A magyar válogatott középpályása, Elek Ákos januárban szerződött Diósgyőrből a kínai bajnokságba, ahol immár csapata meghatározó emberének számít. A napokban az Európa-bajnoki selejtezők miatti szünetre hazautazott, hogy a következő hetekben a nemzeti tizenegy rendelkezésére álljon.
A Rangadó.hu érdeklődésére a légiós készségesen mesélt az ázsiai országra jellemző körülményekről, megtudhattuk, meddig szeretne még ott játszani, sőt azt is elmesélte, szerinte miért nem szabad komoly érzelmeket belevinni a futballba.
– Mikor érkezett?
– Vasárnap este jöttem haza, és az Európa-bajnoki selejtezők után térek vissza Kínába. A csapat többi légiósa is szabadságot kapott, így az augusztus huszonharmadikára tervezett bajnoki meccsünket elhalasztották. Jelenleg a Diósgyőrrel edzek – kezdte Elek Ákos.
– Nyilván örül, hogy továbbra is tagja a válogatott keretnek…
– Bernd Storck a kinevezése után felhívott és elbeszélgettünk a formámról, valamint a válogatottra váró feladatokról, emellett biztosított róla, hogy számít rám az őszi meccseken.
– Hogyan élte meg Dárdai Pál kényszerű távozását?
– Mindenki szerette volna, hogy ő maradjon a szövetségi kapitány, de pályafutásom alatt megtanultam, hogy nem szabad komoly érzelmeket a futballba vinni, nem szabad senkihez sem komolyabban kötődni. Egy labdarúgó csapata, edzője és csapattársai is folyamatosan változnak, így ezzel a helyzettel is meg kell birkóznunk.
– Hogy érzi magát jelenlegi klubjánál?
– Alapvetően jól. Huszti Szabolccsal nagyon jó a kapcsolatunk, a csapatnál is elégedettek velünk. Bár a görögök elleni válogatott meccs után alig kaptam lehetőséget, május óta stabil kezdő vagyok.
– Apropó, Huszti! Továbbra sem változott az álláspontja a válogatottsággal kapcsolatban?
– Nem. Ő már nem lesz magyar válogatott.
– Maradjunk Kínánál. Más kultúra, más szokások, más nyelv. Milyen az élete odakint?
– Az nem szokványos… Nemrég meglátogatott a családom, az utcán pedig állandóan megállítottak minket egy-egy fotóra. Először azt hittem, hogy a szurkolók szeretnének velem egy közös fényképet, de inkább a két és fél éves kislányommal akartak egy képen szerepelni, mert még soha nem láttak európai embert. Egy idő után ezt már nehezen viseltük.
– És milyen a család nélkül?
– Egyedül nincs különösebb probléma, de azért nehéz itt élni. Az étel például nem is hasonlít arra, amit az itthoni kínai éttermekben árulnak. Én nem is kísérletezgetek, európai ételeket eszem. Csangcsun egyébként elég unalmas hely, Szabolccsal gyakran hétmilliós falunak hívjuk. Nem olyan régen vagyunk itt, de gyakorlatilag minden olyan helyet végigjártunk már, ahol az ember eltöltheti a szabadidejét. Télen mínusz huszonöt fok is lehet, de még márciusban is mínusz húsz volt, így az első meccsünket el kellett halasztani. Nyáron viszont nem ritka a plusz harminc-harmincöt fok sem. A legnehezebben a rendkívül magas páratartalmat viselem, ami különösen az ország déli részére jellemző. Egy apartmanban lakom egyébként, innen az edzésekre sofőr szállít, mivel Kínában egy külföldinek szinte képtelenség vezetni. A mérkőzésekre a hatalmas távolságok miatt repülőgéppel járunk.
– Marijo Tot személyében horvát edzőjük van, de a kínaiak mellett a csapatnak van bolíviai, nigeri, tajvani és üzbég légiósa is. Hogyan kommunikálnak?
– Elsősorban angolul, bár vannak olyan hazai játékosok, akik a kínain kívül semmilyen nyelven nem beszélnek. Velük különböző jelekkel értjük meg egymást a pályán. Az idegenbeli meccseken egyébként a csapatkapitánnyal lakom egy szobában, vele ápolok még jobb viszonyt.
– Önnek hogyan megy a kínai nyelv?
– Szinte lehetetlen megtanulni, tizenöt-húsz szót ismerek mindössze.
– A magyarral összehasonlítva milyen a kínai bajnokság?
– Valamivel erősebbnek tartom. Négy csapat kiemelkedik a mezőnyből, egy lefelé lóg ki, a többiek, így az én klubom is közel egyforma erőt képviselnek. Sok pénz van a kínai fociban, egyre több klasszisjátékos játszik az ottani ligában. Robinho, Gudjohnsen, Asamoah Gyan, Paulinho vagy Demba Ba klasszis futballisták, hasonló játékosokat magyar klubok nem tudnának megszerezni. Úgy vélem, a magyar mezőnyből jelenleg kiemelkedő Ferencváros az első hat között ott lenne és talán még a dobogóért is harcban állna.
– Meddig tervezi a kínai légióskodást?
– A szerződésem jövő év végéig szól, ugyanúgy, ahogy a csapat többi külföldi játékosának is. Maximum egy évet szeretnék erre ráhúzni. A legnagyobb tervem az, hogy a későbbiekben egy nívós európai bajnokságban futballozhassak. Ehhez nagy segítséget nyújtana egy sikeres Európa-bajnoki szereplés, mert Kínából nehéz komoly európai bajnokságba igazolni.
