A Bajnokok Ligája hivatalosan az 1992–93-as szezontól váltotta fel a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (BEK) és lett a klubfutball legrangosabb tornája. A sorozat az elmúlt közel harminc év alatt számtalan kisebb-nagyobb ráncfelvarráson esett át mind a lebonyolítás, mind a résztvevők, mind a kvalifikáció tekintetében.
Bevezették a csoportkört, emelték a létszámot, bevezették, majd hamarosan meg is szüntették a második csoportkört, az utóbbi időben pedig leginkább arra koncentrálnak a szervezők, hogy a legjobbaknak feltétlenül biztosítsák az indulást. Ma már ott tartunk, hogy a főtábla 32-es mezőnyének felét a négy legjobb bajnokság (angol, spanyol, német olasz) négy legjobb csapata adja, amelyeknek selejtezniük sem kell.
Mostanra már a gyakorlatban lehetetlen lenne, hogy a Manchester United Zalaegerszegre vagy Budapestre jöjjön selejtezni, de például Pep Guardiola is az első hivatalos tétmeccsét a Barcelona kispadján (és a profi futballban) Lengyelországban, a Wisla Kraków ellen vívta a BL-selejtezőben. Ez ma már szintén elképzelhetetlen.
A topbajnokságok élcsapatainak kiszolgálása a minél magasabb profit miatt az Európai Labdarúgó Szövetségnek is érdeke, ám ebbe a helyzetbe a nagy klubok, és az őket tömörítő érdekvédelmi szervezet az évek során bele is kényszerítette az UEFA-t.
Egyelőre ugyanis az európai szövetség dönt abban, miként osztja szét a pénzt a BL-ben versengő klubok között, és mennyit tart meg magának. A nagyok már régóta szeretnének ezen változtatni, nagyobb részt követelnek maguknak a profitból, mivel végtére is ők termelik azt meg.
Az UEFA legutóbbi, márciusi igazgatósági ülésén már tárgyalták a BL reformját, amelyet a 2024-2025-ös szezonnal vezetnének be. Ekkor kötik meg ugyanis az új tévés szerződéseket, amelyek a Bajnokok Ligája bevételének oroszlánrészét adják. A tévés szerződések mellett 2024-ben a két fél közötti egyetértési nyilatkozatot is megújítják, amelyben szintén rögzítenék, hogy a nagyoknak még az eddigieknél is több jár.
Hogy a feltétlen egyetértés nincs meg a felek között azt jelzi, hogy a márciusi ülésen végül elhalasztották a szavazást a reformról.
Az UEFA nagy terve: a svájci modell
Bár az érdekek szemmel láthatóan eltérőek, két fő pontban mindkét fél egyetért:
- a jelenleginél jóval több BL-meccset rendezzenek egy szezonban,
- és a legnagyobbak minél többször csapjanak össze egymással
Ahhoz, hogy mindkét kritérium teljesüljön, az UEFA az úgynevezett svájci modellnek megfelelően alakíthatja át a lebonyolítást. Ezt a formulát klasszikusan olyan bajokságokra találták ki, ahol túl sok résztvevő van ahhoz, hogy mindenki mindenkivel megmérkőzzön. Csapatsportokban nem jellemző a használata, de a különböző változatai az elmúlt évtizedekben kedvelt lebonyolítási formává váltak – például sakktornákon. A lényege, hogy a bajnokság egy pontjáig körmérkőzéses rendszerben játszanak, majd a bent maradók egyfajta rájátszás formájában tovább meccselnek.
A 36 résztvevő a sorsolást követően összesen tíz-tíz mérkőzést játszana le (ötöt otthon és ötöt idegenben), tíz különböző ellenféllel szemben. Tíz kör után az alapszakasznak vége, az egyesített tabella első nyolc helyezettje automatikusan továbbjutna a nyolcaddöntőbe, a 25-36. hely között végző csapatok pedig elbúcsúznak a sorozattól. Marad még a tabella közepén végző 16 együttes, amelyek sorsolás után egyenes kieséses, oda-visszavágós párharcokban döntik el, ki csatlakozzon a már korábban nyolcaddöntőbe jutott klubokhoz, innentől pedig pontosan úgy alakul a lebonyolítás, ahogy azt már megszoktuk.
