Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Június végén lejárt Babos Gábor szerződése a holland élvonalból búcsúzó NAC Breda együttesénél. A 40 éves, korábbi magyar válogatott hálóőrrel kapcsolatban korábban megjelentek olyan pletykák, hogy esetleg alacsonyabb osztályban folytatja, valamint kapusedzőként is dolgozik majd.
A Sopronban, az MTK-ban, a NEC Nijmegenben és a Feyenoordban is védő kapus a Rangadó érdeklődésére elárulta, a nyáron „szögre akasztotta” a kesztyűt.
– Abbahagytam a futballt. A NAC Bredánál június végén lejárt a szerződésem, és úgy döntöttem, hogy nem folytatom, visszavonulok. Tavaly már gondolkoztam azon, hogy a pályafutásomat más irányba terelném, és bár fizikálisan még mindig rendben vagyok, de most úgy döntöttem, hogy az edzői karrier felé próbálkozom, ezért huszonhárom év után úgy határoztam, hogy abbahagyom a profi labdarúgást, a védést – kezdte Babos Gábor.
– Korábban olyan hírek jelentek meg, hogy kapusedzőként képzeli el a jövőjét…
– Már másfél éve elkezdtem a NAC-nál az utánpótlás kapusokkal foglalkozni, és ez nagyon jól bevált. Közben elvégeztem Hollandiában az első edzői tanfolyamot, szeptemberben folytatom az UEFA B-vel. Szeretném elvégezni a profi kapusedzői tanfolyamot is. Szeretnék itt tapasztalatot gyűjteni, és a közeljövőben mindenképp az a cél, hogy egy első csapatnál legyek kapusedző. Nagyon jó lenne, ha ez a NAC-nál jönne össze, ahol ugye elkezdtem a külföldi pályafutásom. De ha nem itt, akkor egy másik csapatnál. Hétfőn kezdődik a felkészülés második része a fiataloknál, és elkezdem én is a kapusokat edzeni.
– Melyik korosztállyal foglalkozik?
– A tizennégy évesektől a tizennyolc évesekig az összes kapus a kezem alá fog tartozni. Rajtuk kívül a tíz-tizenkét évesekkel is szeretnék foglalkozni. Elvileg majdnem minden utánpótlás kapus az én kezem alá fog tartozni.
– Visszagondolva, mi a kapuspályafutása legszebb emléke?
– Huszonhárom év alatt azért elég sok mérkőzést lejátszott az ember, ezért nagyon nehéz egy meccset kiemelni. A magyar válogatottban az utolsó meccsem Dánia ellen nagyon jól sikerült, nyertünk egy-nullra, amikor elbúcsúztam a címeres meztől. Kétezer-nyolcban a NEC Nijmegennel való UEFA-kupa menetelésünk nagyon nagy élmény volt. Aranybetűkkel kerültünk be a klub történelmébe, Vadócz Krisztián is ott volt akkor. Aztán a NAC-nál, Henk ten Cate irányításával UEFA-kupa helyen végeztünk, és a Newcastle ellen játszhattunk. Nagyon sok olyan mérkőzés van, ami megragadt az emberben.
– Akad esetleg olyan időszak is, amire nem szívesen emlékszik vissza?
– Kétezer-négy nyarán eligazoltam a NAC-tól a Feyenoordhoz, ahol aláírtam egy négyéves szerződést. Különböző dolgok miatt azonban nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem, ezért egy év után távoznom kellett. Ez az egyetlen időszak a karrieremben, amire nem szívesen emlékszem vissza. Olyan kevés időt töltöttem a csapatnál, hogy nagyobb nyomokat nem is hagyott bennem. Mindig olyan kapus voltam, aki minden hétvégén a kapuban akart állni. Lejátszottam körülbelül ötszázhatvan első osztályú mérkőzést. Azt hiszem, hogy utólag visszatekintve sikeres pályafutást tudhatok magam mögött.
