Nemzetközi foci

Életet nem, csak időt nyert a futball az UEFA döntésével

A 2020-as Európa-bajnokság átütemezése elkerülhetetlen volt, de arra nem elegendő, hogy minden problémát megoldjon azok közül, amelyekkel a világfutball mostanában szembesül. Ha június 30-ig nem sikerül lezárni a még nyitott szezont, minden dominó borulhat az iparágban.

Alig nyolc héttel ezelőtt az olimpia női futballtornájának egyik selejtezőjét a nagy léptékben terjedő koronavírus-járvány miatt Kína Hubej nevű tartományának fővárosából, Vuhanból az ország keleti részén fekvő Nankingba helyezték át. A híradások többsége alig néhány sorban számolt be a távoli, jelentéktelennek látszó eseményről. Akkor még csak kevesen gondoltak arra, hogy a járvány világméretűvé terebélyesedik, és alig 56 nap alatt a komplett futballvilágot teljesen megbénítja.

Aztán pontosan ez történt.

Néhány napja – miután egymás után került nyilvánosságra a pozitív koronavírus-tesztet produkáló játékosok neve – az olasz és a spanyol bajnokság után a Premier League, a német Bundesliga és a francia Ligue 1 küzdelmeit is felfüggesztették. Miután csütörtökön még két Európa Liga-meccset is nézők előtt rendeztek meg, végül kénytelen-kelletlen a napok óta látványosan habozó UEFA is közleményt adott ki, amelyben rendelkezett a Bajnokok Ligája és az Európa Liga mérkőzéseinek határozatlan idejű felfüggesztéséről, egyúttal pedig egyeztetésre hívta a tagállamok, a klubok (ECA), a ligák (EL), illetve a játékos-szakszervezet (FIFPro) képviselőit.

A döntések kedden születtek meg, azokat az UEFA egy minden érintett által közösen jegyzett nyilatkozat formájában tette közzé.

2021-ben rendezik meg a foci-Eb-t
Halasztani kell a koronavírus-járvány miatt.

Pontosan kik döntöttek, és mire jutottak?

Az UEFA három külön videokonferenciát bonyolított le kedden, és minden érintett szervezet véleményét meghallgatta. A döntések a nyilatkozat tartalma alapján tehát közösek:

mindenki egyetértett abban, hogy az Európa-bajnokság elhalasztásával segíteni kell a fő célt, mégpedig azt, hogy idén mindenhol be lehessen fejezni a szezont.

Azzal viszont, hogy az európai szövetség egy évvel eltolta az idén nyári kontinenstornát, jó pár dominó eldőlt. A FIFA által 2021 nyarán megrendezni tervezett, kibővített klubvilágbajnokság például biztosan csúszni fog (egyelőre a 2022/23-as szezon előtti nyári szünet tűnik a legalkalmasabb időpontnak), de ha jövő nyáron Eb lesz, akkor minden bizonnyal új időpontot kell majd keresni

  • a részben (Szlovéniával közösen) hazai rendezésű U21-es Eb-nek,
  • a Nemzetek Ligája négyes döntőjének,
  • a női Európa-bajnokságnak,
  • illetve a 2022-es világbajnokság európai selejtezőinek 3. és 4. fordulójában lejátszani tervezett meccseknek (amelyek a hagyományos június eleji válogatott szünetre esnének).

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a most elhalasztott Eb mezőnye egyelőre nem teljes: a négy kiadó helyre összesen tizenhat csapat pályázik. A jelenlegi tervek szerint a kvalifikációról döntő úgynevezett playoff-meccseket idén júniusban kell(ene) megrendezni – az eredeti, ám a vírus terjedése miatt gyorsan ellehetetlenülő március végi időpontok helyett, amelyeket az elmúlt napokban-hetekben sorra mondtak le az érintett szövetségek.

Ez a júniusi időpont rímel arra, hogy az UEFA döntése értelmében a jelenlegi szezon küzdelmeit június 30-i határidővel le kell zárnia a ligáknak és a kluboknak. Ennek érdekében a BL-finálé tervezett időpontja június 27-e, az Európa-liga döntőjéé pedig június 21-e. (És még ezek a dátumok is bőséggel okozhatnak majd gondot a folytatást illetően, hiszen teljességgel bizonyos, hogy az új évad így nem tud majd elindulni az eredetileg július 7–8-ra tervezett BL-előselejtezőkkel.)

