Nemzetközi foci sport

Kik azok, akik öltönybe bújva építik le a Manchester Unitedet?

Az Ole Gunnar Solskjaer és Ed Woodward vezérigazgató által irányított MU ugyan belehúzott az átigazolási szezon utolsó napján, mégsem lehetnek elégedettek a szurkolók az erősítésekkel. Jadon Sancho megszerzésével hónapokig hitegették őket, végül a 33 éves, szabadon igazolható Edinson Cavanit szerződtették az amúgy is telített támadóposztra, miközben a védelem hat gólt kapott a Tottenhamtől. De mi húzódik meg az amatőrnek ható klubvezetés mögött?
  • A középpályás Donny van de Beek,
  • a balhátvéd Alex Telles,
  • a szélső Facundo Pellistri,
  • a szélső Amad Diallo (aki csak januárban csatlakozik),
  • a csatár Edinson Cavani.

Ezt az öt játékost szerződtette a Manchester United 73,5 millió fontot elköltve az átigazolási piacon (a Leeds, Sheffield, Aston Villa trió is több pénzt szórt el ennél). Az érkezők közül négyet a legutolsó napon zsákoltak be, holott pár hónapja a vezetőedző Ole Gunnar Solskjaer kategorikusan kijelentette:

a klubnak költenie kell, ha fel akarja venni a versenyt az űrszezont futó Liverpoollal és az utánuk loholó, szintén látványos focit produkáló Manchester Cityvel.

Mire ezt kimondta, a Chelsea elköltött több mint 210 millió fontot a koronavírus által felforgatott játékospiacon, nem kevés olyan nevet igazolva, akik hosszú távon meghatározó tagjai lehetnek Frank Lampard csapatának. Jürgen Klopp is foltozott a már amúgy is erős liverpooli kereten, míg Guardiola szintén elköltött közel százmilliót a védelmére. Eközben Solskjaerék július vége óta első számú célpontjukat, Jadon Sanchót üldözték, hogy aztán a Borussia Dortmund vezetése még az utolsó nap is a fejükre koppintson: a játékos nem eladó, maradni fog náluk.

A The Athletic egyik legfrissebb anyagában behatóbban is foglalkozott a témával: mint kiderült, augusztus 10. volt a határidő a manchesterieknek, hogy kifizessék a BVB által kért 120 millió euró körüli összeget Sanchóért, ám ők ezt közel sem vették elég komolyan. Michael Zorc, a németek sportigazgatója elmesélte, még fel is hívták őt a United vezetőségéből, hogy valódi-e a nyilatkozat, amit adott arról, hogy a brit szélső tizedike után már nem megy sehová. Hans-Joachim Watzke, dortmundi vezérigazgató korábban fel is hívta a manchesterieket, komótosan elmagyarázva, hogy az általuk kért összeget meddig küldje el a Manchester United, ha tényleg szeretnék az angol szélsőt.

Nem is csoda, hogy úgy érezték, Ed Woodward és tárgyalócsapata nem veszi elég komolyan a dolgot, a célösszeg alá lőtt ajánlatok miatt pedig Sancho is kezdte azt érezni, annyira mégsem akarják őt szerződtetni, így nem is csinált gondot a maradásból. Az ügy odáig fajult, hogy Zorc többször elmondta szeptemberben és októberben is a sajtó kérdéseire: volt lehetőség megvenni, de értsék meg, Sancho marad.

Egy kőkemény sportigazgató, Michael Zorc. Fotó: Roland Krivec/DeFodi Images via Getty Images

A United vezérigazgatója még áprilisban beszélt arról, ő nem igazán látja maga előtt, hogy a klubok a pandémiahelyzetben font százmilliókkal fognak dobálózni.

Nagy az ellentmondás, mikor olyanokat hallok, hogy ezt vagy azt a játékost százmillió font felett értékesítik csak a klubjaik. A valóságban más gazdasági helyzettel fognak szembenézni.

Úgy fest, a Dortmund taktikázott jól, mert hiába akartak Manchesterben különböző részletekben fizetni Sanchóért, a sárga-feketék kötötték az ebet a karóhoz, így Woodwardék mindössze két valódi húzónevet tudtak összehozni Solskjaernak: a támadó középpályás posztjára van de Beeket és a csatársorba a PSG-től dobbantó Cavanit. Csakhogy előbbi posztján Bruno Fernandes focizik, míg az uruguayi csatár krisztusi korban van, nem kevés sérüléssel a háta mögött. Aligha ő fogja előremozdítani a sárba ragadt manchesteri szekér kerekeit.

