Nemzetközi foci

Nem ő lesz az új Pirlo, de a Milan már azzal is jól járt, hogy megragadta a második esélyt

GIUSEPPE COTTINI / NurPhoto / NurPhoto via AFP
GIUSEPPE COTTINI / NurPhoto / NurPhoto via AFP

A tündérmesék miatt van

– ezzel a mondattal leplezte le az átigazolását 2020 szeptemberében Sandro Tonali, aki a fent említett szöveg mellé olyan fotót mellékelt, amelyen gyerekként Milan-mezben látható.

A mai futballról sok minden elmondható, de arra a legritkább esetben látunk példát, hogy egy játékos az érzelmeire hallgatva döntsön a pályafutásával kapcsolatban. Márpedig Tonali esetében pontosan ez történt.

„Tudtam, hogy az Inter ügyvezető igazgatója, Beppe Marotta nagyon szerette volna Tonalit, és a csapat edzője, Antonio Conte is jó véleménnyel volt a játékosról, akinek az ügynöke megegyezett a klubbal. Határozott szándéka volt, hogy az Interhez igazol, de aztán telt-múlt az idő, és a milánóiak nem tettek semmilyen konkrét lépést, hogy nyélbe üssék az átigazolást.

Aztán ahogy a Milan elkezdett érdeklődni iránta, onnantól a srác teljesen be volt sózva, nem is akart meghallgatni semmilyen más ajánlatot. Régóta jó a viszonyom a Milannal, úgyhogy Paolo Maldini technikai igazgatóval nagyon gyorsan megegyeztünk

– mesélte a Brescia tulajdonosa, Massimo Cellino, hogyan tette le a voksot végül a nagyon kapós Tonali imádott klubja mellett.

Mivel az olasz klubelnökök és tulajdonosok híresen erősek nagyotmondásban, érdemes fenntartásokkal kezelni a sztorit, de Cellino elárulta, 2020 januárjában a Barcelona 65 millió eurós ajánlattal környékezte meg Tonali miatt, sőt a Manchester United is jobb pénzt ajánlott a játékosért, mint a Milan, de a középpályás hajthatatlan volt, a szíve a piros-feketékhez húzta.

Amikor Tonali a Brescia ifjoncaként berobbant az olasz futballba, posztja és hajviselete miatt az új Andrea Pirlóként kezdték el emlegetni, ráadásul a párhuzamot csak erősítette, hogy Pirlo is a Bresciából indult el azon az úton, amely végén minden idők egyik legelegánsabb, legpengésebb középpályása vált belőle.

Tonali 17 éves volt, amikor az akkor még másodosztályú Bresciában lejátszotta első meccsét a felnőttek között, majd a következő idényben máris vezérré lépett elő, 34 meccsen három gólt szerzett, hetet pedig előkészített, és mivel a Brescia megnyerte a Serie B-t, 2019 nyarán már Serie A-játékosnak mondhatta magát.

Bár a Brescia csak átszállójegyet váltott az élvonalra, mivel a koronavírus-járvány által súlyosbított 2019-2020-as idényben utolsó előttiként zárt, Tonali egy szinttel feljebb is hozta magát, egy góllal és hét gólpasszal tette le a névjegyét.

Első élvonalbeli idényében is ki tudta domborítani erősségeit, azt

  • hogy okosan helyezkedik, megkönnyítve ezzel a társak dolgát;
  • hogy jól cselez, és ezt kihasználva könnyen belép az ellenfél által szabadon hagyott területekre;
  • hogy gyorsan és jól ismeri fel a játékhelyzeteket, ahogy Mocsai Lajos mondaná, jó az elővételezési képessége;
  • hogy nagyon jól fedezi a labdát, így a rázós helyzetekben sem esik pánikba,
  • és hogy az állított labdás szituációknál igazán veszélyes tud lenni.