Nem optimista kissé ez a forgatókönyv?

Dehogynem, nagyon is. Egyelőre semmi nem garantálja, hogy a futballvilág néhány héten belül már teljes fordulatszámon pöröghet, ha tehát a legpesszimistább jóslatok válnak valóra, akkor további csúszás várható. Az UEFA és a többi érintett szereplő (ligák, játékosok, klubok) ebbe egyelőre nem akartak belegondolni – mindenesetre jelzésértékű, hogy az európai szövetség két munkacsoportot is létrehozott kedden:

  • egyet arra, hogy dolgozza ki a jelenlegi szezon befejezésének forgatókönyveit,
  • egyet pedig arra, hogy elemezze a leállás és a halasztások „gazdasági, üzleti, valamint szabályozási hatásait”, illetve tegyen javaslatokat ezen hatások csillapítására.

Miért kell akkor mégis ragaszkodni a jelenleg futó évad befejezéséhez?

Nem lenne célszerűbb inkább itt és most befejezni az egészet, majd aztán tiszta lappal újraindulni akkor, amikor már lehet? Elvileg mindent lehet. Az UEFA a keddi meeting előtt azt kommunikálta: az összes lehetséges megoldást számba kell venni, nem létezik eleve elvetendő ötlet. Fontos látni ugyanakkor, hogy a teljes profi futballvilág minden egyes meghatározó szereplőjének elemi érdeke fűződik a jelenlegi évad lezárásához. Nem csupán sportszakmai, de üzleti megfontolásból is.

Nem csak és kizárólag a bajnoki címek sorsáról van szó – bár akad olyan liga szép számmal, ahol a pontvadászat háromnegyedének lejátszása után is nyílt még a verseny –, hanem például arról: kik esnek ki ezekből a bajnokságokból. És ki jut fel a helyükre?

A Premier League-be való bejutás nagyságrendileg 200 millió fontos plusz bevételt hoz egy-egy klubnak – hogyan döntsünk arról, kiknek tesszük ezt elérhetővé?

Az angol másodosztályban az első két helyezett automatikusan feljut, mögöttük viszont a 3–6. helyezettek playoff-mérkőzéseken döntenek az egyetlen fennmaradó PL-helyről. Jogos azt mondani kilenc fordulóval a zárás előtt a hatodik helytől jelenleg egy pontnyira álló Bristol Citynek (Nagy Ádám csapata), hogy ők most így jártak? Elképesztő bonyolultságú perek egész sorát indíthatná el egy ilyen döntés – ezt pedig a piac legtöbb szereplője mindenáron szeretné elkerülni.

Ugyanígy érzékeny téma lehet, hogy a következő szezonban mely csapatok induljanak a nemzetközi kupákban. Aki jelenleg a negyedik helyen áll, az kapja meg az indulás jogát? A Bajnokok Ligája és az Európa-liga díjazása között több tízmillió eurós különbség van, nem beszélve a tévés közvetítési jogdíjakról és a szponzori pénzekről, amelyek a legrangosabb sorozatban nagyságrendekkel érnek többet, mint a második számú kupában.

Ezekben az esetekben legalább némiképp összeér a sportszakma az üzlettel, van azonban tisztán financiális szempontú vetülete is a kérdésnek. A ligák és/vagy a klubok meghatározott számú mérkőzést adtak el a tévétársaságoknak a szezon elején – ha ezekre vonatkozóan nem teljesítenek, a partnereik joggal követelhetik vissza a pénzüket (már csak azon egyszerű oknál fogva is, hogy a velük szerződő fogyasztók le fogják mondani az előfizetésüket, ha nem kapnak cserébe semmit. Márpedig ha nincs meccs, nincs eladható termék sem). Ezen felül a klubok lemondhatnak a meccsnapi bevételeikről is, de adott esetben a szponzorok/kereskedelmi partnerek által fizetett összeg is módosulhat, tekintve, hogy ezek a szerződések többnyire különböző feltételek (BL-indulás, végső helyezés, kiesés vagy bennmaradás) tucatjaitól teszik függővé a teljesítést és/vagy annak pontos mértékét.