Holott a piac nyitása előtt klub körüli sajtósok szivárogtatták ki, hogy Solskjaernak belső védő, balbekk, középpályás és szélső kell majd, ehhez mérten záporoztak is a nevek a sajtóban. Mégsem kapta meg állítólagos célpontjait, erről már az ESPN számolt be a piac zárása után: a norvég listáján Nathan Aké, Dayot Upamecano, Jack Grealish és persze Sancho voltak ott – közülük senki nem érkezett. Valamennyire külső szemmel is érzékelhető, hogy a MU hosszú évek óta keresi az identitását, ami Sir Alex Ferguson távozásával elveszett, emiatt modern koncepció nélkül építkeznek, hirtelen döntéseket hoznak és inkább azonnali gyógyírként tekintenek a menedzserekre, futballistákra, klub körüli arcokra, akiket szerződtetnek.

Közben persze a marketingoldalon csillagos ötösre vizsgázik a vezetés: esnek be a szponzorok, ám aligha ez érdekli a szurkolókat, akikért tulajdonképpen létezik egy futballklub. De hol és mi megy félre?

Kik hoznak döntéseket Solskjaer feje fölött?

A Manchester United hierarchiája igen különösen alakult Ferguson visszavonulása után. Míg a skót menedzser gyakorlatilag egymaga irányított mindent az Old Traffordon, mellette David Gill volt a pénzügyekben jártasabb szakmai szereplő, aki összekötötte Fergusont a csapatot tulajdonló Glazer családdal. Miután érkezett David Moyes,mint a csapat új menedzsere, egyben Ferguson utódja, Gill is háttérbe vonult, hogy az Angol Labdarúgó Szövetségben vállaljon magas pozíciót. Az ő helyére érkezett a már sokat emlegetett Ed Woodward, aki közgazdász végzettséggel, korábbi bankár múltjával lépkedett egyre feljebb és feljebb a klubon belül.

Sir Alex, David Gill és Woodward a lelátón. Fotó: Visionhaus

Gill már jó ideje tudta, hogy nagy változások lesznek 2013 környékén a Manchester Unitednél, ezért fokozatosan, körültekintéssel tervezgették ezt. Itt tűnt fel Woodward a színen, aki alelnökként tevékenykedett Gill mellett az árnyékban, főként a piaci szférában letéve újabb és újabb mérföldköveket. Később Woodwardot már úgy kezdte emlegetni a szakma, mint aki gyémántként árulja a United brandjét. Gyakorlatilag megmutatta, miként lehet egy futballklubnál kitermelni a világ összes tájáról a pénzt, hogy aztán hely se maradjon, ahová a fontokat még be lehet tömködni. A 2010-es évek közepén ilyen módszereket csak kevesen alkalmaztak Európában, tényleg mindenből pénzt csináltak. Korábban elpazarolt piac volt például India a United számára, mert hiába a milliós rajongói tábor, a rengeteg termékhamisítás végett kevés bevétel folyt a klubhoz. A tengerentúlon is esetlen volt piaci szempontból a United, így Woodward házalni kezdett, akár egy jó porszívóügynök. Kínába, Thaiföldre, Amerikába utazott cégekhez azzal a céllal, hogy tessék, itt a Manchester United mint brand, van logónk, vannak játékosaink, akik a jó cél érdekében mosolyognak majd a termékeken.

Akármennyire nem tűnt forradalmi ötletnek, a dolog mégis működött.

Woodward annyi pénzt talicskázott össze, hogy a Glazer család feljebb és feljebb emelte őt a ranglétrán, mígnem vezérigazgatóvá léptették elő. 2016-ra a kereskedelmi bevételek 23 százalékról 43 százalékra nőttek a Wall Street Journal számításai szerint, Woodward pedig ott reklámozta a Unitdet, ahol csak akarta.

Ha Rio de Janeiróba kellett küldenie magángéppel két manchesteri focistát, megtette, hiszen pénzt látott ebben, nem beszélve arról, hogy számos tengerentúli felkészülési tornát szervezett a csapatnak. 2013-ban a közösségi médiát is bevette: Twitter-fiókot készíttetett, felpumpálta a csapat online jelenlétét, megkezdve ezzel az egyik legfontosabb piac kiépítését a 2010-es évek második felére. Ezzel párhuzamosan Woodward beletanult a játékospiac kínálta versengésbe is: szép lassan megismerte a dörzsölt ügynököket, jó viszonyba került Jorge Mendes-zel (még a sztárügynök lányának is munkát adott az Old Traffordon), és nem is volt ördögtől való gondolat a részéről, hogy bizalmat akart kiépíteni a transzferpiac legfontosabb szereplőivel.

