Marko Dmitrovics az a szerb kapus, aki 2013-14 között az Újpest keretét erősítette. Már akkor, 21 évesen látszott, sokkal jobb kapus, mint a lilák hálója előtt álló első számú hálóőr, Balajcza Szabolcs.
Nebojsa Vignjevics kezdetben ki is vette a kapuból a veterán újpestit, de aztán a közönség, vagy az öltöző nyomására, de lehet, szimplán szakmai okokból visszarakta Balajczát. Dmitrovics 12 mérkőzésen kapott lehetőséget honfitárs edzőjétől, aztán a Douchetalet-házon belül cserél klubot és az angol Charlton Athletic igazolt, majd, Spanyolországba, a AD Alcorcónhoz, végül 2017-ben az SD Eibarnal kötött ki.
Szó, mi szó, a kapus jobban járt, mert a spanyol másodosztályban stabilan véd, ami válogatott meghívót is eredményezett számára.
Szerda este a német-szerb barátságos meccsen (1-1) azt bizonyította, hogy újpesti szempontból tán hiba volt elengedni – a játékos szemmel kész haszon persze. A találkozón összességében hét védése volt, ami egészen magas szám, közte a második félidőben jó néhány bravúr.
A csütörtöki Eb-selejtezőket megelőzendő csoporttársunk, Wales is játszott egy felkészülési mérkőzést Trinidad és Tobagó mellett, de a találkozó érdekessége tán nem a szűk, egy gólos papírforma győzelem (1-0) volt, sokkal inkább az, amit a Cold Rainy Nights in Britannia blog szúrt ki; a találkozót azon a Racecourse Ground stadionban rendezték, amely a „Guinness-rekordok könyve által is elismerten a legrégebbi olyan futballstadionnak számít, melyben a mai napig rendeznek válogatott mérkőzéseket. Az elsőt még 1877. március 5-én, vagyis szinte napra pontosan 142 éve játszották, amelyen a skótok 2-0-ra elpáholták a házigazdákat.”
(Nyitókép: John MACDOUGALL / AFP)
