2005. augusztus 17-ét futballtörténeti dátumként fogják emlegetni, ez az elmúlt tíz évben biztossá vált. Minden idők egyik legjobb futballistája, Lionel Messi ezen a napon lépett pályára először az argentin válogatottban. Akkor még csak jósolták a halhatatlan karriert a Barcelona 18 éves tehetségének, azóta tudjuk, Messi szinte minden létező gólrekordot megdöntött a katalánok színeiben, és Argentína történetének is egyik legeredményesebb játékosa lett.
A Puskás Ferenc Stadionban még nem ő volt a főszereplő, amikor a Lothar Matthäus nevével fémjelzett időszak során rendre komoly ellenfelekkel mérkőző magyar válogatott az argentinokat fogadta, de már így is rengetegen várták a fiatal zseni debütálását. (Érdekes párhuzam, hogy a másik argentin ikon, Diego Maradona is ellenünk játszott először a válogatottban, 1977-ben.) José Pekerman nem nevezte a kezdőbe Messit, ám a második félidő 18. percében pályára küldte, Lisandro Lopez cseréjeként, Hernan Crespo mellé.
Messi addigra már túl volt a Barcában a bemutatkozáson, az első gólon is, a világ futballszakírói nagy várakozással tekintettek a válogatottbeli bemutatkozása elé (kevesebb, mint egy évvel a németországi világbajnokság előtt). Hát, sokat nem láttak tőle… Messi egy perce sem volt a pályán, amikor labdát kapott, lefordult Vanczákról, aki persze azonnal visszahúzta – Messi futtában, lendületből, és aligha szándékosan hátracsapott a karjával és eltalálta a magyar védőt. Markus Merk, a német játékvezető a tüstént rárohanó argentinokat elhessegetve végül Vanczáknak sárga, Messinek piros lapot mutatott fel. Messi 63:15-nél futott be a pályára és 64:45-nél már jöhetett is le – a reklamálással, huzavonával együtt másfél percet „játszott”.
Az amúgy is rekordgyanúsan gyors kiállítást ma is sokan emlegetik, futballtörténeti kuriózum lett, Vanczák Vilmos pedig az egyetlen játékos azóta is, akinek sikerült válogatott meccsen kiállíttatnia Lionel Messit. Az argentin tini az öltözőben sírva fakadt, mindenki, még a magyarok is túlzottan szigorúnak tartották az ítéletet. Sajnálhatjuk a német fogorvos erélyét: ki tudja, mit láthattunk volna a nyilván felspannolva pályára lépő zsenitől fél óra alatt, amit neki szántak.
Messi azóta sem járt Magyarországon, Markus Merk sem vezet meccseket, és a Puskás-stadion sincs már, legalábbis az akkori állapotában. A 2-1-es argentin győzelemmel végződött meccsen pályára lépők közül – hiába, jóval kisebb a felhozatal – a magyarból játszanak ma is többen a válogatottban: hihetetlen, de Király Gábor, Juhász Roland és Gera Zoltán ma is alapember – ahogyan a főszereplő, Vanczák Vilmos szintn játszhatna még a nemzeti csapatban, és ha vállalná, akkor Huszti Szabolcs is. Az argentinok közül az akkor húszéves (szintén csere) Zabaleta és Lionel Messi maradt. Aki alighanem egyedüliként az akkori csapattársak közül, sokáig fog még emlékezni arra a 2005-ös barátságos meccsre.
Vanczák Vilmos visszaemlékezését ide kattintva olvashatják!