Az egyes ligákra bontva ezeknek a financiális kockázatoknak a méretét a következőképpen becsli a KPMG:

A legjövedelmezőbb ligára, azaz a Premier League-re becsült hatás milliárdos nagyságrendű – ezt látva az ember hajlamos jobban érteni, miért telt napokba meghozni azt a kívülről egyszerűnek látszó döntést, hogy a liga függessze fel a bajnokságot. És akkor még nem beszéltünk arról, ami a legnagyobb, egyelőre szinte beláthatatlannak látszó kockázatot jelenti: rengeteg játékos szerződése jár le június 30-ával, és mivel ezek egyedi megállapodások (szemben az amerikai major ligákra jellemző kollektív szerződésekkel), a módosításuk is csak egyedileg képzelhető el. Az UEFA és a FIFA kitolhatja az átigazolási időszak határait, a piac nyitását és zárását – sőt, ezt elvileg egyedileg az egyes országok is megtehetik –, de a szerződések lejárati dátumára ez nincsen hatással. Hogy érezzük, mekkora jelentősége van ennek: a Premier League-ben összesen 69 játékos szerződése jár le június 30-án, közte olyan sztároké, mint a világbajnok Olivier Giroud, a brazil Willian, a Tottenhamben játszó Jan Vertonghen vagy épp a liverpooli Adam Lallana.

Ez az utóbbi terület elvisz bennünket a kockázatok egy újabb dimenziójába. Hiszen egy futballklubot nem csupán az elmaradó bevétel oldaláról érheti veszteség, hanem a költségek felől is. Meddig fogják/tudják fizetni a klubok a játékosaikat, ha nem játszhatnak meccseket? Mi lesz a stábokkal, a háttérszemélyzettel (hiszen a leépítést – ha szükséges – biztosan nem a futballvállalkozások legértékesebb „eszközeivel”, azaz a játékosokkal fogják kezdeni)? Szükség van edzőkre, ha hónapokig nincs edzés? És orvosokra, fizioterapeutákra, dietetikusokra, videóelemzőkre, statisztikusokra?

Fertőtlenítés a nápolyi stadionban. Fotó: CIRO FUSCO / ANSA / AFP

És ez csupán az operatív oldal. Mi a helyzet az átigazolási piaccal? Kinek kedvez majd vajon, ha ez teljesen felborul? Drágábbak lesznek a játékosok, ha rövidebb időszak áll rendelkezésre a leigazolásukra? Nem használják vajon ki a helyzetet a gazdagabb, az elmaradó bevételek miatt kevésbé súlyosan érintett klubok arra, hogy „lerabolják” a financiális szükséghelyzetbe kerülő kisebbeket? Ha ez utóbbit reális veszélynek látjuk, indokolt-e a külső beavatkozás, mondjuk egy segélyalap létrehozásának formájában? És ha igen, akkor vajon kinek a dolga finanszírozni mindezt?

A FIFA jelenleg 2,3 milliárd fontnyi megtakarítással rendelkezik, de az UEFA-nál is rendelkezésre áll 500 millió font. Utóbbi szervezet ugyanakkor úgy számol, hogy az Európa-bajnokság elhalasztása összesen 275 milliós költséggel jár majd.

Angliában az ötödosztályú Barnet már jelezte: a játékosokon kívül valószínűleg minden alkalmazottját el kell bocsátania a kialakult helyzet és az elmaradó bevételek miatt. A példa jól mutatja: a válságnak leggyorsabban a kis klubok eshetnek áldozatául, azok, amelyeknél a bevételek nagy részét a meccsnapi keret teszi ki.

Aki időt nyer, életet nyer, tartja a mondás, ám ez a futballvilágban most biztosan nincs így: élet még van, de idő egyre kevesebb.

Mindenki teljesen ismeretlen területen jár, nincs bevett módszer és tutira működő recept. Improvizálni kell, vezetni, irányítani, utat mutatni. Szolidárisnak lenni. Olyan arcát kellene mutatnia a topfutballnak, amelyről azt sem tudjuk, létezik-e egyáltalán.

Kiemelt kép: Arne Dedert/dpa

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.