A változtatások értelmében a mérkőzésszám drasztikusan emelkedne, az eddigi 125 helyett 225 mérkőzést rendeznének egy BL-szezonban. Ez, kiegészülve azzal, hogy eltörlik a kis létszámú csoportokat, nagyban növeli a valószínűségét annak, hogy Európa nagy csapatai minél többször összecsapjanak a sorozatban, és mivel nekik nagyon nehéz lesz kiesniük a résztvevők sorából, ez évről évre garantált így lenne.
Szabadkártyások
Andrea Agnelli, a Juventus jelenlegi és az ECA korábbi elnöke a fenti elképzelésre azt mondta korábban, számára ez lenne a legideálisabb versenysorozat.
A kibővített főtábla mellett megmaradna a jelenlegi selejtezős rendszer, így elviekben a kisebb országok csapatainak is megmarad a lehetősége, hogy odaérjenek a legjobb 36 közé. Az újonnan keletkezett négy helyet azonban nem a selejtezőből lehet majd kiérdemelni, és nem is a topligák után következő bajnokságok élmezőnyéhez tartozó klubok között osztják szét. Ezekről az UEFA rendelkezik, méghozzá olyan kritériumrendszer alapján, ami a gyakorlatban jó eséllyel csak a nagy bajnokságok csapatainak kedvezne.
Az első szabadkártyát a mindenkori francia negyedik kapja, így az angolok, spanyolok, németek és olaszok mellett eztán a franciák is garantáltan négy indulóval lesznek jelen évről évre a sorozatban.
A második szabadkártya sorsa némileg izgalmasabb, már csak azért is, mert nem tudni még, miképp és mikor döntenek róla a szezonok előtt. Ezt a helyet egy olyan csapatnak ítélik oda, amelyik a megelőző idényben nagyon jól szerepelt a BL-ben, ám az új szezonban nem tudott a főtáblára kvalifikálni.
Erre jó példa a közelmúltból az Ajax, amely a 2018-2019-es idényben a Real Madridot és a Juventust búcsúztatva elődöntőig ment (és hajszál híján a döntőbe is bejutott), hogy aztán pár hónappal később már a selejtezőkben izzadhasson az újabb csoportkörös szereplésért. Az Ajax akkor sikerrel vette a selejtezőket, az új rendszer azonban a lehetőségét is elvenné annak a veszélynek, hogy egy ilyen csapat ne vehessen részt a következő kiírásban.
Ezt a két helyet bevallottan az alulteljesítőknek tartanák fent: olyan kluboknak, amelyek koefficienspontok tekintetében a legjobban állnak, de nem értek el BL-induló helyet az előző szezonban a saját bajnokságukban, ehelyett az 5-7. hely valamelyikén végeztek. Ha jobban belegondolunk, esély sincs arra, hogy a fennmaradó helyet így ne egy topliga topcsapata kapja meg.
Két évvel ezelőtt a Tottenham döntőt játszott a Bajnokok Ligájában, egy évvel később viszont csak a hatodik helyen végzett a bajnokságban, így nem kvalifikált a BL jelenlegi kiírásába. Egy szabadkártyával megnyerhette volna magának a jogot, hiszen mint nemrég döntőző, a korábbi években is rendszeresen nemzetközi kupaszereplő csapat, egy halom koefficienspontot gyűjtött az elmúlt öt évben, amellyel csak azok a csapatok konkurálhatnak, amelyek egyébként is jogot szereztek a BL-indulásra.