Csakhogy Woodward nem futballkörökből jött, hanem a pénz világából, így tudását kizárólag addig tudja kamatoztatni, míg a játékosok szakmai érdekei nem kerülnek előtérbe. A piaci feladatok lebonyolítása modern kluboknál a sportigazgató reszortja: ők jelölik ki a menedzserrel együtt, mi az a koncepció, az az irányvonal, melynek mentén meg kell találni megfelelő játékosokat, ezt az irányt pedig egy percre sem szabad elengedniük. Ezért tud sikeres lenni minduntalan az Ajax is, ha játékos-kiválasztásról van szó (ott Edwin van der Sar a dolgok mozgatórúgója). Woodward ebben a fajta módszerben nem hisz, vagy még nem hitt 2013-2014 környékén, ahogy arról a Manchester United hivatalos oldalának nyilatkozott:

Nincs sportigazgatónk, mert mi a menedzsert támogatjuk. Nem úgy tekintünk rájuk, mint akik csak két-három évre érkeznek hozzánk. Azt kell látnia a későbbi generációknak, hogy a menedzser mit alakít ki és mit visz sikerre egymaga. Ha egy megfigyelő azt mondja, ez a jobb bekk kiváló játékos, nálunk a menedzser dönt arról, kéri-e a csapatba. Ő dönt, ő ért hozzá. Tudom, a Premier League-ben sok klubnál van sportigazgató, akik már azelőtt vesznek játékosokat, mielőtt új menedzser leülhetne a padra. Mi ilyet nem akarunk. Ugyanazt az erőt akarjuk újraalkotni, mint amivel Alex is rendelkezett a klub élén.

Ezt a topcsapatoknál ódivatúnak tűnő szemléletmódot azóta is alkalmazza a klub, ám Woodward és az aktuális United-menedzserek közös munkájából olyan igazolások születtek, amiket nem szívesen tesznek ki az ablakba. Csak néhány mellényúlást említve: Marouane Fellaini, Ángel Di Maria, Marcos Rojo és Henrikh Mkhitaryan is nagy összegért érkeztek, de nyelte a pénzt Radamel Falcao és Alexis Sánchez is, nem beszélve Paul Pogbáról, akinek két menedzser sem találta meg a megfelelő pozíciót, a francia pedig rendre adós a jó teljesítménnyel. Woodward ráadásul rendkívül rosszul bánt a sajtóval: többször kérkedett azzal, milyen jó anyagi helyzetben van a klub, lényegében bárkit megvehet a menedzser. Ezt kihasználván a célpontok klubjai srófolták is felfelé az árakat, ezért történt, hogy aki a Unitedhez szerződött, az a piaci ára felett váltott klubot, hatalmas fizetésért.

Pontosan nem tudni, Woodward miért centralizál maga köré minden döntést, de valószínűleg a fergusoni modellben hisz, azzal a különbséggel, hogy saját magát tekinti a klub csúcsának.

Alexis Sánchezt úgy küldték kölcsönbe az Interhez, hogy fizették a bérét, csak ne lábatlankodjon a csapatnál. Fotó: Ben Early/Getty Images

A menedzser mindenható döntéséről szóló szónoklatot pedig erősen árnyalja, hogy a szakmai vonalat teljesen maga mögött hagyva boldog-boldogtalant megvett a Manchester United, teljesen mindegy volt, hogy illeszkedik-e az adott menedzser elképzeléseibe: ha jó marketingértéke volt, Woodward átnyomta az üzletet Glazeréken. Persze, az igények találkoztak is néha: José Mourinho szerette volna Pogbát a csapatába, ám a leigazolása után a manchesteri vezetés a játékos kvalitásai helyett azzal kürtölte tele a sajtót, mennyire felrobbantotta a közösségi médiát a francia középpályás bejelentése. Hasonlóan tettek Sánchez esetében, akinek leigazolását nagy figyelemmel követte a nemzetközi sajtó, ám a chilei már az első edzés után menekült volna a csapattól. Az eszement transzferösszegek és horribilis fizetések mellett nagyon sok más, megkérdőjelezhető döntése is volt Ed Woodwardnak.

