A portugál futballnak olyan korszakos zseniket köszönhetünk, mint Eusébio, Luis Figo vagy Cristiano Ronaldo, miközben a válogatott rendszeresen az esélyesek közé tartozik a nagy tornákon, 2016-ban pedig az eddigi legnagyobb sikerüket aratták az Európa-bajnoki győzelemmel. Mindezek ellenére a klubcsapataikat sokszor csak egy kézlegyintéssel elintézik annak ellenére, hogy az FC Porto Bajnokok Ligáját is nyert José Mourinhóval 2004-ben, míg az Európa Ligában 2011-ben portugál házidöntőt rendeztek (akkor is a Porto győzött).
A bajnokság színvonala valójában sokkal jobb annál, mint amekkora figyelmet kap a Primeira Liga. Elég az európai szövetség (UEFA) koefficienslistáját megnézni, amelyen a hatodik helyen áll Portugália, a francia kluboknak lassan már figyelniük kell arra, nehogy kicsússzanak a legjobb ötből és lemaradjanak az azzal járó előnyökről. A jelenlegi BL-szezonban a Benfica és a Sporting is bejutott a legjobb 16-ba, ráadásul a Portónak is volt esélye erre, a saját kezében volt a sorsa, ám a záró fordulóban a spanyol bajnok Atlético Madrid kifogott rajta. Ez csupán a harmadik olyan kiírása a BL-nek, amikor két portugál klub is nyolcaddöntőbe jutott, arra még nem volt példa, hogy három gárda is túlélje a csoportkört.
A Porto és a Benfica nemzetközi jelenlétéhez hozzászokhattunk már, 2002-től kezdve egészen tavalyig ez a két csapat osztotta le egymás közt a portugál bajnoki aranyérmeket. A Sporting hiába kapcsolódott be többször is a versenyfutásba, sokszor meg kellett elégednie a második hellyel, sőt, előfordult, hogy csak a hetedik helyen zárta a szezont. Két éve a BL közelében sem volt, rosszabb gólkülönbsége miatt ugyanis lecsúszott a dobogóról. Ám az ezt követő idényt váratlanul megnyerte, így – 19 évnyi várakozás után – ismét bajnoki címet ünnepelhetett.
A siker kovácsa az a Rúben Amorim, aki mindössze három hónapig volt élvonalbeli tréner, mielőtt a klub kinevezte volna vezetőedzőnek.
Egy villámkarrier
Amorim egy szép játékospályafutást mondhat magáénak. A középpályás Lisszabonban kezdett focizni, ahol a Benfica akadémiáján is megfordult, profi játékosként pedig a Belenensesben mutatkozott be. 23 éves korára annyira jó futballistává érett, hogy a Benfica újra szerződtette, immár a felnőttek közé. Két, kölcsönben eltöltött idényt leszámítva kilenc éven át szolgálta a fővárosi klubot, ezalatt három bajnoki címet, öt Ligakupát és egy Portugál Kupát nyert. A válogatottban is be-becserélték, két vébén is szóhoz jutott, összesen 14-szer képviselte a címeres mezt.
Miután 2016 nyarán visszatért a katari al-Wakrah csapatából, egyetlen meccsen sem lépett pályára, ezért 2017 áprilisában 32 évesen visszavonult. Nem lógatta azonban sem az orrát, sem a lábát, rögtön két képzésbe vetette bele magát: edzőnek tanult és pszichológiát is hallgatott. Másfél év sem kellett hozzá, hogy munkába álljon, 2018 júliusában a harmadosztályú Casa Pia trénere lett. Élete első szezonja azonban nem volt botrányoktól mentes, mivel a szükséges papírjai még nem álltak rendelkezésre ehhez a munkához.
Az eltiltást ugyan utólag eltörölte a szövetség, de Amorim inkább lemondott a posztjáról a balhé miatt, a Casa Pia pedig mindezek ellenére is feljutást ünnepelhetett a szezon végén. A botrányhősnek a Benfica ajánlotta föl ezután, hogy az U23-as csapat edzője legyen, de amikor májusban találkoztak a felek, hogy aláírják a papírokat, a szakember váratlanul meggondolta magát és nem fogadta el a felkérést.