Az idei évből pedig ott van a Dortmund, amely a bajnokságban egyelőre alulteljesít, jelenleg csak az ötödik, és könnyen lehet, hogy lemarad jövőre a BL-ről, miközben idén a negyeddöntőben szerepelt, még továbbjutásra is állt egy rövid időre a Manchester City elleni visszavágón. Ha már most is lenne szabadkártya, az UEFA valószínűleg nem hagyná, hogy a Borussia nélkül induljon el a következő BL-idény.
Az európai szövetség tehát látszólag próbált a nagyok kedvében járni, de a jelek szerint nem sikerült elég meggyőző tervet kidolgozni.
A döntés előtti napon jött a földindulás
A liga elnöke Florentino Pérez, a Real Madrid első embere, az alelnökök pedig Andrea Agnelli (Juventus) és Joel Glazer (Manchester United). Agnelli ezzel egy időben lemondott Európai Klubszövetség irányításáról.
Már egy ideje levegőben lógott a zárt bajnokság ötlete, vasárnap pedig a New York Times írta meg, hogy megszületett a döntés. Az ok természetesen a pénz, az említett klubok közleménye szerint a liga a jelenlegi sorozatoknál sokkal jövedelmezőbb és fenntarthatóbb lesz. Indulásnak egy 10 milliárd eurós alapot hoznak létre, miközben a résztvevők a lojalitásukért cserébe 3,5 milliárd eurót kapnak az infrastruktúrára szánt beruházásokra, és a világjárvány hatásainak ellensúlyozására.
A Times azt írta, hogy a JP Morgan Chase-zel folytak tárgyalások a finanszírozásról, az amerikai bank pedig nem cáfolta a híreket. A terv szerint az Európai Szuperligában 20 csapat szerepelne, a már 12 bejelentett mellett további három klub lesz ott az alapítók közt, a maradék öt helyet pedig meghívásos alapon töltenék fel – a német és a francia csapatok egyelőre jelezték, hogy ők nem csatlakoznak.
A lebonyolítás úgy nézne ki, hogy két tízes csoportra osztanák a mezőnyt, a fordulók hét közben lennének, öt-öt hazai és idegenbeli mérkőzés után a csoportok első három helyezettje a negyeddöntőbe jutna, a negyedik-ötödikek pedig oda-visszavágós rendszerben csatáznának az egyenes kieséses szakaszban való részvételért.
Az UEFA egyből érezte a bajt, válságértekezlet után a nagy ligák közreműködésével elítélte az általa cinikusnak tartott próbálkozást és jelezte, mindent megtesz annak érdekében, hogy ne legyen semmi az Európai Szuperligából. A fenyegetések között szerepel, hogy az érintett klubok nem szerepelhetnek a BL-ben, az EL-ben és a saját bajnokságaikban, míg a játékosok nem léphetnek pályára semmilyen UEFA által szervezett tornán.
Korábban már a FIFA is kiállt az európai szervezet mellett, voltak hírek arról, hogy a nemzetközi szövetség eltiltaná az esetleges szuperligában szereplő szakadár csapatok labdarúgóit, azaz nem játszhatnának a világbajnokságon sem. Más kérdés, hogy ez elég komoly jogi kérdéseket is felvet.
A fenyegetőzés ellenére a sajtóhírek hivatalossá váltak magyar idő szerint hétfő hajnalra. Az Európai Szuperliga szervezői közleményükben azt is kiemelték, a sorozatot szeretnék minél előbb elindítani (augusztustól májusig lennének a mérkőzések, a döntőben egy meccs lesz, és a női liga indítását is tervezik), miközben a résztvevő csapatok maradnának az otthoni sorozataikban, ahogyan eddig is, mivel a hazai bajnokságok jelentik az európai klubfutball szívét, írták a közleményükben.
Abban bíznak, hogy sikerül megegyezniük az UEFA-val és a FIFA-val egy közös, mindenkinek kedvező megoldásban.
