A futballklubok mezei mindig a figyelem középpontjában vannak, rajongók ezrei vásárolják őket, akkor is, ha egy adott szezonban esetleg nem túl hagyományos, vagy egyenesen érthetetlen színekben lépnek pályára a kedvencek. A klubcímereket ugyanakkor kevésbé szokás tüzetesen megvizsgálni: mivel akár száz évre visszanyúlhat a történetük, elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. A patina nemes fénnyel vonja be őket és nem kutatjuk a motívumok eredetét. A klubért való rajongáshoz hozzátartozik minden, tokkal-vonóval – elfogadod a címert, a színeket, a nevet, stb.
Ettől még remekül lehet szórakozni, ha egyik-másik klubcímert tüzetesen megvizsgáljuk, ez derül ki az angol Four Four Two magazin összeállításából. Nyilván nem teljes körű, és kellően szubjektív a válogatás, amely a világ 21 legrondább klubcímerét tárja az olvasó elé. Benne olyan „klasszikus” címerekkel, amelyeket már a hagyomány miatt sem jutna eszünkbe megkérdőjelezni esztétikailag, pedig tényleg nem a jó ízlés csimborasszói. A teljes összeállítás itt olvasható, mi válogattunk a gyöngyszemek közül.
A West Ham United jól ismert kalapácsos címerével még nincs különösebb probléma, legfeljebb az, hogy az eredetihez képest lehagytak róla több motívumot, például a Boleyn-várat. Így maradt a szimplán keresztbe tett két kalapács, aminek nem sok értelme van. Ugyancsak megváltoztatták a Manchester City régi címerét, 2015 decemberétől eltűnt az ábrából a sas, a három csillag és a latin mottó – a végeredmény viszont nem lett igazán esztétikus.
A Rayo Vallecano neve is jól ismert, ráadásul a latin futballkultúrában a díszes és szép címereknek igazán komoly hagyománya és esztétikája van – ehhez képest a Rayo „ex librise” olyan, mintha egy középső csoportos óvodás valósította volna meg egy kissé beszívott amatőr festőművész lazán körülírt elképzeléseit. Korona, gereblye, vasvilla, villám, van itt minden, mint egy bazári giccsárusnál.
De az igazi gyöngyszemek a mifelénk kevésbé ismert futballkultúrákból jönnek. A szingapúri Warriors csapatának soha az életben nem volt olyan becézése, hogy „orrszarvúak”, de amikor az ottani liga ragaszkodott hozzá, hogy minden klub válasszon valami kabalát, ki tudja, miért, ők a rinocérosz mellett döntöttek (nyilván rengetegen asszociálnak kecses mozgásáról, dinamikájáról és gyorsaságáról egy labdarúgóra) – a végeredmény egy „már olyan rossz, hogy szinte jó” klubcímer – a FFT megjegyzése: a hangsúly a „szinte” szón van.
Oké, az orrszarvú necces, na de a dongó?! A skót harmadosztályban senyvedő Alloa Athletic címerállata egy rovar, amivel önmagában nem lenne gond, ha nem keresztezték volna az ízeltlábút egy szteroidoktól kissé megborult, vicsorgó testépítővel. Ha ettől félelmetesebbnek tűnik a csapat, nosza, a távlatok megvannak benne, egy fekvenyomó kaliforniai pajzstetű például milyen szépen mutatna!
Mindazonáltal a számomra meghaladhatatlanul ronda motívumok királya az FFT által valamiért (talán meglepetésükben) csak 12. legborzasztóbbnak talált Costa Rica-i Limon FC izéje… Egy eleve gyönyörű, sárgás-zöld alapszínű pergamentekercs-forma közepén egy… szarkupacból kiugró, boldogan focizó forgószél (??), fején koronával – aki ezt kitalálta és röhögés nélkül megvalósította, nem elveszett ember, bármelyik pszichedelikus ajzószert lehet rajta tesztelni.
És itt van még az angolok által szánalmasnak talált genovai Griff (szó, ami szó, ez látszik rajta legkevésbé), vagy a köztudottan mesés fantáziával rendelkező német klubok minimalizmusukban egyforma címerei (Hamburg, Wolfsburg, Nürnberg, Werder), amelyek közül a hamburgi „élőképes” megvalósítása már-már egy Pink Floyd-klipp falanszterét idézi.
A legeslegcsúnyábbak között hurrázva köszönthetjük a tunéziai AS Marsa zöld-sárga csíkos mezben pompázó tevéjét, ami a hajdani szovjet konfekcióról szóló viccet juttatja eszünkbe (nem meséljük el, csak a poént: az oroszok már a gnómokra is képesek öltönyt varratni!); a szebb napokat látott szicíliai Catania bőrlabda előtt kukucskáló elefántját; és a szerkesztők által első helyre rakott Burton Albion dekázó… B-betűjét.
Természetesen mindenkinek meglehet a maga kedvence, akár a magyar csapatok címerei között is, érdemes végignézni ez összeállítást és összevetni a saját kedvencekkel, annál is inkább, mert szerencsére mindennek semmi köze csapatunk pályán nyújtott teljesítményéhez. Olyanról még nem hallottunk, hogy valaki a mezén látható, elmondhatatlanul röhejes alkalmazott grafikai megoldás miatt felejtsen el futballozni.