Első Serie A-gólja egy látványos szabadrúgás után született:

Bár sokan az új Pirlót látták benne, Tonalinak a Carlo Ancelotti-féle Milan egy másik emblematikus alakja, Gennaro Gattuso volt az idolja, akit a csapat szurkolói imádtak megalkuvást nem tűrő harcmodora miatt, az ellenfelek viszont általában őt pécézték ki először a folyamatos pattogása miatt. Tonali sokkal kevésbé forrófejű a pályán, mint amilyen Gattuso volt, cserébe viszont kellően tisztelettudó: amikor a Milan leigazolta, felhívta nagy kedvencét, hogy engedélyt kérjen tőle arra, hogy a korábban általa viselt 8-as mezszámot megörökölje.

Mivel a Milan finoman szólva sem állt veretesen anyagilag, Maldini és Cellino úgy egyezett meg, hogy a Milan 10 millió eurót fizet, hogy kölcsönvegye egy évre Tonalit, de a szerződésben szerepelt egy olyan kitétel is, hogy 2021 nyarán további 20 millióért a játékost végleg megszerzi a hétszeres BEK/BL-győztes.

Ehhez képest 2021 tavaszán már olyan pletykáról lehetett olvasni olasz oldalakon, hogy a Milan mégsem veszi meg Tonalit, aki megy vissza a Bresciába.

Első milánói évében minden sorozatot számolva 37 meccsen összesen 2023 percet (átlagban nagyjából ötvenötöt) játszott, de gólja és gólpassza nem volt. Sokszor csak kereste a helyét, a passzai nem ültek, és valószínűleg a Milan-drukkerek nagy része egyetértett Stefano Pioli edzővel,

aki a 4-2-3-1-es rendszerben az erőtől duzzadó, az egész pályát bejátszó Franck Kessiét, valamint a 2019-es Afrika Kupa legjobbjának választott, labdabiztos és párharcerős Ismael Bennacert favorizálta védekező középpályásként.

Ne felejtsük el, Tonali mindössze 20 évesen lett a szezont végül második helyen záró, és ezáltal a BL-be hosszú évek után visszatérő Milan játékosa, és bár a klub egyelőre messze van az Ancelotti-éra presztízsétől, mégis más kávéház, mint a Brescia. Úgy tűnik, a Milannál sem felejtették el, hogy nem kell elhamarkodottan ítélkezni, és végül úgy döntöttek, újragondolják a Bresciával kötött szerződést, de megtartják Tonalit. A Milan nyáron az eredeti megállapodásban szereplő 20 millió euró helyett 6,9 millió fizetett a Bresciának, amely még további 3 milliót kasszírozhat különféle bónuszok formájában.

Az új idényt úgy kezdte a Milan, hogy Bennacer és Kessié sem állt Pioli rendelkezésére, így Tonali a kezdőben találta magát, és az első négy fordulóban olyan teljesítményt nyújtott, hogy egyelőre kirobbanthatatlannak tűnik.

A Milan idénybeli első hazai meccsén 4-1-re verte a Cagliarit, és bár a mérkőzés után a duplázó új fiú, Olivier Giroud kapta a legtöbb virtuális vállveregetést, Tonalinak is kijutott a dicséretekből, hiszen egy szenzációs szabadrúgás révén megszerezte első gólját a Milan mezében.

És hogy a vele kapcsolatban újra és újra előbukkanó pirlózásra ráerősítsen, a gólja kísérletiesen hasonlított Pirlo első milanos találatára: szabadrúgásból, a 16-os környékéről, a sorfal fölött a rövid felsőbe.

„Az összehasonlítás onnan indult, hogy ugyanolyan volt a frizuránk. Nem zavar, de nem illik rám, mivel mások vagyunk a pályán, és Pirlónak jobbak a képességei, nem is tudom, ki az, aki fel tudna nőni hozzá” – nyilatkozta Tonali két éve.

Természetesen a 2006-ban világbajnok, a Milannal kétszeres BL-győztes Pirlót is megkérdezték, hogy látja Tonalit.

