Azt szokás mondani, hogy bajban ismerszik meg az ember, Mike Ashley-ről pedig nem fest túl jó képet, amit a koronavírus-járvány idején művel. A Newcastle United többségi tulajdonosa korábban sem a bőkezűségéről volt híres, ám eddig csak a futballcsapat drukkerei bosszankodtak miatta. Rafa Beníteznek sem tudott akkora átigazolási büdzsét szolgáltatni, amivel versenyképes lenne a klub, pedig a spanyol edző óriási mélységből húzta ki a csapatot: a kieső Newcastle-lel előbb megnyerte a másodosztályt, majd a következő évben a Premier League első fele is összejött.
Ez sem bizonyult elegendő indoknak, hogy Benítez komolyabb anyagi támogatást kapjon, így aztán edzők és szurkolók karöltve szidták a garasoskodó tulajdonost. Ez azonban semmi, ahhoz képest, amit a járvány idején produkált az üzletember.
Ki az a Mike Ashley?
Az Angliában ma már jól ismert tulajdonos eredetileg fallabdázott, majd amikor egy sérülés miatt korán véget ért a játékoskarrierje, utána edzősködött is a sportágban. 1982-ben nyitotta meg saját sportáruházát Londonban, eleinte téli sportokra specializálódva, majd a kilencvenes évek végére átcsúsztatta a fókuszt a futballra üzletében és annyira sikeresnek bizonyult a területen, hogy több küszködő vállalkozást is felvásárolhatott. A birodalom terjeszkedése akkor sem állt le, amikor a válása miatt megcsappantak a tartalékai, kisvártatva ugyanis ő lett a Sports Direct nemzetközi cégének vezetője.
A sport és Ashley elválaszthatatlan volt mindig is, a Newcastle United tulajdonjogába azonban csak 2007-ben invesztált, ekkor még 41,6%-ot birtokolt, majd nem sokkal később többségi tulajdonos is lett. Soha nem derült ki, valójában miért vágott bele a newcastle-i projektbe: egyik interjújában azt mondta, csak a hecc kedvéért, a Telegraph-nak viszont arról is beszélt, nagyon tetszett neki Kevin Keegan edzősködése alatt a támadófoci, amit a csapat produkált.
Két évvel azután, hogy tulajdonossá vált, a Newcastle United kiesett a Premier League-ből és bár 2010 nyarán rögtön feljutott, eddigre már ki is került a képzeletbeli eladó tábla a klubházra. A jelek szerint mégsem jó poén egy egész futballcsapatot működtetni, de ami Ashley szempontjából még zavaróbb, hogy rendkívül költséges is.
Kapzsiság mindenek felett
Ashley annyira veri a fogához a garast, hogy bár nyugodtan költhetne előkelő holmikra, nagyobb esély van rá, hogy mackóalsóban és nejlon szatyorral a kezében bukkan fel. Csak akkor húz öltönyt, ha üzletre készül. Ha le akarjuk egyszerűsíteni, a Newcastle Uniteddel is pont ezt csinálja, épp annyi tőkét fordít a csapatra, hogy az ne menjen tönkre.
A koronavírus-járvány szokatlan helyzetet teremtett és persze minden klub máshogy próbált megoldást találni. Csakhogy az 55 éves üzletember nem azzal volt elfoglalva, hogyan biztosítsa alkalmazottai jövőjét, csak az jár a fejében, hogyan tudna nyerészkedni a járvány ideje alatt is.
Először a kormánynál kezdett lobbizni, hogy ne veszítse el egyszerre a mérkőzések jegyeladásából származó bevételeket és a boltok eladásinak hasznát. Mivel Boris Johnson miniszterelnök elrendelte március 23-án, hogy csak a létszükségnek számító üzletek legyenek nyitva, a sportbolthálózatnak is be kellett zárnia. Ashley rögtön e-mailezni kezdett, először az alkalmazottainak, hogy nyissanak ki ugyanúgy, majd a kormánynak, hogy a Sports Direct igenis létszükséglet.
Pocsékul időzítettünk és rosszul ítéltük meg a helyzetet
– írta nyílvános bocsánatkérő nyilatkozatában Mike Ashley, de vélhetően csak azért, mert kiváltotta az emberek általános ellenszenvét.
Hát még az, amikor a Newcastle United elkezdte levonni a 2020-2021-es szezonra a szurkolók kártyáiról a pénzt! Angliában ugyanis automatikusan megújuló szurkolói tagságot lehet fizetni, amivel sok csapatnál élnek is. Viszont ezt minden előzetes figyelmeztetés nélkül, egy világjárvány miatt félbeszakadt idény közben megtenni meglehetősen etikátlan.
A végső hab a kapzsiság-tortán pedig az volt, amikor minden dolgozóját fizetés nélküli szabadságra küldte márciusra, így az állam fizette ki a fizetésük 80 százalékát a koronavírus miatt bevezetett programján keresztül. Áprilisra ugyan már fizetett szabadságra mennek az alkalmazottak, de ennek megint inkább az a lényege, hogy picit jó színben tűnjön fel a tulajdonos, mintsem az, hogy a jó szándék vezérelné.
A járvány ideje alatt Ashley megmutatta, hogy csak a pénz érdekli, nem az emberek. A szurkolók már régóta elfordultak a zsugori tulajdonostól, de amióta hasznot próbál húzni a koronavírusból, csak növekszik a népszerűtlensége. Ami az üzleti világban bejött, vagyis a szokatlan, furcsa módszerek használata, az a futballban csődöt mondott. Immár nem csak sportszakmailag, de úgy tűnik emberileg is.
A Newcastle United egyébként 2008 óta eladó megfelelő ajánlat esetén, Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg pedig már majdnem megvásárolta az egyesületet Ashley-től, de az üzletből végül, a szurkolók legnagyobb bosszúságára semmi sem lett. Azóta a bokszlegenda Floyd Mayweather is állítólag kacérkodik egy ajánlattétellel. Egy biztos, a Newcastle United hívei már nagyon várják a tulajdonosváltást.
Kiemelt kép: LINDSEY PARNABY / AFP
