Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Európa két legrangosabb sorozatában, a Bajnokok Ligájában és az Európa Ligában is az elődöntő visszavágóit rendezték ezen a héten.
A BL-ben az olasz Juventus és a spanyol Barcelona is megőrizte az első meccsen megszerzett előnyét, így ez a két csapat jutott a fináléba, míg az EL-ben a szintén spanyol Sevilla kettős győzelemmel, az ukrán Dnyipro pedig az idegenbeli döntetlen után egy hazai sikerrel lépett tovább riválisán.
Az, hogy utóbbi együttes döntőt játszhat a kontinens második számú sorozatában, nem kis bravúr, főleg ha figyelembe vesszük azt is, hogy milyen válságos időszakot él napjainkban Ukrajna.
A BL-ben már régen volt bravúrmenetelés
Megnézve a két sorozat – beleértve az EL elődjének számító UEFA Kupát is – elmúlt két évtizedben lejátszott döntőit, megállapítható, hogy a BL-ben arra már régen volt példa, hogy egy meglepetéscsapat eljutott a fináléig. Igaz, a Juventus idei szereplése meglepetésnek mondható, legalábbis az itáliai szövetség vezetőinek szemszögéből mindenképpen, akik csak most módosították az Olasz Kupa döntőjének időpontját, amelyet eredetileg a BL-finálé után egy nappal rendeztek volna – a torinóiak részvételével.
Tavaly az Atlético Madrid volt finalista a győztes Real Madrid mellett, de a „kisebbik” fővárosi csapat szereplése a bajnoki menetelés ismeretében korántsem volt meglepő. Az elmúlt években rendre topklubok versengtek a trófeáért, de azért bravúros szereplésre is találunk példát: 2004-ben a José Morinho vezette FC Porto például az előzetesen szintén döntő közelébe sem várt AS Monacót győzte le 3-0-ra.
Két évvel korábban a Bayer Leverkusent keserítette Zinedine Zidane felejthetetlen kapásgólja a fináléban, amelyet a Real Madrid nyert 2-1-re. Igaz, Klaus Toppmöller akkori, mindent az utolsó pillanatban elbukó csapatától szintén nem volt nagy meglepetés a BL-döntő: a Leverkusen a Bundesligában egy ponttal maradt le az első Dortmundtól úgy, hogy sokáig az élen állt; a Német Kupa a Schalke elleni fináléban csúszott ki Ballackék kezéből; míg a már említett BL-döntőt egyetlen góllal bukta el a Real ellen.
2001-ben Oliver Kahn, a Bayern München kapusa nagy riválisát, a szintén legendás, Valencia-hálóőr Santiago Canizarest vigasztalta a tizenegyes-párbaj után – azokért a jelenetekért később Fair Play-díjat kapott a német válogatott egykori klasszisa. A Valenciának nem sikerült túlságosan jól az a szezon: a bajnokságban csak ötödik lett, a spanyol Király Kupában már az alacsonyabb osztályú Guadix CF ellen elvérzett a második körben, a BL-ben viszont meglepetésre a döntőig jutott – itt azonban a Bayern jobbnak bizonyult. Egy évvel korábban egyébként a Valencia szintén döntős volt, akkor viszont a Real Madridtól sima, 3-0-s vereséget szenvedett.
Nagyobb a lehetőség az Európa Ligában
Míg a BL-ben az egyenes kieséses szakaszt javarészt a nyugati topklubok uralják, az Európa Ligában sokkal inkább megnyílik a kapu a kisebb hírnévvel rendelkező csapatok előtt.
Tavaly a Sevilla például a portugál Benfica ellen nyerte meg a döntőt, igaz, utóbbi együttes már 2013-ban is jelezte, ott van a legjobbak között – akkor a „kicsik” közé tévedt Chelsea ellen maradt alul. 2012-ben az Atlético Madrid a szintén spanyol Athlétic Bilbaót győzte le, 2011-ben pedig portugál házi döntőt rendeztek: akkor a Porto–Braga csatát előbbi nyerte 1-0-ra. Egy évvel korábban a Gera Zoltánt is soraiban tudó Fulham okozott meglepetést azzal, hogy döntőig menetelt – ahol kikapott az Atléticótól –, 2009-ben pedig a legutóbbi ukrán döntős – egyben az UEFA Kupa utolsó győztese –, a Sahtar Donyeck aratott sikert a Werder Bremen ellen.
Ezt megelőzően is szinte évről-évre találkozhattunk egy-egy előre nem várt csapattal a fináléban: játszhatott döntőt az Espanyol (2007), az azóta már angol másodosztályú Middlesbrough (2006), a szintén második vonalba visszacsúszó spanyol Deportivo Alavés (2001), illetve a többi között az olasz élvonaltól idén búcsúzó, 1999-ben (és 1995-ben) még UEFA Kupa-győztes Parma is.