Egészen 2019 szeptemberéig eltartott, míg újra munkába állhatott – ezúttal már érvényes edzői képesítéssel ült le a Braga tartalékcsapatának kispadjára. Ez a kinevezés döntő fontosságúnak bizonyult, mivel a nyolcadik helyen szerénykedő első csapat éléről decemberben menesztették Ricardo Sá Pintót, és a vezetőség ideiglenesen Rúben Amorimot kérte fel a pótlására. A váltás jobban bevált, mint azt bárki gondolta volna:
- debütálásként a Braga 7-1-re intézte el a Belenensest,
- 65 év után a csapat győzni tudott a Benfica otthonában,
- és mindössze három héttel Amorim bemutatkozása után Ligakupát nyert a Porto legyőzésével.
A koronavírus-járvány miatt felforgatott szezonban összesen 13 mérkőzésen irányította a Bragát, ezekből viszont csak két találkozón kapott ki: Steven Gerrard Rangersétől az Európa Liga nyolcaddöntőjének oda- és visszavágóján. A Portugáliában tíz győzelmet arató és egy döntetlent játszó edző tündérmeséje még varázslatosabb lett, mivel három hónap után a Sporting szerződtette 2020 márciusában, azaz 35 évesen az ország egyik legnagyobb klubjának kispadjára ülhetett le.
Bem-vindo à tua nova casa, Rúben Amorim! 🤝🦁 #BemVindoAmorim pic.twitter.com/jby7ZfOLHR
— Sporting CP (@SportingCP) March 5, 2020
Még ennél is elképesztőbb, hogy
Ekkor már csak 11 meccs maradt a szezonból, amely alatt nagy csodát nem tehetett. Bekormányozta a csapatot a negyedik helyre, de emellett két fontos érdemet tulajdonítanak Amorimnak: egyrészt több ifit is elkezdett beépíteni, másrészt egyértelművé vált, mit akar játszani a Sporting. Utóbbira rengeteget panaszkodtak a szurkolók a számos edzőváltás miatt, és az sem segített, hogy a topligák előszeretettel vitték el a legjobb játékosokat. Olyan kaliberű labdarúgók távoztak, mint Raphinha, Bas Dost vagy Bruno Fernandes.
Amorim azonban nagyon határozott elképzeléssel állt munkába. Pontosan tudta, hogy mit akar látni a pályán, ez pedig ahhoz vezetett, hogy 2020 nyarán komolyan átalakult a játékoskeret. Wendel, Marcos Acuna, Jeremy Mathieu és Matheus Pereira mellett több meghatározó labdarúgó is távozott, de az új edző tudta mit csinál. A kapusgondokat Antonio Adán megszerzésével oldotta meg, kölcsönvette Joao Máriót az Intertől, Pedro Porrót pedig a Manchester Citytől. Zouhair Feddallal a védelem teljessé vált, a középpályára elhozta a Bragából ismert Paulinhót, de talán a legnagyobb fogása Pedro Goncalves volt, aki azonnal gólkirályi címet nyert 23 találattal.
Az átalakított Sportingnak kellett egy kis idő, amíg összerázódott, így aztán a LASK ellen kiesett az Európa Liga selejtezőjében. Hónapokkal később azonban senki sem emlékezett már erre, mert ligacsúcsot döntve 32 bajnokit veretlenül vívott meg Amorim együttese.
Vaskéz és aranyszív
A Sporting sikerkovácsa nem szívesen szerepel a nyilvánosságban, ezért a személyiségéről is keveset tudni. A Bola egyik interjújában azonban röviden, tömören megmagyarázta a sikerei titkát Deritson Lopes, aki még a Casa Piában volt a játékosa.