Szerintem nem hasonlít rám, sokkal összetettebb játékos, mind támadásban, mind védekezésben. Nem mondanám az utódomnak, mert más stílusban játszik, de biztos vagyok benne, hogy nagyszerű futballista lesz belőle

Tonali azt mondta, amikor meghallotta, hogy Pirlo összetettebb játékosnak tartja, teljesen lefagyott, és szóhoz sem jutott.

„Csak annyit tudok mondani erre, hogy köszönöm neki. Vannak dolgok, amiket szeretnék eltanulni Pirlótól, például a milliméterpontos indításait, mert egyelőre a rövid passzokban sokkal jobb vagyok”.

A BBC-nek nyilatkozó olasz újságíró, Erica Baselli szerint Tonali erőteljesebb és dinamikusabb, Pirlo viszont kreatívabb, ami azonban közös mindkettőjükben, hogy gyerekként is magabiztosak voltak, hogy az öltözőben imádnak viccelődni, a magánéletben viszont zárkózottak.

A Milan első idei rangadóján, a Lazio ellen Tonali a második gólnál megvillantotta a benne rejlő Pirlót: ahogy a saját 16-osa elől, a sűrűjéből kivette a labdát, és egy zseniális meglátással indította a félpályánál tanyázó Ante Rebicet – aki aztán gólt rúgatott Zlatan Ibrahimoviccsal – az tényleg olyan volt, mintha a középpálya szenvtelen arccal varázsoló maestróját láttuk volna.

A Maurizio Sarri által irányított rómaiak ellen Tonalinak mind a négy csele sikeres volt, két kulcspassza volt és egy nagy helyzetet is előkészített, de azt is megmutatta, milyen, amikor Gattuso-üzemmódban pörög, kilenc párharcot nyert, négy labdát szerzett és kétszer szerelt.

A Milan-drukkereket meggyőzték a számok, és Tonalit választották a meccs legjobbjának, a Twittert pedig elárasztották azok a fotók, amelyek viccesen illusztrálták, mekkora a különbség a tavalyi és az idei Sandro között.

A Cagliari és a Lazio elleni bajnoki között Tonalinak az U21-es válogatottnál volt jelenése, és a Luxemburg elleni Eb-selejtezőn először viselhette a csapatkapitányi karszalagot, amit azzal ünnepelt, hogy mindhárom gól előtt ő volt az előkészítő.

Bár négyszer már a felnőttválogatottban is játszott, a posztján a rangsorban egyelőre többen is előtte vannak, köztük az a Manuel Locatelli, akivel az előző fordulóban, a Juventus elleni rangadón szembetalálkoztak a pályán.

Tonali a Juve ellen is a Milan egyik legjobbja volt, 92 százalékos pontossággal passzolt, az ő szögletéből fejelte Rebic az egyenlítő gólt, volt négy pontos indítása, két helyzetet alakított ki, megnyert hét párharcot, és hétszer szedte össze az ellenfél által elveszített labdát. A Locatelli elleni párharcot egyértelműen a Milan játékosa nyerte, több labdaérintése volt, pontosabban passzolt, főszerepe volt a Milan góljában, és végig jóval aktívabb, agilisabb volt, mint Eb-győztes kollégája.

„Tisztában vagyok vele, hogy ha meghozom a szükséges áldozatokat, akkor a világ legjobbjai közé kerülhetek. Még a felét sem értem el annak, amit a fejembe vettem, de elég jónak érzem magam ahhoz, hogy végül megcsináljam” – nyilatkozta Tonali még akkor, amikor a Brescia játékosaként felhívta magára a Serie A-csapatok figyelmét.

Az önbizalma már akkor is rendben volt, eddigi idei teljesítménye alapján pedig a Milannál megnyugodhatnak, ha nem is találták meg az új Pirlót, de Tonali megragadta a második esélyt, és végre megérkezett a klubhoz.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik