A francia sajtó a Barcelona elleni 2017-es vereségre a “remontada”-címszót aggatta, a múlt heti Manchester United elleni kiesésre (2-0; 1-3), összesítésben 3-3, idegenben lőtt góllal tj. MU) egyenesen a “catastrophada” került névjegyzékbe. A Paris Saint-Germain az elmúlt héten úgy festett, mint szétvert sikátor egy sárga mellényes tüntetés másnapján.
- „Szégyen”; „Nincsenek heréitek”; „Tiszteljétek a szurkolókat!” – csak néhány, a PSG edzőközpontjának falára az utóbbi bő egy hétben felkerült graffitiből.
- Presnel Kimpembe videós önvallomást tett közzé személyes oldalain, amelyben bocsánatot kért a szurkolóktól és a vereség okait firtatta.
- A meccs másnapjára tervezett levezető-edzést elhalasztották, a játékosok három nap pihenőt kaptak, a következő edzést viszont biztonsági okokból nem az edzőközpontban, hanem a Parc des Princes stadionban tartották meg, elkerített hazai ultrák előtt.
A PSG-nél elérkezett a mérlegelés ideje. A bajnokságot tíz fordulóval a vége előtt matematikailag ugyan még nem, de lényegében már bezsebelték, Neymar még nem tért vissza a pályára, így nincs aktualitás, ami enyhítené a vereség utáni másnaposságot. A katari vezetésű PSG-ben személyi változások várhatók, de ha sorra vesszük a főbb döntéshozókat, nehéz elképzelni mély, strukturális átalakításokat.
A katari emír: a legfelsőbb nagyúr
A jelenlegi emír, Hammim bin Khalifa Al-Thani emír 2013-ban vette át Katar vezetését édesapjától, a PSG működésére jelentős hatása van, ugyanakkor a napi ügyekben alig vesz részt.
Katarról évek óta nyílt titok, hogy világ különböző metropoliszaiban szerzett befolyása nemzetstratégiai célból ered: főként cseppfolyósított földgázra épülő gazdasága a második legnagyobb az egy főre eső GDP tekintetében. A térségben sokáig szatellit-államként működő kalifátus pedig felismerte, hogy ahhoz, hogy csökkentsék a szénhidrogén-kitettségüket, széles érdekeltségi hálót kell kiépíteni.
Erre a célra a jelenlegi emír apja, Hamad bin Khalifa Al-Thani 2005-ben létrehozta a katari nemzeti vagyonalapot (Qatar Investment Authority – QIA) és annak egy sportra szakosodott leányvállalatát (Qatar Sports Investment – QSI), amivel részesedést szereztek a legkülönbözőbb érdekeltségekben, köztük olyan mega-vállalatokban, mint a Barclays, a Harrods, a Volkswagen Group, a Porsche, a Vinci, GDF Suez, Vivendi vagy a France Telecom.
A Paris Saint-Germain 2011-es felvásárlása egy újabb lépés volt a sportvilág meghódításában, ide kapcsolódik még különböző világbajnokságok rendezési jogának megszerzése, amihez az adott sportágakban (lásd. kézilabda) jeleskedő sportolók honosítása is. A csúcsdísz e téren egyértelműen a a 2022-es labdarúgó-világbajnokság rendezésének elnyerése.
A klub felvásárlásával azonban inkább Párizst vették meg, mintsem magát a Paris Saint-Germain-t. A klubot a nyugat felé mutatott vitrinnek használják, mint a határtalan ambíció és a kiválóság szimbólumát. A legutóbbi vereséggel ezen esett csúnya, mély seb.
Gazdasági bukásról így sem beszélhetünk: a PSG az évek során megnövelte meccsnapi bevételét, az igazolt sztárok (Zlatan Ibrahimovic, Edinson Cavani, Neymar) megdobták a francia bajnokság globális nézettségét, amivel felsrófolták a közvetítési jogok díjait; a klub kereskedelmi bevételeinél pedig csak a követőtábora növekedett jobban.
Az emírnek ez a kudarc főleg politikai okokból kellemetlen. A térségben gazdasági és politikai rivális Egyesült Arab Emírségek szemében a katariak projektje bukdácsol, miközben az ő hasonló európai futballprojektjük, a Manchester City a világ egyik legkompetitívebb bajnokságában is kiemelkedőt alkot és az európai színtéren is egyre fontosabb szerepet játszik. Igaz, egyelőre ők sem hódították el a BL-serleget.
El-Khelaifi, a diplomata végrehajtó
Nasszer El-Khelaifi az elsők között szerepel a felelősök listáján, a katari átvétel óta a Paris Saint-Germain ügyvezető igazgatója, az eddigi sikerek és szégyenteljes kudarcok egyszemélyes összekötője – állása még sincs veszélyben.
A 45 éves sportvezető fiatalkorában hivatásos teniszező volt (legnagyobb eredménye, hogy bekerült az ATP rangsor top 1000 játékosa közé), párosban sokszor képviselte hazáját, ahol társa nem más volt, mint a jelenlegi uralkodó, Hammim Al-Thani. Kapcsolatukról vajmi keveset tudni, de a legfőbb források szerint kamaszkoruk óta tartó barátságuk most is töretlen.
Fotó: Jean Catuffe/Getty Images
Khelaifi kezdettől fogva az új felállású PSG-t vezeti, ugyanakkor mellette számtalan egyéb helyen tölt be fontos tisztséget:
- a beIN Media Group elnöke,
- az Ázsiai és Katari tenisz szövetség elnöke,
- részt vesz a francia labdarúgás bizottságainak működésében
- nemrég beválasztották az UEFA végrehajtó bizottságába,
- emellett a 2022-es katari világbajnokság szervezésén is dolgozik.
Ennyi elfoglaltság mellett elkerülhetetlenek a belső működési nehézségek, ami a lassú döntésekhez és megoldatlan ügyekhez vezet.
Bár az elmúlt évek fejlődése mögött ő áll, Khelaifihoz több olyan ügy is fűződik, ahol személyes érdekeit a klub elé helyezte:
- Serge Aurier 2015-ben egy közösségi oldalon „köcsögnek” nevezte Laurent Blanc vezetőedzőt. A beszólásnak minimális lett következménye: Aurier-t edzője a következő meccsre a tartalékok közé zavarta, meccsükre ellátogatott a vele jó kapcsolatot El-Khelaifi is. Aurier pár hetes kihagyás után visszatérhetett a csapathoz, egy hónapra rá pedig szerződés-hosszabbítási ajánlatot kapott, amit elutasított.
- Laurent Blanc-nal szerződést hosszabbított 2016-ban, júniusban viszont közös megegyezéssel megváltak. Blanc közel 22 millió euró lelépési pénzzel távozott.
- 2016-ban mindenki meglepetésére az épp betöltetlen sportigazgatói állásra az akkori curacao-i szövetségi kapitányt, Patrick Kluivertet nevezte ki. A döntés mögött személyes jó kapcsolat állt, Kluivert akkor évek óta a beIN Sports kommentátora volt.
A 2017-es Barcelona elleni „remontada” után Khelaifi előre menekült: kirúgta Patrick Kluivertet, majd teljes gázzal a Neymar-dossziéra állt, mellette pedig sikerült a fővárosba csábítani Kylian Mbappét is.
A manőver akkor friss szelet hozott a klub lankadó vitorlájába, másfél évvel később viszont úgy tűnik, ez is kevésnek bizonyult.
Antero Henrique, a seftelő sportigazgató
A portugál szakmai igazgató sokáig az FC Porto második embere volt, nevéhez fűződik Radamel Falcao, Hulk, James Rodriguez, Pepe és Jackson Martínez leigazolása is.
A Paris Saint-Germain-hez akkor csatlakozott, amikor Neymar átigazolása már sínen volt, sokak szerint a közbenjáró szuperügynök Pini Zahavi kérvényezte Antero Henrique kinevezését.
Fotó: Xavier Laine/Getty Images
A pénzügyi fair play diktálta szabályok miatt Henrique-nek UEFA által is elfogadható bevételeket kellett teremtenie játékos-eladásokból. Goncalo Guedes, Javeri Pastore, Yuri Berchiche, Odsonne Edouard, Jonathan Ikoné eladásából, valamint Kevin Trapp, Giovanni Lo Celso valamint Grzegorz Krychowiak kölcsönadásából 125 millió eurót hozott a PSG kasszájába, amivel ideig-óráig elnyerték az UEFA jóváhagyását, viszont két probléma is akadt:
- A PSG keretének egyensúlya megborult, a Neymar-Cavani-Mbappé támadó hármast nem pótolták minőségi cserékkel, a középpályán pedig Marco Verratti mellett alig maradt bevethető játékos.
- Henrique elsősorban a saját, elsősorban portugál ügyfélkörét erőltette rá a PSG igényeire, ami ellenállást váltott ki Thomas Tuchel vezetőedzőtől. Viszonyuk több, mint borongós és kemény kritikákat kapott a Bayern München vezetőitől is, akik szerint a PSG-nek egy másik sportigazgatóra lenne szüksége.
Henrique hiába tudja fellelni a másod-, harmadrendű piacokról a holnap tehetségeit, a PSG az erős húzóneveknél nem adja lejjebb. Ha a múlt szeptemberi igazolások listáját nézzük, Eric Maxim Choupo Moting, Juan Bernat és Thilo Kehrer aligha szerepeltek a megvásárolni kívánt játékos-lista elején.
Elmozdításához támogatójának, Zahavinak is lesz néhány szava, addig pedig alternatívaként felmerült Arsene Wenger, valamint az Atletico Madrid szakmai igazgatója, Andrea Berta neve is, de az elmúlt napokban beszállt a versenybe a Sevilla és az AS Roma korábbi sportigazgatója, Ramon Rodriguez Verdejo, azaz Monchi is.