Sorban:

  1. Óriási fizetést adott Wayne Rooney-nak: az angol csatárt így tartották meg David Moyes érkezésével, Rooney ugyanis heti 300 ezer fontért írt alá hosszútávú szerződést közel a 30-hoz, ami a Ferguson-érában elképzelhetetlen lett volna.
  2. Szerződtette Mourinhót, akit maga Ferguson is elutasított, miután a portugál bejelentkezett a skót szakvezető megüresedett pozíciójára. A portugál szembement mindazon értékekkel, melyet a klub képviselt fennállása óta, hiszen rövid távra érkezett, defenzív focit játszatott és nyilvánosan kritizálta játékosait.
  3. Phil Jones új szerződést kapott: 2019 februárjában az angol védő 4+1 éves szerződést hosszabbított a Uniteddel, holott temérdek időt tölt az orvosi szobában, hatalmas fizetéssel.
  4. Szerződést újított Solskjaerral: miután a norvég kisebb csodát tett a Mourinho-korszak utáni meccseken, a csapat a Paris Saint-Germain elleni BL-továbbjutáson kifocizta magából a maximumot, a lufi pedig elkezdett leereszteni. Ám Solskjaer olcsó megoldás volt: nem akadékoskodik a vezetéssel, szimpatikus figura, ismeri a klubot – így Woodward szerződést hosszabbított vele, hiába nem szólt mellette szakmai érv.
  5. David de Gea a legjobban fizetett kapussá vált: sokáig ment a huzavona, hogy marad-e az Old Traffordon a spanyol kapus, de heti 375 ezer fonttal meggyőzték őt, ezzel a világ legjobban kereső hálóőrévé előléptetve. A spanyol rendesen el is kényelmesedett, hibát hibára halmoz azóta.
  6. Továbbra sem szerződtet sportigazgatót, holott nagy nevek is sorakoznak. Mint kiderült, nemrég egy nagyon neves sportigazgató jelentkezett be a posztra, akinek hívásaira, üzeneteire sem válaszolt a vezérigazgató.

Mi tart hetekig, hónapokig egy játékos szerződtetésénél?

Patrice Evra, a Manchester United egykori, BL-győztes balhátvédje szívén viseli volt klubja sorsát, nemrég Instagram-sztorijai között adott hangot nemtetszésének, mondván rossz emberek vezetik a klubot, akik pénztermelő gépezetet csináltak belőle, nem figyelve a futballt érintő szakmai részletekre. Ed Woodward mellett egy másik öltönyös úriembert, bizonyos Matt Judge-ot nevezte meg a hibák forrásaként. Judge-ot Woodward jobbkezének tekintik, aki komoly szerepet tölt be a klub megfigyelő hálózatában. Többnyire ő képviseli a játékosokat, akiket eladna a United, illetve ő az összekapcsolási pont a klub és a célpontok között. Ő hallgatja meg az ügynököket, kipuhatolózza, ki akar a csapatba igazolni és ki nem.

2012 óta van a klub kötelékében, előtte ugyanazon az egyetemen tanult, mint Woodward. Többek között Victor Lindelöf, Romelu Lukaku, Sánchez, Aaron Wan-Bissaka és Harry Maguire leigazolása is az ő érdeme – már ha annak tekintik a manchesteri szurkolók.

Evra szerint a tárgyalástechnika azért nem működik, mert Woodward és Judge öltönyös ügyvédeket küldenek ezekre a megbeszélésekre, akik lehet, hogy értenek a pénzügyi oldalhoz, de a játékosok nyelvén nem beszélnek, személytelenné teszik a transzfereket.

Szintén a The Athletic írt bővebben az ügyletek menetéről: Judge minimális mozgásteret ad a tárgyalásnál, mert a Glazer család mindenről tudni szeretne. Állítólag Judge-Woodward-Joel Glazer a tárgyalások útja oda-vissza, ami rengeteg időbe telik, ezért van, hogy rettentő sokáig húznak egy-egy transzfert a csapatnál. Kis túlzással amíg a MU szerződtetett egyetlen játékost, addig keretet cserélt a Chelsea. Mint kiderült, a Sancho-ajánlatnál Glazer sokallta a 120 milliót, plusz a fizetéssel járó költségeket és egyéb jutalékokat, amit egyébként Woodwardék kérdés nélkül kifizettek volna a BVB-nek. A koronavírus-járvány amúgy is érzékenyen érintette a tulajdonosi kört: csak a Manchester Unitednél százmilliós mínuszban járnak, nem beszélve az amerikaifoci-csapatukkal (Tampa Bay Buccaneers) kapcsolatos költségekről, ahol az eredmények szintén negatívba fordultak idén.