Vaskezű, de a szíve aranyból van. A pályán rengeteget vár el a játékosaitól, de azon kívül rendkívül támogató
– mondta Lopes, akit még anyagilag is támogatott edzője, amikor a koronavírus-járvány alatt fizetés nélkül maradt.
A pszichológiai tanulmányok egyértelműen a javát szolgálják, a futballisták nyilatkozataiból leszűrhető, hogy remekül bánik az emberekkel. Játékosai rendszeresen kiemelik, mennyire egyszerűen, érthetően kommunikál velük, így aztán azt is elnézik neki, hogy rettentő szigorú az edzések és a mérkőzések során.
Amorim taktikája ezért nem is bonyolult, a Sporting 3-4-3-as felállásban játszik az irányításával. A bajnoki címet érő idényben három középhátvédjéhez nagyon fontos lépés volt Porro kölcsönvétele, valamint a 18 éves Nuno Mendes felhozatala. Ezzel a két szárnyvédő kérdése is megoldódott, középpályán pedig Joao Mário és a kölcsönből visszatérő Joao Paulhinha beépítése telitalálatnak bizonyult – utóbbi a Bragánál már volt a játékosa. A jelenlegi szezonban Joao Máriót és Mendest is pótolni kellett, de a szerepkörök ugyanazok maradtak, a címvédő stratégiája így nem változott.
A Sporting játékának érdekessége, hogy védekezéskor nagy a távolság a csapatrészek között. Az öt védő nem csatlakozik a presszinghez, miközben a középpályások és a csatárok az ellenfél térfelén is letámadnak a labdáért. Ez arra szolgál, hogy felívelésre kényszerítsék az aktuális ellenfelet, így az öt védő hátul hagyásával jó eséllyel megnyerhetők a párharcok. Amennyiben felpasszolják a labdát az egyik támadónak, az egyik védő azonnal kilép rá, hogy már átvenni is nehéz legyen a labdát. Ha mégis beszorul Amorim csapata, a két középső középpályás ad stabilitást, illetve és a szélső támadók lépnek vissza segíteni, lényegében 5-4-1-re változik a felállás, de ez már valóban extrém helyzetnek számít.
Amikor nem kontrából támad, akkor türelmes labdajáratással építkezik a Sporting. Az elsődleges szempont, hogy középen passzolgatva szűken játsszon a csapat. Ehhez a középhátvédek is felléphetnek, mert elég szabadságot kapnak. Eközben a két szárnyvédő felfutásával üres területek alakulhatnak ki a széleken, és mivel a szélső támadók is befelé lépnek, az ellenfél fókusza is középre terelődik. Előfordul, hogy a középcsatár lép vissza hamis kilencesként, hogy a másik két támadó számára alakuljon ki hely. Jellemzőbb viszont, hogy a középpályán létszámhátrányba kerülő Sporting középcsatára azért lép vissza, hogy a mélységi irányítót kivegye a játékból.
Amorim módszere fényesen bevált. Első teljes szezonjában a harmadik hely elérése volt a kitűzött cél, ehhez képest megnyerte a bajnokságot. A jelenlegi szezonban 17 bajnokiból tizennégyet megnyert a Sporting (két döntetlen és mindössze egy vereség mellett), miközben meccsenként 2,12 xG-t (várható gólt) és 6,2 kaput eltaláló lövést átlagol. Az ellenfeleknek a legkevesebb xG-t engedélyezte eddig a szezonban (12,8-at).
A Bajnokok Ligájában viszont azt láthattuk, hogy az Ajax játékával semmit sem tudott kezdeni ez a taktika, ugyanakkor a Besiktast gond nélkül le lehetett vele győzni kétszer is. A vízválasztó a Dortmund elleni két meccs volt, ezek mindkétszer kiegyenlített játékot hoztak, és felváltva nyertek a csapatok.
Amorim a hazáját villámgyorsan meghódította, de Európát aligha fogja a mostani szezonban, a BL-ben a Manchester City ellen kevés esélye van még a portugál bajnoknak. A Porto elleni bajnoki küzdelem viszont rendkívül izgalmasnak tűnik.
