerős tulajdonosa lett az együttesnek, ennek köszönhetően meg tudta tartani értékeit a Viktoria, és a 2010-2011-es kiírásban a klub történetének első bajnoki címét nyerték Vrbáék. A cseh bajnok nem vallott szégyent Európában sem, kétszer is BL-csoportkörbe jutott, a sikeredzője pedig csak azért hagyta el a csapatot 2013 decemberében, hogy a cseh válogatott szövetségi kapitánya legyen.
A nemzetközi sikerek után szerzett pénzt azonban nem herdálta el a Paclík-féle vezetőség, hanem arra használta, hogy a klub létesítményeit fejlessze, jobban bevonja a szponzorokat. Az új ötletek felhasználása is a vezetőség erényei közé tartozott, ilyen volt például a sörösdoboz formájú kispad, ami látványos utalás volt arra, hogy a klub egyik fő támogatója a Pilsner Urquell sörgyár.
Persze szakmai sikerek nélkül ezek mit sem értek volna, az elmúlt 12 szezonban hat bajnoki címet nyert a Viktoria Plzen, és egyetlen alkalommal csúszott csak le a dobogóról. Nehéz azonban megfogni a sikerek titkát, mert Vrba távozása után évente cserélt edzőt a csapat – jellemzően a nemzetközi kupákból történő kiesést követően. Legutóbb Adrián Guľa húzott le másfél szezont a kispadon, de régóta keresgélte új sikeredzőjét a Viktoria, míg a mostani BL-bravúrt tető alá hozó Bilekre rátalált. Egyébként ezzel a kinevezéssel sokat kockáztatott a vezetőség, mert a cseh válogatott szövetségi kapitányaként nem emlékeznek rá szívesen az emberek, így aztán ellenséges szurkolói hangulatban kellett bizonyítania.
Az edzők ugyan sűrűn cserélődtek, de eközben a klub olyan struktúrát hozott létre, amely elbírta azt is, hogy nem minden évben jutott nemzetközi kupában főtáblára a csapat.
Ennek a tudatos, piaci alapú gazdálkodásnak az eredménye, hogy még azt is simán átvészelték, amikor a klub elnöke személyes okokra hivatkozva távozott az előző idényben.
„Tizenegy éven át építettük a klubot Adolf Sádekkel, partnerek voltunk a vezetés során. Amikor a klub jövőjéről döntöttem, ő volt számomra az egyetlen lehetőség, amely garanciát jelent a folytonosságra – mondta Páclík decemberi távozásakor. Az újdonsült vezető pedig nem hazudtolta meg korábbi partnere szavait. A 2021-2022-es szezont értékelő interjújában megkapjuk a választ arra, hogyan tudott apró lépésekben 2010 óta folyamatosan fejlődni az egyesület, és mi is pontosan az a megkezdett út, amit folytatni kell.
A céljainknak semmi köze nincs a megnyert trófeákhoz. Nem egy szezonra tervezünk. Olyan stratégiai partnereket keresünk, akik hosszú távon segítik a Viktoria Plzent. Ez az állandó célom, és az a felelősségem elnökként, hogy ilyen társakkal biztosítsam a jövőt
– ismertette állásfoglalását Sádek a klub honlapján.
Ennek a rendkívül kimért, patikamérlegen kiszámolt döntéshozatali képességnek köszönheti a Viktoria Plzen, hogy még mindig felveszi a versenyt a jóval tehetősebb prágai ellenfelekkel szemben is. Ludek Mádl Sádekről írt elemzésében úgy fogalmaz, „ha olyan vezetői lennének az együttesnek, mint a fővárosban kávézgató igazgatók, már rég nem tartozna a bajnokság élvonalához a klub” – miközben a cseh sajtó a Qarabag elleni visszavágó előtt azzal volt elfoglalva, hogy nemzetközi csoportkörös szereplés nélkül alighanem új tulajdonost kellett volna keresni, mert elfogyott az egyesület tartaléka.
Akárhogy is, a Viktoria Plzen végül megcsinálta idén, amire vágyott és bejutott a BL-be. Sok eredménnyel nem kecsegtet ugyan a C csoport, amelyben a Bayern, Inter, Barcelona trió lesz az ellenfél, viszont ilyen sztárcsapatokkal érkezévésel biztosan telt ház lesz majd. Ez pedig újabb komoly bevételt jelenthet.
A cseh bajnokság
Nemcsak a Viktoria működik hasonló elvek mentén, de a BL-csoportkörös címvédő példája mutatja be legjobban a csehek hozzáállását a klubfocihoz. A Konferencia Liga-selejtezőkben a második körben búcsúzó Sparta Prahában, valamint a play-off párharcban csoportkörbe jutó Slavia Prahában egyaránt hat-hét cseh játékos került a kezdőbe.
Csehországban a klubok belátták, az egyetlen megoldás, ha helyi labdarúgók mellé igyekeznek néhány minőségi játékost beilleszteni. Ezzel a filozófiával nemcsak a szurkolók szimpátiáját könnyebb elnyerni, hanem a módszer a válogatottat is segítheti. A cseh futballisták ugyanis több játékidőhöz jutnak a bajnokságban, ha pedig jobb ligákba is eljutnak, ott még komolyabb szintű mérkőzéseken szerepelhetnek.
Az átigazolások tekintetében a szomszédos Német- és Lengyelországba is könnyen eladhatók játékosok, az utóbbi években pedig egy egészen ígéretes generáció is összejött – Hollandiát a Puskás Arénában kiejtve negyeddöntőig menetelt a cseh válogatott a 2021-re halasztott Európa-bajnokságon.
Ennek a futballkultúrának eredménye az, hogy jönnek szép számmal játékosok, miközben nem szórják őrült módjára a pénzt, sőt a labdarúgók értékesítéséből tartják fent a csapatokat is. E mellé pedig eredmény is párosul, hiszen
- a jelenlegi szezonban csoportkörbe jutott egy-egy csapat a BL-ben és az Európai Konferencia Ligában is,
- az előző szezonban a Slavia Praha csoportmásodikként, a Sparta Praha Európa Ligából csoportharmadikként átkerülve jutott az EKL egyenes kieséses szakaszába,
- 2020-ban mindkét prágai csapat Európa Liga-főtáblára került, legutóbb a 2019-2020-as szezonban fordult elő, hogy nem találtunk két cseh klubot a nemzetközi kupák csoportkörben, de a Slavia azért ott volt a BL-ben a 32 között.
Ugyanakkor fontos azt is felmérni, ki mit tart eredménynek. Magyarországon hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egyedül a bajnoki cím vagy a BL-főtábla számít sikernek. A Slavia Prahánál a közelmúltban nem sikerült jól a bűvészkedés az igazolásokkal, végül kínai befektetők segítségével stabilizálták a klubot. Ezt is eredményként tudták elkönyvelni, hiszen az egyesület jövője biztosítva lett. A jelenlegi szezonban a Konferencia Ligában bizonyíthat majd a csapat.
Összességében Csehországban találtak egy olyan belső piaci vérkeringést, amely egészséges versenyt teremtett, ráadásul a földrajzi és kulturális közelségek miatt fölfelé tudnak áramolni a labdarúgók. Ennek köszönhetően mindenki megtalálja a számára ideális csapatot, szintet tud lépni, amikor szüksége van rá, és fel tud építeni úgy egy karriert, hogy nem tűnik elérhetetlennek, hogy BL- vagy EL-meccseken lépjen pályára. A Viktoria Plzen rá a bizonyíték.
