Sorozatban harmadszor, és megint spanyol ellenféllel szemben vérzett el a BL-döntő küszöbén a Bayern München. Pep Guardiola a trófeák trófeája nélkül távozik második nagy klubjától. Avagy, Barcelona után „idegenben” nem sikerült csúcsra érnie. Vagy mégis? Hisz a Bundesligát várhatóan a hét végén harmadszorra is megnyerik, ezzel a Bayern lesz az első csapat a német futballban, amelyik zsinórban négyszer emelheti fel a salátástálat. Guardiola elfogadottsága korántsem akkora a Bayern-szurkolók között, mint Barcelonában volt – hogy ennek mi az oka és mennyire mondható kudarcnak vagy sikernek három bajor éve, arról két szakírót kérdeztünk.
Mint Mourinho Madridban
Koppányi Gergely, a spanyol futball és Guardiola régi ismerője, a legújabb hazai Real Madrid-könyv szerzője, némileg „hazabeszélve” José Mourinho madridi időszakához hasonlította a Bayern-Guardiola „házasságot”. Az ő gondolatai következnek a történtekről:
– Legelőször is, azért nem sikerült a döntőbe jutás háromból egyszer sem, mert azok a játékosok hiányoztak hozzá, akik Guardiola filozófiájának a legjobban megfelelnek. Nem véletlenül hívják – egyesek gúnyosan – Filozófusnak, neki saját elképzelése van a futballról és abban minden kis fogaskeréknek illeszkednie kell egymáshoz. Ez Barcelonában az Iniesta, Xavi, Messi tengellyel megvalósult, Münchenben nem.
– Hasonló volt a helyzete, mint Mourinhónak Madridban. Őt sem tudta teljesen elfogadni a közönség, mert az, amit képviselt, a csapat örök imázsához, játékról alkotott felfogásához nem illett. Ellentétben az Interrel, ahonnan jött, és ahol már a hatvanas években ezen a felfogáson szocializálódtak. Ugyanígy járt Guardiola, aki a Barcelonából érkezve, ahol az ő stílusa maga volt a klub, bekerült egy közegbe, ahol évtizedeken át a Janckerek, Effenbergek, Kahnok határozták meg a klub arculatát a pályán.
“Guardiolátlan” gólok a Bl-ben
– Guardiola a saját futballját akarta ráerőltetni a Bayern Münchenre, ami nem volt önazonos az addigi stílussal. Ez az, amit nem mindenhol lehet megcsinálni. Az Atlético Madridnál is például Diego Simeone stílusa a sikerek egyik titka, de a Real Madridnál alighanem ő is belebukna ugyanebbe a stílusba, ahogy mondjuk Claudio Ranieri sem élne meg a Bayern München edzőjeként.
– Érdekes tény, ebben a szezonban a BL kieséses szakaszában a Bayern csak „anti-guardiolás” gólokat szerzett: kontrából, beadások utáni fejesből, illetve átlövésből. A labdatartós, labdát fel nem emelős barcelonai stílust csak Thiago Juventus elleni gólja idézte. Valószínűleg Guardiola is rájött, ahhoz a stílushoz nincsenek meg a szükséges játékosai, ezért próbálta variálni a játékszituációkat. Vagy pedig – és ez sem teljesen elképzelhetetlen – a játékosok gondolták úgy, hogy sikeresebbek lehetnek, ha máshogy fejezik be a támadásokat…
– Hogy végül is mennyire lett sikeres Münchenben a Flozófus, arra is a Mourinho-Real-párhuzamot tudom felhozni. Mindketten három BL-elődöntőt buktak el a csapattal, miközben a szurkolók nem fogadták el a stílusukat. Persze Guardiola müncheni munkáját csúnya lenne kudarcként értékelni, hiszen címeket nyert, minden évben négy közé vitte a csapatot a BL-ben, de valahogy mégsem sikerült feltenni a pontot az i-re, leginkább közepes osztályzatot adnék a munkájára.
A német válogatottra hatással volt
Részben ugyanígy, részben máshogy látja a helyzetet Moncz Attila, a Sport Tv szerkesztője, a német futball jó ismerője, következzenek az ő meglátásai:
– Az eredmények ismeretében összességében inkább nem, mint igen, ez lehet a válasz a sikeres volt-e Guardiola Münchenben? kérdésre. Ne feledjük, 2013-ban Európa legjobban futballozó csapatát vette át, amely, emlékszünk, hogyan intézte el a Barcelonát a BL-elődöntőben. Guardiola a saját filozófiáját jött megvalósítani, és ez végül sikerült neki, mert ez a Bayern már nem „hitzfeldül” vagy „heynckesül”, hanem „guaradiolául” focizik.
– Megítélése mindazonáltal egyáltalán nem egyértelműen negatív, sőt, a szurkolók egy része, a klubvezetésnek pedig a teljes egésze mögötte áll. Nem lehet ugyanis elhallgatni, hogy munkássága a német futball egészére hatással volt, a német válogatott 2014-es világbajnoki címe és ott mutatott játéka sem jött volna össze nélküle. Center nélkül, hamis kilencessel játszó Nationalelfre korábban sosem volt példa, Brazíliában pedig többször is így álltak fel, amiben nyilván Guardiola hatása is tetten érhető.
Az ikonok elüldözése megbocsáthatatlan
– Ami viszont sokak szemében Guardiola bűne: a Bayern hagyományainak egy részére egyáltalán nem volt tekintettel. Uli Hoeness legendás mondása, hogy a Bayenr München egyik legfontosabb feladata, a mindenkori német válogatottnak legalább a felét kiadni. Ehhez képest az Atlético Madrid ellen felálltak a kezdő csapatban két némettel és négy spanyollal… A másik, amit nem bocsátanak meg neki: vagy nem tudta kezelni, vagy eleve nem is akarta integrálni saját rendszerébe a klub olyan ikonjait, mint Kroos és Schweinsteiger. Különösen utóbbi esete volt szálka a szurkolók szemében, hisz rá olyan pálya várhatott volna, mint Tottira a Románál, vagy Maldinire a Milannál, örök tagság, aztán beépülés a menedzsmentbe. Ehhez képest el kellett mennie Manchesterbe, ahol az angol futball szinte tönkretette az egészségét.
– Kudarcnak, rosszul sikerült kísérletnek semmiképp sem mondanám Guardiola müncheni korszakát. A Bayern a történelme során szinte soha nem triplázott, egyszer jött össze az elmúlt évtizedekben, hogy a bajnokság és a kupa mellé a BL-t is megnyerjék: azért tehát nem illik kárhoztatni őt, hogy neki sem sikerült, ami edzők sokaságának sem. Ugyanakkor tény, nála több pénzt, paripát, fegyvert senki nem kapott ehhez, a vezetőség olyan szinten felsorakozott mögötte, ami szinte példátlan a klub történelmében. Miközben persze a Bayern továbbra is racionális gazdálkodást folytat és nem megy bele európai árversenybe gigantikus összegekkel…
– Ha van komoly elmaradása az elmúlt éveknek, az a müncheni utánpótlás felhozatala. A legutolsó saját nevelésük, aki beépült a felnőtt csapatba, David Alaba, aki öt évvel ezelőtt jött fel. Ezen Guardiola sem változtatott, de nem véletlen, hogy nem csillagászati összegbe kerülő sztárokba, hanem utánpótlásközpontba invesztálnak Münchenben: a Bayern minden nagy korszakára jellemző volt, hogy tele voltak saját nevelésekkel.