Solskjaer, Avram és Joel Glazer. Fotó: Michael Regan/Getty Images

Mindeközben a lassan haladó szerződéskötések közepette Solskjaer úgy fogalmazott, a United átigazoláspolitikájában nincs kivetnivaló, minden jól működik. Sőt, itt látta elérkezettnek az időt, hogy a vezetőségnek is bókoljon picit.

Mindig vannak emberek, akik megmondják, hogyan kell a dolgokat kezelni, ők hogyan csinálnák ezt meg azt. Mindannyiunknak különböző elképzeléseink vannak egy klub irányításáról. A miénk jó emberek kezében van.

Ezt követően ismét fellázadt a manchesteri szurkolótábor a norvég és főként Ed Woodward ellen, és nem csak a közösségi médiában: transzparensekkel tüntettek a stadion környékén, sőt egészen Woodward házáig mentek, hogy nemtetszésüket fejezzék ki. Közben Gary Neville a SkySportson megjegyezte: elkeserítő és szánalmas, ahogy a klub intézi a transzfereket.

A renomé visszaállítása nem kis feladat

A Manchester United finoman szólva is nevetségessé vált, miután a világ összes pénzét elköltötték játékosokra, de három edző kirúgása mellett mindössze Európa Liga-elsőséget, FA-kupa- és Ligakupa-győzelmet tudtak bezsebelni. Nem kis feladat várt Solskjaer hosszabbítása után a vezetőségre: ismét új irányvonalat kellet meghatározni, hogy az elveszett tekintélyüket valahogy visszaállítsák.

Ezt kétfajta módon teszik mindmáig – felemás sikerrel:

  • Nem fizetik túl a játékosokat: Fernandes heti 100-160 ezer font közötti összegért szerződött le, ahogy Wan-Bissaka is 90 ezerért szaladgál a jobbszélen, a holland Van de Beek pedig 100 ezer fontos bérért igazolt át az Ajaxból.
  • Keményebben tárgyalnak az igazolásoknál is, hiszen jó áron válnak meg a játékosoktól (tisztességes pénzt kaptak Chris Smallingért, Lukakuért is), de Fernandes és Van de Beek is korrekt áron érkezett.

Az sem elhanyagolandó, hogy a perememberektől is próbál megszabadulni a vezetőség: a horrorfizetésű Sánchez, Ashley Young duó távozott, de Andreas Pereira, Matteo Darmian és korábban Fellaini munkáját is megköszönték az Old Traffordon.

Egészen biztos, hogy hiányzik egy sportigazgató a klub fogaskerekeiből, aki gördülékennyé tehetné ezeket az ügymeneteket. Jelenleg a karmesteri pálca Ed Woodwardnál van, az ő pozíciója megingathatatlannak látszik a Glazer-érában, hiszen a világjárvány által okozott veszteség ellenére is stabil a klub gazdasági helyzete. Ameddig anyagilag különösebb deficitek nélkül irányítható a klub, valószínűleg nem lesznek kiugróan sikeres szezonok, hiszen ezzel a játékoskerettel az első négy helyre odaérni – ami már jól fizető BL-indulást jelent – nem megugorhatatlan feladat. És ameddig ezt hozzák az aktuális menedzserek, addig a szigorúan csak gazdasági szempontokra koncentráló Glazerék nem kívánnak majd futballszakmai problémákat orvosolni.

Adja magát a kérdés: miért is tennék? Számukra ez szimplán üzleti ügy.

Már csak egyvalami hozhat változást a szurkolóknak: ha Glazerék eladják az állítólagos arab vagy orosz kérőknek szépen jövedelmező bizniszüket. Ez esetben még az is megtörténhet, hogy a futball sok év után a pénzügyi jelentések elé kerül Manchesterben.

Már ha Maurucio Pochettino nem tesz csodát hamarabb:

Solskjaert még nem rúgja ki a MU, de Pochettino már melegít
Gatyába kell ráznia a norvégnak a MU-t, különben mehet.

Kiemelt kép: Alex Livesey/Getty Images

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.