Thomas Tuchel, az ezermester barkácsoló
Érheti-e kritika az edzőt, akinek csapata a Manchester United ellen
- 72 százalékban birtokolta a labdát,
- 91 százalékban passzolt pontosan,
- 12-szer lőtt kapura és
- attól a csapattól kapott 3 gólt, amely összesen 4 lövést eresztett meg?
Thomas Tuchel nem tudta visszarántani csapatát, amikor az teljesen kizökkent a játékból a második manchesteri gól után, emellett az eredmény tartására játszott, nem pedig a győzelemre. Utóbbi döntés érthetőnek, mégis végzetesnek bizonyult.
A német edző ettől még nincs veszélyben. Kinevezését sem El-Khelaifi, sem Henrique nem szorgalmazta, a döntés egyenesen Dohában született – az emír labdarúgásban jártas bizalmasai javasolták az akkor pihenőévét töltő Thomas Tuchelt.
Fotó: TF-Images/Getty Images
Kétségtelen, hogy az új edző frissességet hozott a párizsiak játékába: irányítása alatt három- és négyvédős játékrendszert is kipróbált a kerettel, az alapjátékot Neymar köré építette és arra is mindig volt barkács-válasza, ha kulcsjátékosai kiestek sérülés miatt.
Másodedzője, a magyar Lőw Zsolt még játékosként ismerkedett meg Tuchellel a Mainzban, akkor még játékosként állt rendelkezésére. A párizsi munkához személyesen kérte fel Lőwöt, aki élt a lehetőséggel és azóta is a szakmai stáb tagja. Az eddigi munkát tekintve Tuchel nem valószínű, hogy merőben átalakítaná stábját.
Tuchel esetében a kérdés kettős: képes lesz-e jövőre szintet lépni a csapat a Bajnokok Ligájában és továbbmenni egy negyeddöntőn, emellett fog-e tudni csapatot építeni úgy, hogy a pénzügyi fair play továbbra is gúzsba köti a PSG álmait? Ha a szakmai igazgató Antero Henrique marad, mozgástere igencsak szűk marad a következő évben is.
A játékosok, hírnév és siker között
Természetes kiválasztódás indulhat meg azok között, akik hisznek még a projektben, vagy másfelé tekintgetnek.
Az építmény ékköve, Neymar folyamatos kettős játékot játszik: mindig biztosítja a klubot arról, hogy teljes mértékben elkötelezett a klub mellett, de amikor más klubokról kérdezik, mindig nyitva hagyta az ajtót. Legutóbb a Real Madridról feltett kérdésre felelt úgy, hogy „senki nem tudja a jövőt”.
Megkavarhatja a kártyákat még Zinedine Zidane kinevezése a Real Madrid kispadjára, akinek feladata lesz a Cristiano Ronaldo utáni időszakot újjáépíteni. Támogatásban nem lesz hiány, Florentino Perez klubelnök kész lesz széttörni a madridi malacperselyt, de hogy kire fognak licitálni, még nem tudni. Perez a legutóbbi sajtótájékoztatóján arra a kérdésre, hogy Neymart vagy Mbappét igazolná-e le a csapatába, sejtelmesen csak annyit válaszolt: „mindkettőt”.
Kylian Mbappé mindeközben megerősítette, hogy jövőre is marad Párizsban és hisz a projektben, szeretné a klubbal kivívni az újkori sikereket.
Fotó:Jean Catuffe/Getty Images
Edinson Cavani szerződése 2020-ban jár le és erősen kérdéses, hogy a 32 éves támadót megtartják-e addig. Cavani már most klublegendához illő statisztikákat tud felmutatni, de a játékban nem találta meg a tökéletes elegyet másik két társával és a hierarchiában sem tölti be azt a helyet, amit korábbi klubjaiban. Sorsa tehát nemcsak rajta, de a vezetőségen is múlhat.
A tavaly becserkészett két veterán, Gianluigi Buffon és Daniel Alves is kijelentették, hogy szeretnék folytatni a párizsi kalandot, előtörténetüket ismerve elképzelhető, hogy az öltözőben számítanak rájuk, kérdés, milyen minőségben. Buffon riválisa, Alphonse Aréola a konkurencia ellenére korrekt szezont hoz, Thomas Meunier pedig szeretne feljebb lépni a jobbhátvédek rangsorában.
A PSG-nél valószínűbb, hogy arra fognak törekedni, hogy a keretben található lyukakat kitömjék és a kifelé tartó játékosokat hatékonyan pótolják.
A jelenlegi felállás mellett nincs garancia, hogy mindez maradéktalanul meg fog valósulni.
Szerző: Szabó Christophe
Kiemelt kép: Chris Brunskill/Fantasista/Getty Images
